Utazás és egyebek...

Reggel Ruggero nem kedveskedett. Az erőszakos felkeltéshez folyamodott. Belecsípett az oldalamba:
- Te normális vagy? - pattantam fel.
- Legalább így felébredsz. - nevette el magát.
- Menj a fenébe. - feküdtem vissza a puha párnámra.
- Amara! - dőlt mellém. - Aludhatsz a buszon is, de el kell mondjam, hogy aranygaluska a reggeli és nem hiszem, hogy ki szeretnéd hagyni. - mondta megsimítva az arcomat.
- Tessék? - ugrottam ki. - Aranygaluska? Miért nem ezzel kezdted? - kapkodtam. - Elkészülök reggeliig?
- Három perced van. - nézett rám mosolyogva. Gyorsan összekaptam magam, egy kicsit elviselhetőbbé varázsoltam a fejem.
- Mehetünk! - lihegtem. - Van még - néztem az órámra. - fél percünk. - mondtam.
- Az pont elég erre... - lépett hozzám és megcsókolt. És még és még és még... - Szerintem mennünk kéne le.
- Nem érdekel a kaja. - csókoltam meg még egyszer Ruggerot, aztán elképedtem. - Ezt én mondtam? - gondolkodtam.
- Nagyon szerethetsz, ha nem sietsz a kajáért.
- Attól tartok egyenrangú vagy a kajával. Sőt...kezded túlszárnyalni. - mondtam neki nevetve.
- Még jó. - mondta és adott egy szájra puszit. - De most már gyere, mert megbánod, hogy nem jöttél enni.
- Rendben. - mondtam és lesétáltunk az ebédlőbe. A többiek meglepően csendesek voltak. - Veletek meg mi van? - néztem rájuk, majd Ruggerora. - Én is így nézek ki reggelente? - kérdeztem halkan tőle.
- Deeeehooogy... - mondta ironikusan.
- Álmosak vagyunk. - mondta Jorge. - De ti mitől vagytok ilyen frissek? - nézett ránk.
- Nem. Ti miért nem vagytok azok? Tegnap egész nap aludhattatok. - néztem rájuk furán.
- 16 órát aludtam. - nézett engem kómásan Jorge.
- Akkor? - vontam kérdőre.
- Csak... Nem tudom. - ásítozott. - Álmosak vagyunk.
- De... - kezdtem. - Legalább aranygaluska a kaja. - örvendeztem. Mindenki furán nézett rám. - Mi van? Csak én szeretem? Mert megeszem az adagotokat.
És így történt az, hogy megettem hat tál aranygaluskát. Samuelét, Rosalinét, Maryét, Albáét, Ruggeroét és a sajátomat.
- Na jó. Te beteg vagy. - nézett rám Ruggero. - Hat tál aranygaluskát bezabáltál és most a hetedikért kuncsorogsz.
- Nem beteg vagyok, csupán...konyhamalac. - nevetgéltem.
Délelőtt elmentünk a koncert helyszínére, ahol ismét telt ház volt. Egy főpróba után, kettő koncertet is adtunk. Szerintem jól sikerült mindkettő, bár az On Beatben rontottam, de nem volt feltűnő. Este 11-kor közölték velünk, hogy cuccolunk Európába. Két óránk volt összeszedni a holmit és elindulni a reptérre. Hajnal 2:35-kor szállt fel a gépünk. Már majdnem összeestem a fáradtságtól. Ruggeroval egymás mellett ültünk, én az ablaknál, ő ugye mellettem. Előttünk Alba, Tini, mögöttünk Jorge, Samuel.
- Oké. Szerintem nem lepődsz meg, ha azt mondom, hogy most alszom. - néztem Ruggerora, aki már nagyban szundikált. A vállára hajtva a fejem, hasonlóképp tettem. Az út 15 órás, ebből a többség végigaludta az egészet, én viszont akkor keltem fel, amikor még volt két óra az útból. Ruggero továbbra is aludt. Aztán úgy 15 perc múlva végre felkelt:
- Én nem értelek! - mondta. - Amikor fáradtnak kéne lenned, te akkor alszol keveset és amikor nem, akkor igen. - nézett engem Ruggero.
- Jó na... - mondtam. - Jót aludtál? - kérdeztem.
- Repülőn nem tudok jót aludni. Te?
- Én egész jót szundítottam.
- A "szundítás" neked 13 óra alvás? Akkor mi neked a nagy alvás?
- Nem tudom...Egy-két nap?! - mondtam komolyan. - Csak vicceltem. - néztem Ruggero elképedt fejét, majd adtam neki egy hosszú csókot. Mármint hármat. Az útból még volt másfél óra, ezért megnéztünk egy filmet:
- Ez nem jó! A vasembert nem tudnánk befejezni. - mondta Ruggero.
- Mert a Wall Street Farkasát igen? - néztem rá hülyén, mert ő amellett voksolt.
- Nézd! Ez egész rövid. - mutatott valami ijesztő horrorra.
- Nem nézek horrort! - tiltakoztam. - Ó! Nézd! Toy Story. - mutattam.
- Az aranyos film! Nézzük ezt? - ment rá.
- Aha. - dőltem rá a vállára.
Leszállás előtt pont vége lett a filmnek.
- Jaj, ne! - mondtam. - Megkezdődik a leszállás... Szurkolj, hogy ne hányjak az öledbe. - hunytam le a szemem. Ruggero erősen megszorította a kezem. A leszállásnál liftezett a gyomrom, azt hittem meghalok.
- Túl vagy rajta! - mondta és adott egy puszit az arcomra.
- Hála a jó égnek. - sóhajtottam. Szállásra sem tudtunk menni, rohantunk a helyszínre. Főpróba nélkül kellett előadnunk a koncertet. A nézőtér ismét tele volt. Az időeltolódás miatt egy kicsit meg voltam zavarodva, de próbáltam a tökéleteset nyújtani, ami annyira nem sikerült, mert, ha például Ruggero nem fog az emelésnél, biztosan pofára esek. A szólótáncomnál is majdnem elestem a saját lábamban, tehát nem ez volt a legjobb koncertem.
- A szívrohamot hoztad rám. - mondta Ruggero a dobásra célozva.  
- Bocsi, de nem egészen voltam itt fejben. - mondtam megkavarodva.
- Semmi gond! A lényeg, hogy nem történt baj. - ölelt át szorosan.
A koncert után végre elfoglalhattuk a szállásunkat. Furcsa volt, hogy nem a megszokott helyen vagyunk, de meg kell hagyni, ez a hotel is meseszép. A srácok kitalálták, hogy holnap menjünk el hajókázni, szóval a délelőtti program már megvan. Viszont még csak este nyolc volt, a vacsoráról már lekéstünk, így szokás szerint elmentünk felfedezni a tengerpartot.
- Tyű! - mondtam. Ez gyönyörű. - ámultam el.
- Az bizony! - mondta Tini. - Egy hét múlva már Olaszban leszünk. Alig várom, hogy együnk már olasz pizzát.
- Hé! Ezzel most leszólod azt a pizzát, amit én tudok csinálni? - nézett gonoszan Ruggero.
- Ööö... Dehogy, csak érted. - kezdte Tini. - Jobb lenne, egy profitól. - mondta finoman. Ruggero bosszúsan nézett Tinire, aki békítés céljából megölelte.
- Ruggero! - hallottam egy hangot a hátam mögül. Candelaria. - Tudnánk beszélni? - kérdezte. Ruggero rám nézett, én egy aprót bólintottam. Egy kicsit odébb sétáltak. Végig figyeltem fél szemmel a történeteket, de nem történt semmi, csak komoran beszélgettek, majd Cande elment idegesen.
- Mi történt? - kérdeztem, megsimítva az arcát.
- Gyere! - mondta és arrébb húzott. - Olyanokat mondott, hogy már három hete, hogy külön vagyunk és hiányzom neki, aztán egy ideig téged szapult, majd utána könyörgött, hogy bocsájtsak meg neki. Végül látta, hogy nem adom be a derekamat, szóval feladta. Csak téged akar elpaterolni. - mondta Ruggero.
- Hű...
- Amúgy, ha már olaszban leszünk bemutatom a szüleimet. - mondta természetes hangnemben. Nekem összeszorult a gyomrom. Mintha szállnánk le a repülővel.
- E-engem? - kérdeztem.
- Igen, T-t-téged. - mondta nevetve.
- Hát...Jó. - néztem elvörösödve.
A többiekkel lent maradtunk még a strandon kb. este 10-ig, majd felmentünk a szállásra aludni... Már ideje volt.