A másnap(osság)...

Reggel a fürdőben keltem. Egyáltalán hol vagyok? És mi ez a szúró fejfájás? Hogyan kerültem én ide? Ezekre kerestem én a választ. Kibotorkáltam a fürdőből. Ruggero ülve szundikált, nekidőlve az ágytámlának. Ahogy kiléptem kinyílt a szeme:
- Jó reggelt! - mosolygott.
- Velem meg mi a jó fene történt? - néztem hunyorítva Ruggerora. - Ugye nem derül ki, hogy bedrogoztál és egy pedofil állat vagy? - rémültem meg.
- Hogy mi történt veled? Idézlek a tegnapról: "Velem a pia történt". - mondta. Leesett az állam.
- De hisz... én csak egy olyan büdös cuccot ittam. - néztem rémülten magam elé, de annyira fájt a fejem, hogy le kellett üljek.
- Te csak azt hiszed! - nevetett. - Ittál még azon kívül hármat és még vodkát.
- Én? - mutattam magamra, kérdőre vonva Ruggerot. - Nagyon gáz voltam? - néztem kínosan rá.
- Hát inkább bunkó. - vonta meg a vállát.
- Kifejtenéd? - kérdeztem ingerülten.
- Hát Candeláriát többször elhordtad, vagy piszkáltad és velem sem voltál túl kedves. - húzta a száját.
- Te jó ég... - sütöttem le a szemem. - Sajnálom. - néztem a lábfejem, majd valami hasító érzés nyílalt a csuklómba. - Mi a fenét műveltem a csuklómmal? - szisszentem fel.
- Elestél, mert azt hitted megcsallak és ott akartál hagyni. - mondta.
- Hát... Végül is. Olyan jól eltáncoltatok Candéval, hogy nem lepődtem meg volna a dolgon. - néztem rá szomorúan.
- Szóval ezért ittál? - vont kérdőre. Csak egy aprót bólintottam.
- Nem akartam, hogy idáig fajuljon. Bocsánat!
- Nem tőlem kell bocsánatot kérj! - mondta.
- Ahj...Hogy nézzek ezután Cande szemébe? Mit fog hinni rólam? - sopánkodtam.
- Hát ha nem fürdesz le és mosol hajat, akkor azt fogja hinni rólad, hogy összeturmixoltak egy adag kutyagumival. - nézett rám.
- Annyira romantikus vagy. - nevettem, majd a fürdőben rendbe tettem magam. - Ruggero! - kiáltottam a fürdőből. Szerezz már nekem egy Algopirint légy szíves. Köszi!
- Van a bőröndömben. - kiáltott vissza és elkezdett matatni.
*Fél óra elteltével*
- Na jó, kész vagyok. - sóhajtottam felfrissülve.
- Hogy tudsz egy ilyen este után is, így ragyogni? - nézett engem a tükörben.
- Te hogy tudtál velem maradni egy ilyen este után is? - kérdeztem vissza. A válasz egy hosszú, szenvedélyes csók volt.
Elmentünk a hotelből, mert találkozót beszéltünk meg a többiekkel. Jorge hullaként jött felénk.
- Helló! - köszönt. - Nem emlékszem semmire...Leitattalak téged Ruggero ugye? - kérdezte.
- Nem! - nevetett.
- Akkor mégis kit? Valaki rémlik, de nem tudom ki. - gondolkodott karikás szemekkel.
- Amarát. - mondta ki a megoldást Ruggero.
- Őt biztos nem. - legyintett, mintha Ruggero ezt kérdésként tette volna fel. - Ő nem iszik!
- De tegnap ivott. De még mennyit. - mondta Ruggero a kezemet szorítva.
- Ez most komoly? - nézett rám Jorge, akinek csak egy bólintással válaszoltam. - Király vagyok! - üvöltötte. - Leitattam a lehetetlent! - ujjongott. 
A többiek is megérkeztek, mindenki megkérdezte, hogy átvészeltem e az estét. Jorge még mindig örült a sikerének.
- Cande beszélhetnénk? - váltam le Ruggerotól.
- Felőlem. - mondta flegmán.
- Sajnálom, amiket tegnap mondtam. Kérlek. ne haragudj, mert semmit nem gondoltam komolyan. - álltam feszengve.
- Annyira nem érdekel! - forgatta a szemeit. - Nem kell már sok húzás és Ruggero újra az enyém. - nevetett.
- Tessék? - dülledtek ki a szemeim. - Hogy kötöttünk ki ennél a témánál? - néztem rá furán.
- Néha nem árt a jövőről beszélni. - kacsintott rám, majd elment.
Furcsa érzésekkel sétáltam vissza a többiekhez:
- Sikerült megbeszélni? - fogta meg a kezem Ruggero.
- Ööö...Hogyne. - legyintettem nevetve.
- Te most hazudsz. - nézett rám komoly tekintettel.
- Dehogy! - néztem rá műmosollyal.
- Mondd el az igazat kérlek! - nézett rám könyörgően.
Elmondtam a párbeszédünket Candéval. Vártam Ruggero reakcióját, de semmit nem láttam az arcán.
- Na??? - néztem kíváncsian.
- Hülyeség. - rázta meg a fejét, majd mentünk tovább.
- Hé srácok! - hallottam Tini hangját. - Tudjátok miért vagyunk itt? - nézett kíváncsian.
- Ünnepeljük a másnaposságot! - üvöltött Jorge.
- Neeem. - rázta meg a fejét nevetve Tini. - Itt van valaki a városban, akit régen láttunk már. - mondta izgatottan.
- Nem tudom ki lehet... - mondtam Ruggeronak.
- Ciao! - lépett elő Lodo. A többiek óriási örömmel lerohanták őt. Ugye ő sajnos nem vesz részt a koncerten, mert magánturnén van. - Szia - lépett hozzám. - Lodo vagyok.
- Amara! - öleltem meg.
- Csak nem Ruggero barátnője? - nézett izgatottan hol rám, hol Ruggerora.
- De. - bólintottam nevetve.
- Gratula nektek! - ölelte meg Ruggerot is.
Az egész délutánt Lodoval töltöttük, végezetül, pedig beültünk vacsizni, valami étterembe.
- Oké, akkor Amara szokás szerint felzabálja az éttermet. - mondta hangosan Mary, amin a többiek nagyot nevettek.
És igaza is volt. Nagyon nagyon sokat ettem, már majdnem kipukkadtam. Sokat nevettünk és a hangulat is remek volt. Egészen addig a percig, amire nem vártam:
- Ööö...Állt fel Ruggero. Srácok szeretnék valamit közölni veletek. - kezdte. - A hír nem lesz jó. Sokakat megbántok vele, de nincs szándékomban. - mondta jó lassan.
- Mondjad már ember! - üvöltött Jorge, így az egész étterem felénk fordult.
- Kiszállok. - mondta ki.
- A vonatból? Vagy honnan? - nevetgélt Jorge. Látta, hogy senki nem nevet, így visszafogta magát.
- Nem...Kiszállok. - nyelt egy nagyot. - A Violetta Live-ből.
- Tessék? - ejtettem le a villámat. - Ez most valami áprilisi tréfa ugye? - lábadt könnybe a szemem.
- Nem. - rázta meg a fejét Ruggero. - Egy olyan projektbe kezdek, amibe nem avathatlak be titeket. Sajnálom srácok! - ült vissza.
- Te aztán tudod, hogyan csessz el egy estét. - bámult maga elé Jorge.
- Valamikor közölnöm kellett. - mondta, majd rám nézett. - Jól vagy? - nézte a sápadt fejem.
- De ugye...Velünk maradsz és utazol velünk? - kérdeztem gombóccal a torkomban.
- Nem. Olaszországban leszek.
- Meddig?
- Három hónap. - mondta. A vér megfagyott bennem. A lábam lezsibbadt. A csuklóm megfájdult és a fejfájás bombaként hasított a fejembe. A könnyeim patakokban folytak.
- Elnézést. - álltam fel az asztaltól, majd kisiettem az étteremből, ahol a csípős hidegtől kirázott a hideg. A könnyeimet elfújta a szél, a szám kiszáradt, én pedig csak sírtam. Így lesz vége egy tündérmesének? Ruggero lépett mellém és a vállamra terítette az öltönyét.
- Hé! - simította meg az arcom. - Nézz a szemembe kérlek! - könyörgött. Nagy nehezen belenéztem a szomorú, fekete szemeibe. - Mi attól még együtt leszünk. A távolság nem akadály. Szeretjük annyira egymást, hogy megoldjuk ezt a problémát. - mondta.
- Miért kell elmenj? - kérdeztem zokogva.
- Majd mindent megtudsz. - válaszolt türelmesen.
- És ha én most akarom tudni? - mondtam felemelt hangerővel.
- Nem mondhatom el.
- Mikor mész el? - kérdeztem. Fájt a szívem nagyon...
- Három nap. - mondta. Legyökerezett a lábam.
- Mi?? Még jó, hogy szóltál és nem csak eltűntél. - mondtam idegesen.
- Amara! Nem érted? Mi együtt leszünk továbbra is.
- Most egy kicsit hagyj békén. - kértem nyugodtan.
- Ahelyett, hogy kihasználnád azt a három napot, hogy együtt legyünk, inkább megharagszol? - kérdezte, miközben én már hátat fordítva neki sétáltam el.
- Így talán könnyebben elengedlek. - mondtam komoran és az utcasarkon elfordulva újra kitört belőlem a zokogás...