Ki gondolta volna? Ruggero és Cande kibékültek. Nem kellett sokat könyörögjön Ruggero, Cande egyből a nyakaiba zuhant. Nem kellett sokat Ruggero lelkét ápolgassam, inkább most az enyémet kell. Ismét pofára estem, elhittem, hogy kialakulhat valami Ruggero és köztem. Vicces.
Vasárnap befejeztük a Supercratívát és megcsináltuk a Juntos Somos Más-t is. Nagyon jók lettek. Ma csak a lányoknak lesz próbája: Elkezdjük az Alcancemos Las Estrellas-t és az En Mi Mundo-t. Most a reggelihez készülődünk:
- Amara! Megetted az összes sütit? - nézte az üres sütis dobozt María.
- Mentségemre szóljon...Ő mondta, hogy egyem meg, sőt könyörgött.
- Ki az aki azt akarja, hogy megegyék?
- A süti! - válaszoltam.
Lementünk az alagsorba, az ebédlőbe:
- Helló lányok! - köszönt Jorge.
- Jó reggelt. - ásítottam. - Mit fogtok csinálni ma? - kérdeztem, mivel a fiúknak ma nincs próba.
- Szerintem megyünk a strandra. - mondta Facu.
- Jó nektek. - mondta María egy pirítóst kenve. - Mi meg nézhetjük egymás izzadt fejét egy teremben.
- Sok sikert! - nézett ránk Facu.
- Köszi. - mondtuk egyszerre Maryvel.
A próbán elég sokat bíbelődtünk. Valamivel elakadt a koreográfus. Elfelejtett egy részt a koreoból, aztán kiderült, hogy rossz zenét hozott el, szóval elég bonyolult volt. De végül minden rendbe jött, a zenét is megoldottuk, meg a koreot is. Bár egy kicsit később végeztünk, de megérte:
- Oké lányok, holnap Peligrosamente Bellas és utána Luz, Camara, Acción az öt újoncnak. - mutatott felénk. A gyomrom görcsbe rándult, eszembe jutott az emelés. Nem akarom a holnapot.
Vacsoránál a fiúk óriási élménybeszámolót tartottak a napjukról:
- Eszméletlen volt. Emlékszel arra a nőre, aki olyan fehér volt a naptejtől, mint egy bárány? - röhögött Jorge.
- És arra a bácsikára?! - mondta Facu visítozva. A fiúk hangos röhögésben törtek ki. Jó napjuk lehetett.
Másnap reggel senkinek nem volt kedve próbára menni. Nem szeretem a Peligrosamente Bellas dalt, a Luz, Camara, Acciónt meg érthető miért nem várom.
Végül hamar túlestünk az első dalon, mivel Alba és Mechi is gyorsan megtanulták a táncot:
- Lányok! Ti mehettek - nézett a többi táncos felé. - María, Lara, Rosaline, Amara, Esmeralda. Negyed óra pihenő, amíg Ruggero megérkezik. - mondta a tánctanár.
Bementünk a lányokkal az öltözőbe:
- Annyi tánc van, hogy nem tudom észben tartani. - mondta Rosaline.
- De már nincs sok hátra. - mondta Mary. - Nekem csak kettő van.
- Nekem is. - mondta Lara
- Nekünk egy. - mutatott magára és Rosalinere Esmeralda.
- Nekem három. - bambultam magam elé.
- Micsoda?
- Luz, Camara, Acción...Como Queres és Te creo. - soroltam fel.
- Ciao Lányok! - lépett be Ruggero. - Gyertek be a terembe. - mondta és elviharzott dudorászva.
- Milyen fess vagy ma Ruggero. - állt fel Rosaline, de ezt már nem hallotta.
Mind beléptünk a terembe. Ruggero már ugrándozott és énekelt. Annyira jól állt neki az a póló... Nem! Amara. Nyugodj le! Ez egy tapló.
- Na kezdjük. - csapta össze a tenyerét a tánctanár. A közös részeket átvettük, majd a többieket (rajtam és Ruggeron kívül) elküldte:
- Oké! Benne vagy Amara a dobálásban? - nézett rám a koreográfus. Egy kicsit elgondolkodtam. Ha nemet mondok, azzal jobban járnék, de megbántanám Ruggerot. Ha igent, akkor az mindenkinek jó, rajtam kívül. - Amara! - csettintgetett előttem.
- Jaj...Bocsi. Igen. Izé...benne vagyok. - nyögtem ki.
- Rendben. Megbízol Ruggeroban? - kérdezte.
- Attól függ... - szaladt ki a számon. Ruggero meglepetten nézett rám.
- Oké. A magánügyek nem érdekelnek! Megbízol benne egy dobás erejéig? - kérdezte újból.
- Igen. - sóhajtottam.
- Akkor kezdjük! Ruggero. Fogd meg Amara derekát. - Ruggero megfogta a derekam. - Amara te fogd Ruggero vállát. És rugózz hármat, a negyedikre ugorj, majd támaszkodj meg a vállán. Egy...Kettő...Há-rom! - mondta én pedig felugrottam. Eszembe jutott a strand és az az érzés visszatért. Hirtelen összerogyott a karom, így ráestem Ruggerora, aki majdnem eldőlt, csak fogta a derekam, ezzel tompítva az esést. - Szerencse, hogy Ruggero erősen fogott. Minden rendben? - kérdezte a tánctanár.
- Persze. Folytassuk. - húztam meg a copfom és visszatámaszkodtam Ruggero vállára.
- Rendben. Most itt egy kicsit Ruggero feljebb kéne emeld Amarát. - mondta. Ruggero feljebb emelt, így nem tudtam a vállán támaszkodni...Milyen erős. - Jó, ez így tökéletes. Amara kulcsold át a kezed Ruggero vállán, amíg ő "lezuhantat" téged a jobb oldalra. Utána vissza kell húzd magad ebbe a pozícióba.
- Oké. - sziszegtem a levegőben. - Mehet Ruggero! - mondtam. Túl lassan lendültem, így fenékre estem. - Ez nehezebb, mint gondoltam. - pattantam fel. - Alkalmas vagyok én erre a feladatra?
- Mindenki így kezdte, de te jobb vagy náluk. - mondta az eddig csöndes Ruggero.
- Köszönöm. - pirultam el.
- Na még csináljátok! - mondta a tánctanár.
Két órán át gyakoroltuk és tökéletesítettünk:
- Csodálatos! - kiáltotta örömében a tánctanár egy jól sikerült dobás után. - Fantasztikus és remek!
- Hú! Jó volt! - mondtam kipirultan.
- Szerintem is. - nézett elismerően Ruggero.
- Végeztünk! Menjetek a szállásra pihenni. Gratulálok nektek!
- Köszönjük! - mondtam és el akartam menni.
- Amara! - szólt utánam Ruggero. - Egy fagyi? - kérdezte.
- Jó... - adtam be a derekam.
- Figyelj! Szeretném rendezni a dolgokat! - kezdte Ruggero. - Tudom, hogy bonyolult a mi kapcsolatunk...
- Nevezzük inkább viszonynak. A kapcsolat félreérthető! - vágtam közbe.
- Akkor viszony. - javította ki - Mindent felbolygattunk, aznap délután. Az érzés kölcsönös volt egymás iránt és, ha nem lenne barátnőm, akkor mindketten tudjuk, hogy ez most egy kapcsolat lenne. - itt nem vitatkoztam, csak bólintottam egy aprót - És tudom, hogy megbántottalak, de nem állt szándékomban, mert szeretl...Vagyis bírlak. Mint havert. - mondta kínosan. - Szóval szerintem most azzal járnánk jól, ha...
- Többet nem szólnánk egymáshoz és idegenként tekintenénk egymásra... - fejeztem be a gondolatát.
- Nem! - mondta. - Ha újrakezdenénk, megismernénk egymást és meglátnánk, hogy mi lesz belőle. - fejezte be a gondolatát.
- Ez most komoly? - néztem meghatottan. - Örülnék, ha jóba lennénk, nem szeretem a feszültséget, arról a fizika jut eszembe. - rázott ki a hideg.
- Igen, komoly. - nevetett. - Gyere ide! - tárta ki a karjait. Erősen megöleltem. El kell játszanom, hogy csak barátok vagyunk és hogy nem érzek többet. Ez nehéz lesz....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése