Nászút 2. nap

Reggel zongoraszóra ébredtem. Van itt egyáltalán zongora? Oké...Lehet kicsit jobban körbe kéne nézzek.
Halkan kikeltem az ágyból és a hang után vettem az irányt. Amikor kiléptem a hálószobánk ajtaján, megláttam Ruggero-t. Nagyon koncentrált. Elbambulva nézte az egyik billentyűt, majd amikor eszébe jutott valami, gyorsan lefirkantotta a papírra. Dalt ír. Mi mást?

- Jó reggelt! - léptem mögé és a vállára tettem a kezeimet. Ruggero kissé összerezzent, mert nem számított arra, hogy mögötte állok. - Dalt írsz? - kérdeztem kíváncsian és leültem mellé.
- Igen. - mosolygott, majd szenvedélyesen megcsókolt.
- És elénekled? - néztem rá kiskutya szemekkel.
- De még nincs kész teljesen. - rendezgette a papírjait. - És lehet nyelvtanilag helytelen.
- Mi? Ezt hogy érted? - kérdeztem.
Ruggero elkezdte énekelni a dalt...Magyarul. Azt hittem meghalok. Ír nekem egy dalt, méghozzá magyarul és emellett egész jó kiejtéssel.

- Nos...Milyen? - nézett rám mosolyogva.
- Csodás. - ámultam. - De Ruggero...Honnan tudsz te magyarul? - nevettem.
- Hát, még régebben kérdezted, hogy nem akarok e magyarul tanulni. Te nem tudtad, de elkezdtem. Anyukáddal skypeoltam és abban a három hónapban is, amikor nem voltam itt sokszor tanulgattam a magyart. Most is anyukád és apukád segítségét kértem néhány rész fordításában. Biztos tetszik? - idegeskedett.
- Még készen sincs, de már most imádom. - futottam át még egyszer a szöveget. Ruggero kíváncsian nézett rám, nagyra nyílt szemekkel. - Mi az? - nevettem. - Ne nézz így, mert elpirulok.
- Nehogy azt hidd, hogy ez az egyetlen meglepetés.
- Ruggero! Te egész héten meg fogsz lepni? Folyamatosan? - nevettem és az ölébe ültem.
- Nem mindenkinek lehet ilyen felesége. - nézett mélyen a szemembe
- Ugyan, bennem semmi extra nincs. Hisztis és makacs vagyok. Te viszont egy csoda vagy. Elviselsz engem, türelmes vagy velem, mindig meglepsz, tökéletesen énekelsz, táncolsz és a kedvemért magyarul tanulsz. Kell ennél több? - mosolyogtam rá. Válaszul Ruggero hosszan megcsókolt.
- Szeretnél strandolni? - kérdezte a hátamat simogatva.
- Ööö...Igen. - gondolkodtam. - Tényleg. Mi lehet Mary-ékkel?
- Felhívtam őket reggel. Rendben vannak. A másnapossággal küszködnek. Legalábbis Mary. Jorge már megszokta. - nevetett.
- Nem hiszem el, hogy Stephie azután a törődés után képes volt elhagyni őt. Hihetetlen. - csóváltam meg a fejem.
- Én sem értem. Ápolta, izgult érte. Erre meggyógyul és otthagyja. Furcsa... - nézett értetlenül Ruggero. - De ne rágódjunk most ezen. Ha hazaérünk mindent megtudunk. Most viszont foglalkozzunk egymással. - vigyorgott.
- Átöltözöm, mert ilyenkor félek ettől a pedomaci fejedtől. - nevettem, majd megcsókoltam.
- Imádlak. - mosolygott.
Gyorsan átöltöztünk, majd lementünk a strandra.
-  Emlékszel az első strandolásunkra? - nevetett Ruggero.
- Hogyne emlékeznék. - néztem magam elé mosolyogva. - Citromos fagyit kaptam tőled.
- És én felemeltelek. - nevetett.
- Ruggero. Mi volt az első benyomásod rólam? Meg a többi 4 táncoslányról.
- Hát...Esmeraldára nem mertem ránézni, mert férjes, de szerintem katona volt előző életében. Kicsit ijesztő, hogy izmosabb, mint én. - nevetett. - Rosaline semmilyen számomra. Kedves, beszélgettem vele, de nem olyan érdekes lány. Maryt imádom, a személyiségét, a viselkedését. Pont olyan, mint Jorge. Összeillenek.
- Egyetértek. - bólogattam.
-Lara imádni való, ránézek és egy meseország jut eszembe, olyan megnyugtató lány. - nevetett. - De tudod mi a különbség ő közük és te közted?
- Mi?
- Benned nem látok hibát.
- Na jó. Ez lehetetlen. - nevettem.
- Amikor beléptetek, megszeppenve a táncterembe. Esmeralda elől Rosaline-nel. Aztán Lara összevissza ugrálva. Facu egyből megimádta. Aztán Mary, akinek a járásáról is már Jorge jutott eszébe mindenkinek. Aztán te. Amara. Megláttam a hosszú hajadat, a mosolyod, a remek alakod. És egyből megtetszettél.
- De hisz itt még Candelaria-val jártál.
- Valóban, de megtörtént a szerelem első látásra dolog. Aztán a strandon egy kicsit közelebb kerülhettem hozzád. Kimondhatatlanul boldog voltam. De eszembe jutott, hogy megbánthatom Cande-t, amit nem akartam. Aztán kettőnk kapcsolata csúnyán ért véget, de megbeszéltük, így úgymond békésen váltunk el.
- És tudnád mennyire örültem, amikor megtudtam, hogy engem emelsz a Luz, Camara, Acciónban.
- Nem volt véletlen. Az első táncóra után Sergio-nak könyörögtem. Azt akarta, hogy Larát emeljem, mert ő a legkönnyebb. De én téged akartalak. Ő és Jorge tudták csak, hogy bejössz nekem. - mondta Ruggero.
- Te kérted meg Sergió-t? - néztem szerelmesen Ruggero-ra és a nyakláncomhoz kaptam, amit még tőle kaptam szülinapomra.
- Ha tudnád azt a nyakláncot meddig kerestem. - nevetett. - Jorge-val körbejártuk a plázát. És itt kértük Lara és Mary segítségét.
- Á-állj! - vágtam közbe. - Mary és Lara mindent tudtak? - vontam kérdőre.
- Csak két nappal azelőtt, hogy összejöttünk. - védte őket.
- A suttyók. - nevettem. - Emlékszem, hogy annyira izgultam, amikor odaadtad az ajándékot, hogy majdnem leejtettem.
- Akkor is bénáztál. - nevetett. 
- Hé! - böktem oldalba nevetve.
Este nyolc fele elkezdett esni az eső.
- Ugye esik és nem leköptél? - néztem rá.
- Igen, az a hobbim, hogy leköpjelek. - nevetett. Egyre inkább esett az eső. - Na jó...Fussunk be, mint régen. - fogta meg a kezem.
- Benne vagyok. - mosolyogtam, majd beszaladtunk a vízbe, amin kopogott az eső. - Alig látok. - nevettem. Ruggero magához rántott és hosszan megcsókolt. Utána felkapott.
- Mit csinálsz? - nevettem.
- Futok, miközben foglak. - mondta és abban a pillanatban elbotlott és egy óriásit zakóztunk a homokban.
- Te jó ég. Ruggero. - ráztam meg a vállát. - Hallasz? - hajoltam felé. Nevetve kinyitotta a szemét és kihúzta a kezemet a talaj alól, így a mellkasára zuhantam. - A frászt hoztad rám. - nevettem. - Gonosz vagy. - öleltem szorosan.
- Tüdőgyulladást fogunk kapni, szóval menjünk. - nevetett.
Visszaérve a házba Ruggero azonnal sietett hajat szárítani.

- Na szép. - nevettem.
- Utána szaunázzunk?  - kérdezte.
- Igen.
- És jakuzzi?
- Olyan is van itt? - nevettem.
- Nézd! Ott van egy ajtó. Ott van egy szoba. És abban van egy jakuzzi. - nevetett.
- Feladom. - nevettem.
Miután megszáradt az uram haja, mehettünk szaunázni.
- Annyira jó. - hunytam le a szemem és a vállára hajtottam a fejemet.
- Utána nagyon jól fog esni a jakuzzi. - motyogta Ruggero.
- Be ne aludjunk. - kaptam fel a fejem.
- Nem fogunk. - nevetett és hosszan megcsókolt.
15 perc szauna után átmentünk a számomra idegen jakuzziba.
- Ruggero. - ámultam el.
- Meglepetés 2. - mosolygott.
- Ez mikor és hogy? - néztem sokkoltan.
A jakuzzi mellett egy pezsgő (ez nem üti ki Ruggero-t hála a jó égnek:D), hangulatfények és rózsák.
- Felhasználtam a tegnapi díszletet. - nevetett.
- Te egy csoda vagy. - néztem továbbra is meglepetten.
Beültünk az óriási jakuzziba. Ittunk egy kis pezsgőt.
- Na jó. Egyezzünk meg. Holnap én leplek meg. - nevettem.
- Rendben, kíváncsian várom. - vigyorgott a pedomaci tekintetével.
- Na jó. - löktem át magam az ő oldalára. - Kiakaszt ez a fej? Mit akarsz? - nevettem. Ruggero kiskutya fejjel rám nézett. Vettem az adást. Azonnal elpirultam és csöndben ültem mellette a jakuzziban. Átgondoltam a dolgokat. Jorge már tegnap kérdezgette erről Ruggero-t. Valószínűleg rég óta készül már erre a dologra, én pedig hátráltatom a makacsságommal és a félelmemmel. Megérdemli végre, hogy azt kapjon, amit akar.
- Min gondolkozol? - leste a tekintetemet. Ránéztem. Izgatott feje volt, idegesen szuszogott.
- Azon, amin te. - mondtam mosolyogva. Ruggeronak felcsillant a szeme.
- Nem fogok semmit sem erőltetni.
- Tegnapi napot elszúrtam, a mait nem fogom. - mondtam. Ruggero elmosolyodott, majd a vízből kiemelve engem, hosszan és szenvedélyesen csókolt.
- Most mit kell csinálni? - nevettem. Aztán leesett, hogy ez milyen gáz kérdés volt már egy hamarosan 21 éves lánytól. Inkább kussban maradok. :D
- Nyugi. - mondta és hosszan megcsókolt.
......2 órával később......
- Minden rendben? - kérdezte a hajamat simogatva.
- Persze. - motyogtam a karját cirógatva.
- Köszönöm.
- Én köszönöm, hogy megvártál. - mondtam egy puszit adva az arcára.
- Megérte. - mosolygott rám és szenvedélyesen megcsókolt...

  

Nászút 1. napja és a nagy kavarás...

A strand üres volt. Nem tudom, hogyan lehetséges ez, de egy árva lélek nem járt erre.
- Oké, ez fura. - mondtam, miközben kézen fogva sétálgattunk Ruggeroval.
- Inkább élvezzük ki a pillanatot, hogy ketten vagyunk. - vonta fel az egyik szemöldökét, perverz tekintettel :D.
- Eszednél vagy? - pirultam el.
- Most már legális. - húzott magához. - Házasok vagyunk. - vigyorgott.
- De nem a strandon. - motyogtam és a színem egy kaliforniai paprikáéhoz hasonlított.
- Még jó. - nevetett Ruggero, majd hosszan megcsókolt. A keze lejjebb csúszott a derekamon.
- Te nem értesz a szép szóból? - nevetettem. - Beszaladunk a vízbe? - néztem könyörgő tekintettel rá.
Ruggero cuki vigyorral megszorította a kezem és elkezdett rohanni a víz felé. Este 9-ig lent strandoltunk.
- Ez fantasztikus volt. - nevettem. - Esküszöm. Imádom, hogy nincs itt egy árva lélek sem. - dőltem be az ágyba.
- Tényleg csodás volt. Végre ketten vagyunk. - feküdt mellém Ruggero. - Egy teljes hétig, senki sem zavarhat meg minket. - nézett rám mosolyogva. Odacsúsztam felé és hosszan megcsókoltam, majd a mellkasára fektettem a fejem.
- Kimondhatatlanul szeretlek. - néztem a plafont.
- Mégis kimondtad. - rombolta le az illúziót.
- Na szép.. - nevettem. - Elmegyek lezuhanyzom.
- Nem zuhanyzó van. - szólt utánam Ruggero.
Benyitottam egy fürdőbe, ahol egy hatalmas fürdőkád tárult elém. A lámpák különböző fényűek voltak és lehetett zenét is hallgatni. A fürdőkád mellett volt egy szauna.
- Oké...Két óra múlva kijövök. - ámultam el és romantikusan becsuktam az ajtót Ruggero orra előtt.
- Micsoda nászút. - nevetett. Erre a mondatra kinyitottam az ajtót.
- Mit vársz? Tárjam ki a lábaimat, úgy ahogy ezt az ajtót. Te csak erre vágysz Ruggero? - háborodtam fel. A válasz a kérdésemre csak egy félmosoly volt.
- Én nem siettetlek, a hetedik napon már nem kell könyörögjek neked. - kacsintott Ruggero pimaszul.
- Te nem vagy normális! - csuktam be az ajtót idegesen. Mit hisz rólam? Nem vagyok egy olcsó, mihaszna lúd.
Az ígéretemet betartva 2 órán át a fürdőben bíbelődtem. Mikor kiléptem, hihetetlen látvány tárult elém.
- Wow, Ruggero. - ámultam el.
Gyönyörű ibolyaszerű fények, és szép izzók voltak a szobában, rózsaszirmokkal tele, az ágyon meseszép, piros, puha takaró. És Ruggero egy rózsával a kezében, elegánsan felöltözve.
- Én... - motyogtam.
- Lehet egész nap olyannak tűntem, mint egy éhező hiéna. És ezt nagyon sajnálom. Be akarom bizonyítani, hogy ezerszer fontosabb vagy nekem annál, mint amennyire te azt gondolod. Nem akarok rád erőltetni semmit sem és nem szeretném azt sem, hogy rosszul, vagy feszülten érezd magad ezen a héten. Nagyon szeretlek és fontos vagy nekem! - mosolygott izgatottan.
Óriási vigyorral a fejemen odarohantam hozzá és ráugorva hosszan és szenvedélyesen csókoltam őt. Kérdőn rám nézett. Elvesztem a gyönyörű szemeiben, amik az izgalmat tükrözték. Rövid hezitálás után bólintás helyett hosszan megcsókoltam.
........:)
Ruggero szorosan ölel, én pedig a karját simogatom. Szeretem! Ő a mindenem! Megfordultam és ráfeküdtem a mellkasára.
- Tudod mi van itt nálam? - kérdeztem.
- Na? - kíváncsiskodott.
Elsétáltam a bőröndömhöz és egy szatyrot dobtam az ágyra. Ruggero mit sem sejtve belekukkantott.
- Na jó...Délelőtt még győzködtelek, de te most már képes lennél felvenni a három cérnából és egy kis csipkéből álló ruhaneműt? - nevetett.
- Még meglátom. - feküdtem vissza mellé és adtam egy puszit az arcára. - Megbecsülöm az ajándékokat, amiket tőled kapok. - csókoltam meg.
- Sunyi vagy. Ez tetszik. - nevetett.
Eldöntöttük, hogy most egy rövid ideig mindketten bekapcsoljuk a telefonunkat. Ahogy bekapcsolt, Ruggerot Jorge hívta:
- Beadta a derekát? - hallottam Jorge hangját. Hangos nevetésben törtem ki.
- Jorge... - mondta elpirulva Ruggero.
- Bocsi...A dolgok közepén hívtalak? - kérdezte komolyan.
- Nem Jogre. - fogta a fejét Ruggero.
- A dolgok elején hívtalak?
- Jorge. Ezt a témát lezárjuk. Mizu? - váltott át Ruggero.
- Ruggika látom az elpirult fejedet, engem nem verhetsz át. - nevetett Jorge.
- Te mikor lettél ilyen brutál kettyós? - röhögött Ruggero. - Várjál csak. Te ittál... - esett le neki. - Hétfő van, ilyenkor sose iszol. Mi történt?
- Én nem iszom, hanem vedelek. - nevetett jóízűen saját poénján Jorge.
- Jorge komolyan. Mi történt?
Jorge nagyon gyorsan átváltott, a röhögése átváltott zokogásba(?!).
- Stephie... - kezdte. Megállt bennem az ütő.
- Stephie...?! - kérdeztük egyszerre.
- Szakított velem.
- Hogy mi???? - háborodtunk fel.
- Azt mondta, hogy beleszeretett egy bizonyos valakibe, akit ismerek.
- Ki ez a valaki? - kíváncsiskodtam.
- Diego. - motyogta.
- Diego? A mi Diegonk? A barátunk Diego? - idegeskedett Ruggero.
- Igen. Összejöttek.
- Á-Á-Állj! - ültem fel idegesen. Diego rohadtul Maryvel jár.
- Járt. - javított ki Jorge.
- Hol van Mary? - vettem el Ruggero-tól a telefont.
- Itt van velem. - mondta Jorge. Ahogy kimondta, hatalmas kő esett le a szívemről.
- Beszélni szeretnék vele! Most! - mondtam.
- Szia.. - hallottam Maryt, aki nagyon szomorúan szólt a telefonba.
- Mary!!! Hogy vagy? Ittál valamit?
- Igen. - mondta lassan. - Ittam. Hogy hogy vagyok? Úgy érzem magam, mint egy papír. Amit elégettek és széttéptek.
- Istenem. - motyogtam. - 6 napot bírj ki és jövünk.
- Jorge vigyáz rám. - szipogott.
- Ne tégy semmi olyat, amit megbánsz! - mondtam idegesen.
- Jó... Most megyünk. Sziasztok. - tette le.
- Ez csodás. - dőltem hátra idegesen. - A legjobb barátnőm és a legjobb barátom éppen darabokra hullott.
- Nyugalom. - ölelt meg Ruggero szorosan. - Te ne légy feszült! Kérlek! Vigyáznak egymásra.
- Azt nem tudtam felfogni, hogy Diego egyetlen nap után szakított egy olyan lánnyal, mint Mary?
- Én sem értem Diegot... - húzta a száját Ruggero. - Gyere! Csinálok neked kaját. - mosolygott.
- Mindig tudod mire van szükségem. - néztem rá szerelmesen.
Ruggero megetetett, majd nyugovóra tértünk. A nap része Jorge hívásáig tökéletes volt. Utána már kevésbé, de Ruggero mindent megtett azért, hogy boldog lehessek. :)

Bonyodalmak és a nászút.

- Ezt nem hiszem el. - mondtam idegesen.
- Elaludtunk? - kérdezte motyogva Ruggero.
- Nem. Kivételesen. Beázott a szoba. - ültem az ágy szélén és éppen a bokáig érő vizet bámultam.
- Ugye most csak szórakozol? - ült fel. - Hány óra van?
- Hajnal 2. - mondtam. - 18 órát aludtunk.
- 6 óra múlva indul a gépünk. Addig belefulladunk a vízbe.
- Mit csináljunk? Még a fürdőruhám sincs itt. Szerencse, hogy a bőröndjeink lent vannak.
- Oké...Ez szép és jó. De mi van, ha lent is beáztunk? - nézett rám.
- Ezt csak egy módon deríthetjük ki. - mondtam és leléptem a talajra. Illetve a vízre. Kicsattogtam az ajtóhoz, amit kinyitva elámultam. - Üdv az Aquaworld-ben! - néztem Ruggero-ra.
- Ennyire súlyos? - sétált mellém.
- A házban mindenhol ömlött a víz, kb. 10 cm nagyságban.
Átmentem Facu és Lara szobájába. Nincsenek ott. Tini-Mechi: ők sem. A házban senki nem volt ott.
A lépcsőn nagyon óvatosan mentünk, nehogy elsodorjon minket az ár.
Kiléptünk a kertbe, ahol az eső továbbra is ömlött:
- Amara! - hallottam Albát. - Itt vagyunk! - mondta egy kis garázsból. Mindenkinél ott volt  bőröndje, szerencsére a miénket is megmentették.
- A bőröndünket kihoztátok, de minket nem? - háborodtam fel.
- Szóltunk nektek, de te félkómásan közölted, hogy "legalább meglesz a napi fürdésem". - idézett.
- Ez komoly? - nevettem. Nagyon álmos lehettem. - Mikor kezdett el így beázni.
- Ugye reggel 8-ra értünk ide. - mondta Mary. - Kb. este 10-kor.
- És ki vette észre?
- Cande. Éppen ment ki a mosdóba, amikor a talajra lépve észrevette, hogy áll a víz. Már megijedt, hogy bepisilt. - nevetett Alba.
. És most mi lesz? - néztem körbe.
- Hívtuk a szerelőket. Azóta várunk rájuk. - mondta Cande álmosan üldögélve.
- Szóval most 12-en meghúzzuk magunkat egy 6 négyzetméteres területen.
- Ja. De ha elmentek már csak 10-en. - mondta Diego.
- Álmos vagyok. - ült le Lara nyűgösen.
- Gyere dől ide. - ült le Facu is, így Lara megtalálta kényelmes párnáját.
Fél óra alatt mindenki bealudt, még a 18 órát alvó Ruggero is. Azt hittem csak én vagyok ébren, de tévedtem, mivel hallottam valakik halk nevetgélését. A telefonom zseblámpájával világítva észrevettem, hogy két ember igenis ébren van. Diego és María szorosan egymás mellett ülve, együtt betakarózva nevetgéltek és amikor feltűnt nekik, hogy ébren vagyok, azonnal elhalkultak.
- Oké. Szóval ti ébren vagytok és elmondjátok mi folyik itt...
- Víz. - vágta rá Diego, amitől Mary nevetésben tört ki.
- Na jó. María felkelted az alvó társaidat. És most elmondjátok mi folyik...illetve - javítottam magam, hogy nehogy megint benyögjék a kis "viccüket" - most elmondjátok mi van köztetek, mert nem hinném, hogy csak barátság. - világítottam feléjük és közelebb ültem hozzájuk.
- Hát... Diegoval eddig nem nagyon beszélgettünk egymással. - nézett rá csillogó szemekkel Mary. Bunkón fogalmazva eddig fel sem tűnt, hogy létezik.
- Hé! - bökte oldalba Maryt.
- Szóval, most, mivel te önfeledten boldog voltál és vagy is Ruggeroval, ezért nem akartalak titeket zavarni, Laráékkal ugyanez. Tini is elvolt Mechivel a lagzitokon, így egyedül maradtam. Aztán odajött hozzám Diego. És beszélgettük...Nagyon jól elvoltunk, aztán megcsókolt, de senki sem látta. Most pedig itt ülök és ezt mesélem neked.
- Értem. Nem akarok ünneprontó lenni, de Diego. Mi van Clarával?
- Megcsalt. - húzta a száját. - Kb. 1 hónapja.
- Sajnálom...Viszont nektek nagyon gratulálok. - öleltem meg szorosan őket. Rájöttem, hogy Diegóval kb. egy szót nem váltottam érkezésem óta. Épp ideje volt, nagyon szimpatikus. :)
Hagyni akartam őket, ezért Ruggero mellé feküdtem.
- Csak hiszik, hogy senki nem látta őket csókolózni. - suttogta nekem Ruggero. Azt hittem alszik.
- Te láttad? - kérdeztem halkan.
- Igen. - mosolyodott el, majd odahúzott magához, így a mellkasán pihentettem a fejemet.
*Hajnal 4*
- Ahj...Indulnunk kell. - ébredtem fel és oldalba böktem Ruggero-t.
- Itt van a taxi is. - mutatott oda.
A taxis elvitt minket a reptérre.
- Fél órát késik a Thaiföld-i gép. - olvasta le Ruggero.
- Nem baj... - legyintettem.
A nászutunk a Thaiföldön lesz, egy gyönyörű tengerpart melletti apartmanban. Szerintem ez a kép mindent elárul:

*Megérkezés*
- Oké...Figyelem, dobpergés. - mondta Ruggero és a kulccsal kinyitotta a házat.
- Te jó ég! - csillant fel a szemem.
- Ez szebb, mint a képeken. - mondta Ruggero.
- Ezerszer. - ámultam.
Lepakoltuk a cuccainkat és elfeküdtünk a hatalmas francia ágyon.
- Egy hét. Csak ketten. Senki nincs itt, aki megzavarhatna minket. A telefonunk kikapcsolva. Ez egyszerűen csodás. - néztem a plafont. Ruggero válasza erre egy hosszú csók volt.
Egy kis szusszanás után átvettük a fürdőruhánkat és medencéztük:
- Egy kis bort? - hozott ki egy üveggel Ruggero.
- Egy pohárnyit elfogadok. - mondtam bemászva a kellemes hőmérsékletű medencébe.
- Tessék. - töltötte ki.
- Köszönöm. - adtam neki egy szájra puszit.
- Koccintsunk a szép jövőnkre. - tartotta Ruggero a poharat.
- Ez elég nyálas és filmbeillő. - mondtam, elrontva a jelenetet.
- Én is szeretlek Amara. - mondta gúnyos vigyorral Ruggero. Beleittam a borba:
- Ez száraz? - vágtam fancsali képet.
- Igen. - mondta és már le is húzta az első adagot.
- Ruggero csak mértékkel! Téged a bor hamar kiüt. - nevettem.
És így történt az, hogy én ittam meg a háromnegyed üveg bort. Féltem, hogy Ruggero berúg, amit nagyon nem szeretnék.
- Amara. Minden oké? - nézett rám. - Elég lett volna, ha azt mondod, hogy igyuk meg később, viszont most így magaddal szúrtál ki. - úszott mellém.
- J-Jól vagyok. - mondtam, de egy kicsit szédültem. - Együnk valamit. - léptem a létrához és ahogy másztam ki, a gyomrom a torkomba ugrott. Kellemes volt mondthatom.
- Gyere. - karolt át a derekamnál. - Van hot-dog.
Ettem egy kicsit, így jobban lettem.
- Rég láttam olyan embert, aki délután 1-kor képes becsiccsenteni. - nevetett Ruggero.
- A te érdekedben tettem. - mosolyodtam el.
Mivel nagyon meleg volt, így a házban maradtunk és filmeztünk délután 3-ig. Utána kimentünk a strandra...

2000+ ♥

Sziasztok♥ Nagyon hálás vagyok, hogy egyre több a megtekintés a blogomon.
2000+ örömére hoztam nektek pár érdekességet a blogról. :)

Érdekességek és tények a blogról:
-A történet végén Amarát "ki akartam nyírni". Erre volt egy utalás, mégpedig a valószínűség arra, hogy rákos legyen. De ezt nem érzem jó befejezésnek.
-Még nincsen elképzelésen arról, hogy hogyan és mikor fogom befejezni a történetet.
-Sokszor elterveztem, hogy mit fogok írni a következő részben, de végül mindig teljesen más lett belőle (például az Otthoni kerti partyban bele akartam keverni Amara egyik barátnőjét , aki rányomul Ruggerora és félreértések történtek volna, de ezt inkább kihagytam).
-Első gondolatként Ruggero nem azért ment el három hónapra, mert a leánykérést szervezte.
-Valójában még nem is akartam, hogy összeházasodjon a két főszereplő, de fel akartam pörgetni az eseményeket.
-Visszagondolva James karaktere felesleges volt, mert először arra gondoltam, hogy összehozom Amarával, de ez végül nem történt meg, mert úgy túlságosan is bonyolult lett volna a helyzet, így viszont James csak egy átkapcsoló volt a részek között.
-Az Esküvő 2.részét nagyon nem volt kedvem megírni, ezért volt akkora kihagyás a két rész között. Elég béna és összecsapott rész lett szerintem.
-Elképzelésem nincs arról, hogy a turné után hogyan hagyjam benne az olyan szereplőket, mint például Mary vagy Lara.
-A blogomban a legnagyobb marhaság az volt, amikor kitaláltam, hogy Ruggero megcsalja Amarát, de végül csak bedrogozták. Gondolkodtam azon, hogy kitöröljem azt a részt, de mivel már sokan olvasták, így úgysem felejtik el, szóval fátylat rá.
-Személyes kedvenc részeim a "Pihenős nap" és a "Magyarországon".
-Candelária ebben a történetben a kezdetekben elég ellenszenves karaktert alakít, de később kibékítettem őt és Amarát.
-Akármi is lesz a történet vége, semmiképp nem lesz Happy End. Természetesen nem arra gondolok, hogy meghal mindenki, hanem azt szeretném, hogy a történet ne mézes-mázos és "minden szuper legyen".
-A kedvenc szereplőm ebben a történetben Jorge és Mary.
-A blog elején Maryn, Larán és Amarán kívül van Esmeralda és Rosaline. Őket nem akartam nagyon belevonni a történetbe.
-Diegoról azért csak most írok először a történetben, mert teljesen elfelejtettem őt.
-Alig vártam, hogy a nászútról írhassak, ahol csak ketten lesznek, nuku zavaró tényezővel.
-Amara nem ápol túl jó viszonyt a nővérével, de a bátyjával nagyon jóban van.
-Amara elég hisztis és szeszélyes személyiség.
-Úgy gondolom, túl hamar hoztam össze Ruggerot és Amarát.
-Amara a történet szerint 1995.01.31-én született.
-Lara fiatalabb, mint Tini, mert ő csak 17 éves, míg Mary 23.
-Az egész esküvő egy abszurdum volt, mert három hónap alatt szinte lehetetlen megszervezni egy esküvőt, de mivel ez egy kitalált történet, így minden lehetséges.

Remélem tetszett ez a pár érdekesség! <3

Esküvő - 2. rész

- Hol a torta? - idegeskedtem a telefonba, miközben egy kis szobában öltöztem át.
- Kislányom azonnal lenyugszol! A torta úton van. - mondta anya.
- Ahj...Ajánlom is. - tettem le. Nehogy minden sínen menjen.
Átvettem a ruhát a lagzira, majd lerohantam az ebédlőbe.
- Ruggero. - szaladtam oda hozzá. Háttal állt nekem. - Nincs torta. - lábadt könnybe a szemem.
- Biztos vagy benne? - fordult meg cuki vigyorral a fején és a kezében egy doboz volt.
A vigyorom fülig ért, legszívesebben a nyakába ugrottam volna.
- Hogy csináltad? - nevetgéltem.
- Varázslat. - kacsintott rám, majd egy szájra puszit adva elsétált a tortával. Imádom őt!
A vendégek hamarosan érkeznek. Ideges vagyok!
Feszülten üldögéltem egy székben:
- Minden rendben Amara? - ült le mellém a bátyám.
- Nem. Hányingerem van. - motyogtam a hasamat fogva és néztem ahogyan érkeznek a vendéket. - Marco segíts. - nyöszörögtem.
- Gyere! - segített fel. Ruggero aggódóan odaszaladt hozzám és a másik oldalra állt.
- Kicsim, mi a baj? - simította meg az arcom.
- Úgy érzem hányni fogok. - mondtam kicsiket lépkedve.
- Anya hoz gyógyszert. - nézett rám Marco. - Terhes vagy amúgy, vagy mi? - nézett rám szúrós szemmel.
- Dehogy. - nevettem el magam.
Anya adott egy kis gyógyszert, így hamar enyhült a fájdalom, amit érzek.
A vendégek mind éheztek, így kezdetét vette a vacsora.
- Ez nagyon finom. - mondtam, miközben tömtem magamba az eperkrémlevest.
- Valóban. - bólogatott Ruggero.
A fogások mind finomak voltak, a vendégek is imádták. A leves és a főétel is remek volt.
- TORTAVÁGÁS! - kiáltott anyu, így a vendégek hamar elcsendesedtek. Ruggeroval odamentünk az emeletes tortánkhoz.
- Köszönjük, hogy eljöttetek, erre a számunkra fontos eseményre. - mondta Ruggero, miközben én mosolyogtam a családomra és a barátaimra a kést szorongatva. Szép látvány lehetett. :D
- Akkor eszünk már? - kérdeztem. Azt hittem ez halk motyogás volt, de hamar kiderült, hogy jó hangos kérdés volt, mert mindenki kiröhögött. - Most éhes vagyok na... - mondtam, de ezúttal csak Ruggeronak, aki hasonlóképpen nevetett.
Felvágtuk az első szelet tortát, ami brutálisan nyomorék lett. Nem baj... :D
- Ez jó rút. - nevetett Ruggero, majd egyenesen az arcomba nyomta a tortát.
- Teee! - néztem habos fejjel, bosszúsan, majd egy nagyot markolva a tortából elkentem az arcán...és a haján.
- Oké, akkor játszunk így. - nevetett, majd a hátam mögé állt és lefogta a karomat az egyik kezével, a másikkal meg próbált arcon nyomni.
- Ne! - ráztam a fejem és rángattam a kezem, majd elhajoltam, így Ruggero saját magát nyomta fejbe egy adag tortával. A barátaink a földön fekve nevettek, akárcsak a családtagjaink.
- Te olyan vagy, mint a torta. - nevettem. - Külsőre - néztem a habos fejére. - És belsőre is. - nevettem. - Brutálisan nyomi. - mondtam halkan, a barátok felé, de nem volt olyan szerencsém, hogy Ruggero ne hallja meg.
- Brutálisan nyomi? Igen?! - nevetett, majd ismét lefogott, de ezúttal nem tortát nyomott a fejembe, hanem hosszasan megcsókolt.
- Szeretlek. - nevettem.
Megszólalt a zene, így mindenki átvonult a másik terembe táncikálni.
- Én most átöltözök, utána megesszük a tortát? - nevettem Ruggero-ra nézve.
- Hogyne. - bólogatott mosolyogva.
Elmentem átöltözni. Egy testhezálló fekete ruhát vettem fel, ami kb. 10 cm-rel ért a térdem fölé. A hajamat gyorsan kifésültem, korrigáltam a sminkem és mehettem is. Ruggero amikor meglátott elállt a lélegzete.
- Gyö-Gyönyörű vagy. - mondta végignézve rajtam.
Odamentem hozzá és szorosan megöleltem.
Mindenki táncolt, mi pedig tortát ettünk.
- Na jó. Ne zabáljatok! - nevetett Jorge. - Fel akarom kérni a menyasszonyt egy táncra. Illetve...az asszonyt. - nevetett.
- Oké, jövök! - mondtam, majd levágtam egy nagy darabot a tortából és Jorge-hoz siettem. - Akkor táncoljunk. - nevettem.
Az összes férfi megtáncoltatott és a lányokkal is sokat táncoltam. Anyu azt mondta, hogy öltözzek vissza a menyasszonyi ruhámba. Csodás. :D Hajnal háromkor már lényegesen kevesebben táncoltak. Hajnal fél ötkor a vendégek a széken egymásnak dőlve pihentek és mi ketten Ruggeroval igencsak elevenen táncoltunk.
- Elfelejtettem valamit. - mondta és rám nézett.
- Mégis mit? - néztem rá tanácstalanul.
- Emberek! - kocogtatta meg a poharát, ami miatt mindenki ránézett. - Elfelejtettem a legfontosabbat.
A vendégek amolyan "mondjad már" fejjel nézték Ruggero, aki teljesen fel volt pörögve.
- Elrabolni a menyasszonyomat. - nevetett, majd egy nagy lendülettel felkapott. - Túl sok a tüll, nem látok. - nevetett, majd kisietett velem.
- Ömlik az eső. - hallottuk valaki hangját, de Ruggero csak szaladt velem.
- Gyorsan futsz, ha elesünk véged! - nevettem, majd kilökte az ajtót. Na jó...Az eső tényleg ömlött. Kb. fél perc után egy száraz rész nem volt rajtunk. Ruggero letett a földre.
- Férj és feleség vagyunk. - mondta csillogó szemekkel. - Nagyon nagyon szeretlek Amara! - húzott magához.
- Kislányom... - szakította félbe szerelmes jelenetünket. - Abban az esetben, ha nem akarsz tüdőgyulladást kapni, azonnal bejössz. - mondta komoran.
Ruggeroval nevetve visszamentünk.
- Íme az ázott kutyák. - mutatott ránk Jorge vigyorogva.
- Na jó. - mentem oda hozzá és jó szorosan megöleltem.
- Ne...Tiszta víz lettem. - nevetett.
- Így jár az, aki nem bírja tartani a száját. - néztem rá bosszúsan.
Reggel hétkor búcsúzkodtunk. Ruggeroval holnap indulunk nászútra, ami egy hét lesz (és ezzel együtt koncertszünet).
- Menjünk aludni. - siettem az autóhoz Ruggero-ra támaszkodva. A kocsi elvitt minket az apartmanhoz, ahol aludni siettünk.
- Van 24 óránk aludni. - motyogtam az ágyban fekve.
- Az egész jó. - mondta, majd még mondott valamit de a mondata közepén elaludtam. :)

Esküvő - 1. rész

Reggel korán kipattant a szemem (még ilyet). A redőnyön átsütve a Nap sugara éppen a szemembe világított, ezzel kis híján megvakítva engem. Miután már úgy éreztem foltokban látok valami, arra lettem figyelmes, hogy Ruggero nincs is a szobában.
Halkan kisétáltam a szobából, ugyanis még mindenki alszik. A lépcsőn lenézve megláttam a konyhában tanácstalanul forgolódó Ruggero-t.
- Mit keresel? - kérdeztem suttogva.
- Szia. - fordult meg. - Te már ébren vagy? - kérdezte és adott egy szájra puszit.
- Nem...Még alszom. - mondtam cinikusan. - Mit keresel?
- Kávét akarok főzni, de nem találok kávét. - mondta idegesen.
- Ruggero. - fogtam a fejem, majd odamutattam a kávéra, ami az orra előtt volt...a pulton. - Mondd, hogy fél perce keresed. - motyogtam.
- Ööö...  Tíz perce. - vigyorgott. - Mi lenne velem nélküled. - ölelt meg szorosan. - Annyira hihetetlen, hogy ma megházasodunk.
- Ne is mondd...Nagyon izgulok. Mi van, ha pofára esek a magassarkúban? - feszengtem.
- Akkor kiröhögnek. És én is téged. - nevetgélt.
Délelőtt tízkor már mindenki készülődni kezdett. Az esküvő háromkor kezdődik, én meg még pizsamában állok. Sebaj Amara...! :D
Délben megérkeztem a fodrászomhoz.
- Szia! - adott két puszit. - Izgulsz már?
- Az nem kifejezés. - ültem le a székre.
- Na...Max. egy óra és készen is leszel. - mosolygott.
A fodrász után rohantam a sminkeshez, aki szintén fél óra alatt végzett velem, így rohanhattam is a helyszínre, ami egy gyönyörű villa, hatalmas kertjében lesz. Sietve felrohantam a villa egyik szobájába, ahol már anya és a koszorúslányok vártak. Már mind fel voltak öltözve:
- Te jó ég! - torpantam meg. - Gyönyörűek vagytok. - lábadt könnybe a szemem.
- Hé...A sírást tartogasd máskorra. - nevettek a lányok. - Inkább pattanj a ruhádba, hogy mi sírjunk.
- Oké! - nevettem. - Hol van a nővérem? - fagytam le.
- Mindjárt ideér. - legyintett anyukám.
Belebújtattak a ruhába. Imádom! Egyszerűen fantasztikus érzés egy esküvői ruhában állni, arra várva, hogy kezdetét vegye az esküvőm RUGGERO PASQUARELLIvel.
Az ablakból leskelődtem. Jorge éppen apukámmal konzultált és a vendégek is elfoglalták lassan a helyüket.
- Kislányom! Fátyol, magassarkú. 10 perc múlva kezdetét veszi az esküvő.
- Hol van a nővérem? - ültem idegesen egy székben.
- Halihó. - lépett be a nővérem sietősen. - Wow... - nézett rám. Életemben először kaptam a nővéremtől ilyen elismerő tekintetet.
- Hol voltál? - törtem meg a csendet.
- A fiam nyűgös volt. - mondta, miközben idegesen fésülködött. - Felveszem a ruhát gyorsan.
Felvettem a magassarkút és a fátylat. A koszorúslányok elindultak és az ablakból figyeltem, amíg beállnak a helyükre. Anyával lementünk a lépcsőn. Ő kiment a kapun, én meg vártam az apukámra, aki egyből meg is érkezett. Azonnal könnybe lábadtak a szemei.
- Gyönyörű vagy! - sírdogált.
- Köszönöm apa. - öleltem meg, majd nyeltem egy nagyot. Meghallottam a zenét, aki amúgy Jorge. Jó kis élőzene.
Kettő férfi kinyitotta az ajtót, így az emberek mind rám néztek, én viszont csak egy emberre voltam képes koncentrálni. Ott állt piros edzőcipőben, fekete öltönyben, nyakkendőben. A haja tökéletesen állt és minden lépésnél hevesebben dobogott a szívem. Egyre közelebb értem Ruggerohoz, akinek pár könnycsepp lecsordult az arcán. Édesapám elengedte kezem és átnyújtott az én vőlegényemnek. Egymást néztük, megszűnt körülöttünk a világ. A szám végén Ruggero felhajtotta a fátyolt, ami az arcomat takarta. Amikor meglátta a boldogságtól viruló fejemet és a könnyes szememet, még inkább  megtelt könnyel az ő szeme is. A szájáról leolvastam azt, hogy "szeretlek". Mosolyogva visszatátogtam, hogy "én is téged".
A pap elmondott egy rövid kis monológot, amit remegő lábbal hallgattam végig.
- Kérem a gyűrűket. - szólalt meg a pap végszóként.
A drága kis unokaöcsém betotyogott a gyűrűkkel.
- Köszönöm. - vettem el tőle.
- Ruggero Pasquarelli! Kérem mondja el beszédét. - mondta a pap
- Huh. - vette elő a kis papírját, amit remegő kézzel nyitott ki. - Ama - akadt el. - Amara Perez! - nézett rám mosolyogva. - Köszönöm, hogy mindig mellettem állsz, annak ellenére is, hogy tudod ki vagyok. Köszönöm, hogy sosem ítélsz el és, hogy őszintén, igazán szeretsz. Nem sok ilyen embert tudhatok magam mellett. Köszönöm, hogy igent mondtál életem legfontosabb kérdésére. Megfogadom, hogy örökké veled maradok, történjen bármi. Ígérem, hogy a legrosszabb napjaidon is ott leszek melletted. Ígérem, hogy segíteni fogok neked és, hogy igazán szeretni foglak úgy, ahogy eddig is. Fogadom, hogy hű házastársad leszek, amíg a halál el nem választ. - mosolygott, majd az ujjamra húzta a gyűrűt.
Szerintem lebőgtem az egész sminkemet, ezalatt a rövid, de annál hatásosabb beszéd alatt.
- Amara Perez. Kérem mondja el beszédét. - fordult felém a pap.
- Ruggero Pasquarelli. - mondtam hangosan. - Köszönöm mindazt a szépet és jót, amit veled eddig átéltem. Remélem még minimum ennyi közös emlékünk lesz így, együtt. Köszönöm, hogy mindig megóvtál a bajban és mellettem álltál. Köszönöm, hogy elviselted azt, hogy egy egyfolytában alvó zabagép vagyok. - mondtam. Ruggero kínosan elnevette magát. - Köszönöm, hogy megismerhettelek és, hogy életem legfontosabb válaszát neked mondhattam ki. Fogadom, hogy örökké melletted leszek és megfogadom azt is, hogy bármi is legyen, ugyanolyan boldogok leszünk. Ígérem, hogy hű társad leszek halálunkig. És még az után is. - mondtam mosolyogva, majd ráhúztam az ujjára a gyűrűt.
- Amara Perez! Elfogadod Ruggero Pasquarelli-t férjedül?
- Igen. - mosolyogtam, miközben patakokban folytak a könnyeim.
- Ruggero Pasquarelli! Elfogadod Amara Perez-t feleségedül?
- Igen. - mondta ki megkönnyebbülten.
- Ezennel házastárssá nyilvánítalak benneteket. Ruggero! Csókold meg a feleséged. - mosolygott a pap. Ruggero a létező legcukibb tekintetével odanézett felém, majd magához húzva, hosszan megcsókolt.
- Ruggero. - mondtam a tapsvihar közepette. - Férj és feleség vagyunk. - vigyorogtam.
- Pontosan. - nézett rám, majd felkapott és megpörgetett. - Imádlak! - csókolt meg.
Kicsattantam a boldogságtól. Hihetetlen érzés! Felfoghatatlan. Papíron le van írva, hogy legálisan hívhatom magam Mrs. Pasquarelli-nek. Wááááá!!!!
Körbeölelgettem mindenkit, majd jött a híres csokordobás:
- Mehet lányok? - nevettem.
- Mehet! - kiáltották egyszerre, én pedig elhajítottam a csokrot. Kíváncsian megfordultam, hogy lássam, ki kapta el. Kerestem a csokrot, de nem láttam sehol, majd kitűnt a tömegből az én kis szőke barátnőm:
- Lara! - nevettem. - Facu ez egy célzás. - néztem Facundo felé.
- Mindennek eljön az ideje. - sétált oda büszkén a barátnőjéhez.
Ruggero éppen a szüleivel beszélgetett, ezért úgy gondoltam, nekem is illik odamennem.
- Amara! - ölelt meg az anyukája. - Szívből gratulálok! - mosolygott.
- Köszönöm. - vigyorogtam. - Leonardo! - fordultam felé. - Úgy emlékszem nagy Barca fan vagy te is. - kezdtem. Vidáman bólintott. - Szóval...Benne lennél abba, hogy elmenjünk egy Barca-Real meccsre? - néztem rá széles mosollyal.
- Igen-igen! - ugrott izgatottan a nyakamba.
- Na, akkor még ezt megbeszéljük. - nevettem.
A szüleimmel is sokat beszélgettem, na meg az imádott bátyámmal és Jorge-val.
- Este hatkor várjuk az esedékes személyeket a lagzin. - mondta be Ruggero egy mikrofonba. Mindenkinek köszönjük, hogy eljött erre, a számunkra nagyon fontos napra.
Ruggero odasétált hozzám.
- Nekünk el kell indulnunk a lagzi helyszínére.
- Oké. - mondtam.
Beültünk egy fehér autóba. Amikor kiszálltam az autóból, sok autós elismerően dudált nekünk.
- Micsoda dudaszó. - nevetgéltem.
Bementünk a helyszínre, hogy előkészítsük a dolgokat...