- És megcsókolt? - nézett izgatottan Lara.
- Dehogy! Barátnője van. - sóhajtottam.
- De szerintem a vele töltött idő alatt egy olyan élmény nem történt, mint közted és közte. - mondta María a körmét reszelve.
- Úgy gondolod? - néztem.
- Nem gondolom, tudom... - kacsintott. - De csajszi. - csúszott oda a gurulós székkel. - Úgy nincs esélyed, ha továbbra is bozontos szemöldökkel és ilyen rút körmökkel járkálsz az utcán. - méregetett.
- Hé! - védekeztem. - A szemöldököm nem bozontos, csak természetre bízott, a körmöm pedig nem rút, csupán vitamin hiányos és... elhanyagolt. - vallottam be. - Candelária meg olyan ideális neki.
- Ne lógasd az orrod. - pattant fel María. - Ha így - mutatott végig rajtam - szóba állt veled, nem tudom mit csinál, ha...
- Ki ne mondd! - mutattam fenyegetően.
- ÁTALAKÍTÁS! - kiáltott egyszerre Lara és Mary.
- Ki van zárva! - ráztam meg a fejem.
- Van négy óránk a vacsiig. Belefér egy manikűr-pedikűr, fodrász, kozmetika (ezt jól kihangsúlyozta) és a remek ruha kiválasztása.
- Ez csak egy vacsora lesz! Nem a Grammy. Méghozzá nem is kettesben leszünk.
- Szerinted egy vacsorára elmehetsz így? - nézett rám Mary. Melegítő, konty, fekete trikó, nuku smink.
- Miért ne? - vontam meg a vállam.
- Sok dolgunk lesz vele! - szólalt meg Lara is.
- Na - tapsolt Mary. - Indulááás! - húzott fel.
- Én ezt nem tartom jó ötletnek...
A kozmetikus fájdalmas dolgokat hajtott rajtam végre. Kiszedte a szemöldököm. Aú...Ez egy fájdalmas dolog. A manikűr, pedikűr sem volt valami kellemes és még azt a fránya arcpakolást is utáltam. A fodrásznál megtorpantam:
- Na ide be nem lépek. - hisztérikáztam az ajtó előtt.
- Ne szórakozz! - tolt be Mary.
- A derékig érő hajamhoz nem ér senki! - idegeskedtem.
- Csak egy három centit vágatnak vissza és beállítják olyan formába, hogy ne tűnj spánielnek.
- Köszi. - huppantam le a székbe. Ezen is túl leszek...
A fodrász után bevásároltunk. Legalábbis ők. Rám aggattak kb. harminc ruhát, de egy még nekem is egészen megtetszett. Azt vettük meg.
Végül vettünk egy magassarkút is (ami olyan kényelmetlen, hogy belehalok).
- Oké. Végeztünk. - léptünk be. - Már csak a sminkem van hátra ugye? - fordultam oda a lányokhoz.
- Azt megcsinálom én. - pattant oda Lara.
Egy nagyon szép, szolid sminket készített, ami nekem is tetszett.
- Wow. - nézegettem - Ez... Csodás! - mosolyodtam el.
- Na! Ruha, cipő és indulás. Lara te is készülődj! - mondta María.
A lányok is elkészültek fél óra alatt. De ők farmerban és egy elegáns pólóban voltak.
- Ti most szórakoztok? - néztem végig rajtuk. - Hülyének fognak nézni, hogy én így kicsíptem magam.
- Nem akartunk túlszárnyalni. - mondta Mary.
- Pedig engem nem nehéz. - motyogtam.
- Hát így lehetetlen lesz. Gyönyörű vagy.
- Köszönöm! - mosolyogtam.
Kimentünk a szobából és lementünk a hotel étterembe:
- Tyűha Amara! – nézett rám Alba. – Milyen csinos vagy.
- Azt a mindenit. – nevetgélt Tini.
- Zavarba jövök. – pirultam el.
- Megérkezett a gerlepár is. – röhögött Jorge. Megfordultam.
Cande és Ruggero kéz a kézben jöttek le. Összeöltöztek, Candelárián egy gyönyörű
ruha volt. Tini felállt, elment mellettem és halkan, de feltűnésmentesen
odasúgta:
- Nyugi, te jobban nézel ki.
Nevetve megsimítottam a vállát. Olyan életvidám lány.
Viszont egy volt a probléma. Ruggero átnézett rajtam, mintha ott sem lettem
volna. Leültünk a lányokkal és leadtuk a rendelést:
- Csajok! Milyen az első nap? - nézett ránk Facundo.
- Csodás. - nézett rá szerelmesen Lara. - Olyan jó itt lenni, veletek. Egy álom.
- Azért mindennek van árnyoldala. - szólalt meg Ruggero. - Annak is, hogy ti idekerültetek.
MI VAN??? Miközben ittam a vizet, majdnem az asztalra köptem. A mellettem ülő María az asztal alatt megrúgott egy picit.
- Ezzel mire céloztál? - ivott bele az italába Mary. Már azt hittem sosem kérdezi meg.
- Egy-két ember felfordíthatja az életedet. Nehogy félreértsd! Ez a példa nem feléd szól. - mondta Ruggero és a szeme egy pillanatra megakadt rajtam. Ezzel meg mi van?
- Ezt nem egészen értem. - szólaltam meg. - Mi is a problémád? - kérdeztem indulatosan.
- Amara! Nyugi. - sziszegte Lara.
- Szerintem ezt nem itt kell megbeszélni. - mondta Ruggero.
- Mi tart vissza, hogy itt elmondd azt az árnyoldalt? - kérdeztem flegmán.
- Valaki. - nézett finoman Candeláriára.
- Értem. - csaptam le a poharat az asztalra. Nagyon dühös vagyok!
A vacsorából semmit nem tudtam megenni (én, a zabagép!!!). Candelária szenvedélyesen csókolózgatott Ruggeroval, amitől már kezdtem egy kicsit besokallni:
- Óóó...Ez megy Instagramra. - nézte büszkén az egyik képet. Hirtelen eszembe jutott, amikor én megláttam egy ilyen képet. Nekem mindig összeszorult a gyomrom és szomorkodtam a kép láttán. De ezt sajnos nem tudom megakadályozni...
- Én elmentem! - álltam fel hirtelen.
- Máris? Még csak este tíz van. - mondta Lara.
- Nincs kedvem itt lenni. Mentem aludni. - indultam el. A liftben meg is láttam az új képet Ruggeroékról. Milyen szép pár...
A cipőmet fogva mezítláb (éljenek a bacilusok) lépkedtem a szobám felé.
- Amara Perez! - hallottam a hátam mögül egy ismerős hangot.
- Ruggero Pasquarelli! - fordultam hátra. - Te meg mit csinálsz itt? Elment a net és nem töltődik fel a csókolózós képetek?
- Ne légy ilyen szarkasztikus!
- Mondod te, miután megaláztál. Mi bajod van velem?
- Az a bajom, hogy túl jól éreztem magam a délután.
- És ezért voltál egy igazi bunkó most?
- A "túl jó" alatt arra célzok, hogy az érzéseim egy kicsit bekattantak.
- Mire gondolsz a "bekattantak" alatt?
- Beléd szerettem. - mondta ki.
- Ezt rosszul hallottam szerintem. - néztem rá.
- Minden szót jól hallottál. - dőlt a falnak Ruggero.
- Hát nem hiszem. Ha szeretnél, nem lennél még Candeláriával. Ha szeretnél nem lettél volna ekkora bunkó vacsoránál és ha szeretnél, akkor nem néztél volna levegőnek.
- Ki akartam szeretni belőled.
- Én is belőled. - emeltem meg a hangom. - De megsúgom, ez nem egy délután. Istenem. Két éve szerelmes vagyok beléd. Halálosan. Ruggero... Végignéztem ma is, ahogy szerelmeskedtek Candeláriával. Sírtam azokon a képeken, ahol boldog voltál. De nem velem. Vártam, hogy egyszer eljön az a pillanat, ami most délután volt. Csak miattad vagyok itt. Mert közelebb akartam kerülni hozzád. De tudod mit? Most már nem akarok tőled semmit. Csak a koncertre fogok koncentrálni. Nem érdekelsz! Nem akarok sem a barátnőd, sem a barátod lenni. Nekem te egy idegen vagy a mai megaláztatás után. Menj vissza vacsorázni. Jó éjszakát Ruggero Pasquarelli! - csaptam rá az ajtót. Zokogás loading... ... ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése