A fájó búcsú...

Eljött ez a nap is. Mint korábban említettem, Ruggeroval tegnap is egymáson csüngtünk.
- Ha megérkezel, írsz egy üzenetet. Minden este beszélünk vagy skypolunk. És... - csuklottam el. - Három hónap múlva találkozunk. - biggyesztettem le a számat.
- Így lesz! - mosolygott pakolva a cuccait.
- Mikor is megy a géped?
- Délután 3. - mondta.
- És most mennyi az idő? - kérdeztem.
- 11:36
- Egyre gyorsabban telik az idő. - fújtam ki idegesen a levegőt.
A többiek berontottak a szobába.
- Ruggero! - kiáltották. - Ugye tudod, hogy ma óraállítás volt? - kérdezték a többiek.
- Ez valami rossz tréfa ugye? - kérdezte. - Akkor már el kellett volna indulnom, hogy becsekkoljanak.
- Esküszünk! - mondta Tini.
- Te jó ég! - kapta fel a cuccait. - Gyerünk!
Mind odasiettünk a kisbuszunkhoz, ami hiper gyorsan  elvitt a repülőtérre minket.
- Oké! - állt meg Ruggero és végignézett rajtunk. - Nagyon rég óta ismerlek titeket. Ti vagytok az én második családom. Imádom mindegyikőtöket és mindenkinek készültem egy kis ajándékkal. - mondta, majd a szatyorból kivett egyesével dolgokat.
- Nyali! - üvöltött be ünneprontóan Jorge.
- Te maradj csöndbe. - röhögött Ruggero. - Nesze. - dobott oda neki egy pólót, amin egy kép van, amin ketten szerepelnek.
Mindenkit megölelgetett, megpuszilgatott, végül elért hozzám.
- Te! - nézett mélyen a szemembe. - Te már az elejétől magadba bolondítottál és bár először elég bonyolult volt a kettőnk kapcsolata, de ez lett belőle. Az ajándékot inkább a szatyorban hagytam mindenki érdekében, de ha visszajövök, ajánlom, hogy ebben várj! - nevetett. Belekukkantottam a szatyorba, majd először teljesen elpirulva, majd utána Ruggero karjába boxolva egy nagyot felnevettem.
- Ugye tudod, hogy ezt a csipkés ruhát soha nem láthatod rajtam? - nevettem.
- Jó leszel anélkül is. - kacsintott, majd hosszan megcsókolt.
- Viselkedjél Pasquarelli. - mosolyogtam.
Az idő elröpült és eljött az a perc...Az utolsó perc.
- Figyelj Ruggero én.. - kezdtem.
- Nem beszélni akarok az utolsó percben! - mondta, majd magához rántott és az utolsó percekben a "3 hónapig nem látlak" csókunkat folytattuk. A csók után Ruggero utoljára mélyen belenézett a szemembe, majd elfordulva elsietett. Abban a pillanatban leesett, hogy mi is történik. Összeestem a repülőtér közepén és keserves zokogásban törtem ki.
- Nyugalom! - csitított Mercedes és közben felsegített a földről.
- Jöjjön vissza. - zokogtam, mint egy kisgyerek. Felnéztem. Ruggero egy pillanatra visszanézett. A szeme csillogott a könnyektől. Eldobott mindent és odarohant az elválasztó szalaghoz. Hasonlóképp tettem.
- Szeretlek. - mondta sietősen.
- Én is szeretlek. - zokogtam. Ruggero letörölte a könnyeimet, majd még egyszer, utoljára megcsókolt...majd el is tűnt.
Mondanom sem kell, az egész visszautat a hotelig végigzokogtam. A hotelszobámban az ágyba zuhantam, ahol még reggel önfeledten nevettünk. Itt hagyott nekem egy pólót, amit mélyen az arcomba temetve szagoltam az illatát. Ettől még inkább sírásban törtem ki.
- Amara! - lépett be az ajtón Jorge. - A folyosó végéről hallani, hogy sírsz. - ült le az ágy szélére.
- Jorge, mi lesz, ha elfelejt? Ha mással lesz? Ha nem jön vissza? - kérdeztem zokogva.
- Gyere ide. - tárta ki a karjait. Szorosan megöleltem. - Összekönnyezted a pólómat. - tolt el finoman.
- Ne haragudj! - nevetgéltem a könnyeimmel küzdve.
- Néha ez is belefér. - mosolygott.
- Hiányzik. - dőltem vissza az ágyba. - Nem bírom...Meg akarom ölelni, meg akarom csókolni, érezni az illatát. - szipogtam.
- Három hónap. El fog röpülni az az idő. - mondta Jorge. - Stephie-t már egy hónapja nem láttam. Volt, hogy négy. - húzta a száját. - De látod, hogy együtt vagyunk és boldogok vagyunk.
- De mi van, ha velem nem ez lesz? - hisztiztem.
- Ruggero ragaszkodó típus. És nagyon szeret téged! - mondta Jorge. - De... Most pihend ki magad és ne bőgj többet! - állt fel. - Hatkor vacsi. Ki ne hagyd!
- Oké! - sóhajtottam, majd oldalra fordultam és próbáltam pihenni egy kicsit.
A "pihentem egy kicsit"-ből az lett, hogy aludtam két és fél órát. Már 17:55 volt, ezért lesiettem a hotel éttermébe vacsizni.
- Sziasztok! - dörzsöltem meg a szemem. - Mi a vacsi?
- Spagetti. - olvasta Tini.
- Hogy vagy? - lépett oda Mechi és Mary.
- Hát erre a kérdésre most nem tudom válaszolni. - mondtam, mint akit fejbe vertek.
- Átmenjünk hozzád este? Társasjátékozzunk? - csillant fel Lara szeme, aki becsatlakozott a beszélgetésbe,
- Hát most aludtam sokat, úgysem tudnék aludni, szóval oké! - mosolyodtam el.
A spagettiből szinte semmit sem ettem, nem volt étvágyam, amin a többiek meglepődtek.
- Oké! Itt tényleg nagy a baj! - nézte Facu a összekotort ételt. - Ruggeronak mikor landol a gépe?
- Hajnal három. A mi időzónánk szerint. - mondtam.
A szobámban pakoltam, amikor megérkeztek a lányok egy adag üdítővel és társasjátékkal.
- Hű. - néztem. - Itt nagy party lesz. - mosolyogtam.
- Próbáltak jobb kedvre deríteni, de nem nagyon sikerült nekik. Jól éreztem magam, csak hiányzott Ő. Úgy minden szebb lett volna.
- Na jó! - mondta Lara a huszadik játék után (hajnal 2-kor). - Szerintem menjünk aludni. - ásított egy nagyot. Helyeseltem az ötletet. A lányok szépen lassan eltűntek, én pedig álmosan a párnámra hajtottam a fejem és a nyakláncomat markolásztam, amit születésnapomra kaptam tőle...