Már csak két nap...

"- Most egy kicsit hagyj békén. - kértem nyugodtan.
- Ahelyett, hogy kihasználnád azt a három napot, hogy együtt legyünk, inkább megharagszol? - kérdezte, miközben én már hátat fordítva neki sétáltam el.
- Így talán könnyebben elengedlek. - mondtam komoran és az utcasarkon elfordulva újra kitört belőlem a zokogás..."
Végre találtam valakit, akit őszintén szeretek. Erre mi történik? Lelép Olaszba, új életet és karrirert kezdeni. Fantasztikus.
A sötét utcákon bolyongtam, minél messzebbre akartam elmenni. Végül megálltam egy padnál, amire lezuhantam és már már üvöltve zokogtam. Nem akarom elengedni. Le fogom őt bilincselni, vagy nem tudom...Már tíz perce, megállás nélkül sírtam, amikor leült mellém. Ő.
- Kérlek hagyj békén! - temettem az arcom a kezembe.
- Amara. Nem akarok haragban elválni tőled. Sőt. Veled akarok lenni. Elrepül ez a három hónap és utána visszajövök hozzád, de addig is tarjuk a kapcsolatot minden nap és...
- Ezt csak mondod! - vágtam a szavába. - Azzal járnál a legjobban, ha elmennél.
- Nem találsz vissza a hotelbe. - mondta.
- Nem is baj az. Lehet jobb lesz mindenkinek, ha én is eltűnök. - sírtam.
- Nem hagylak itt! - mondta.
- Akkor majd én téged! - pattantam fel és elrohantam, amilyen gyorsan csak tudtam.
Nem volt messze a homokos tengerpart, ahol korombeliek még lent bulizgattak. A homokban üldögélve néztem a Holdat, ahogy tükröződik a vízen. Néztem a vízbe beszaladó lányokat, akik a fiúk elől menekültek. Mindenkinek jó volt ez a nap...
Már átfáztam és remegtem. Nem tudom mennyi ideje néztem a partot, de amikor az az ominózus pillanat megtörtént hajnal egy óra volt. Azóta már eltelhetett annyi idő, hogy hajnal három legyen.
A telefonom ki volt kapcsolva, hogy ne érjen el senki. A könnyeimmel szerintem kétszeresére növeltem a tenger nagyságát, vagy csak eláztattam a környékemet. A szemem egyre inkább leragadt, meg már ki is száradt a sok bőgéstől. Nem nagyon érdekelt, hogy fogok kinézni...Oldalra vágtam magam a homokban és a szememet lehunyva, pár perc után el is aludtam.
*Napfelkelte*
Reggel arra keltem (mármint fél hatkor), hogy egy homokfuvallattól majdnem megfulladtam.
- Te jó ég! - köhögtem.
- Meg ne fulladj! - hallottam egy hangot, amitől annyira megijedtem, hogy majdnem fellőttem magam a Holdra.
- Ruggero... Hogy találtál rám? - könnyezett be újra a szemem.
- Ismerlek. Ha megharagszol rám, itt vagy. - mondta és leült mellém.
- Utálom, hogy ennyire ismersz. - szipogtam.
- Higgy már nekem! Én szeretlek! És nem tudlak elfelejteni. - mondta és magához húzva megcsókolt. Elvesztem benne ismét. Szeretem őt. De nem kéne... Eszembe jutott, hogy már csak két napig csókolhatom, ölelhetem és puszilhatom meg őt.
- Nem megy... - hajtottam a vállára a fejem és újra sírva fakadtam.
- Nem örökre megyek el. Meglátogatlak majd. De azt szeretném, hogy ebben a két napban gusztustalanul sokat lógjunk együtt. - mondta. Egy nagy levegőt vettem.
- Jó. - mondtam mosolyogva. Ruggero letörölte a könnycseppjeim.
- És ne lássak több sírást! - mondta komolyan. A válaszom egy hosszú csók volt.
A hotelszobában pakoltam, amikor kopogást hallottam.
- Gyere be! - kiáltottam.
- Szia! - lépett be Tini és Mechi. - Hogy vagy?
- Fogalmazzunk úgy, hogy jobban. - mondtam kifújva a levegőt.
- Ennek örülünk. - mondta Mechi. - Mindig itt leszünk, ha valami baj van. - tárta ki a karját a két lány. Szorosan megöleltem őket.
- Köszönöm lányok.
- Mi ez az érzelgés? - lépett ki a fürdőből egy rövidnadrágban Ruggero.
- Okéé... Mi most nem zavarunk! - hátrált Mechi és Tini.
- Ruggero! - mondtam. - Tiszta borosta az arcod. Borotválkozz már meg! - hisztiztem.
- Értettem szerelmem. - mondta és adott egy szájra puszit.
- Szeretlek! - öleltem meg erősen.
- Én is téged! - csókolt meg még egyszer.
Egész nap feküdtünk az ágyban és felemlegettük a régi emlékeinket.
- Amikor... - nevettem - fel akartad próbáltatni velem azt a csipke fehérneműt...Gusztustalan volt. - fintorogtam nevetve.
- Pedig nekem tetszett volna a látvány. - mondta. A mellkasán feküdve rácsaptam a hasára. - Hé! - rezzent össze. - Meg akarsz ölni? - nézett rám.
- Meg! - támaszkodtam fel, majd vissza is zuhantam, mert elkezdett csikizni, amitől hangos nevetésben törtem ki. - Ruggero! - üvöltöttem.
- Gyerek készül? - hallottuk az ajtó túloldaláról Jorge hangját.
- Ha a csikizés gyerekcsinálásnak számít, akkor igen. - kiáltott vissza Ruggero.
- Ne feledjétek! Mindig védekezze... - kezdte Jorge az ajtó mögül.
- Takarodj Jorge! - kiáltott Ruggero röhögve.
- Értettem, akkor nem akarsz oktatófilmet csinálni belőle. - mondta Jorge, majd hallhatóan elment.
- Ez kettyós. - röhögtem. Ruggero kihasználva az alkalmat, nagyot belém csípett. - Te szemééét! - üvöltöttem, majd beleharaptam a vállába.
- Hé! Ez illegális! - mondta. - A harapást a csikiszabályok tiltják. - mondta. Nevetve megcsókoltam.
- És a csókolózás legális a szabályok szerint? - kérdeztem.
- Neked az! - mondta nevetve.