Sziasztok!
Mint a címből is láthatjátok, meg észre is vehetitek, hogy mostanában nincs új rész, amit nagyon sajnálok.
Egyszerűen nem jön ihlet és én nem szeretnék olyan blogot vezetni, amivel nem vagyok megelégedve 100%-osan.
Szóval agyalok még, összeszedem a gondolataimat, ami a történet folytatását illeti.
Nagyon sajnálom, igyekszem minél hamarabb visszatérni.
Puszi!
Vala Ki ♥
U.i.: Olvassatok bele addig a másik blogomba is. :)
Ser Mía
Másik blog
2015. július 28., kedd
2015. július 12., vasárnap
Vissza az időben: Első nap, Ruggero szemszögéből
Sziasztok! Nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy most hoztam csak meg az új részt. Nyaraltam és még egy kis gond is adódott az fiókommal, amit az előző rész kommentei közt olvashattok.
Ma egy különlegesebb résszel készültem. Egy kis időugrás, mégpedig az első nap Ruggero szemszögéből. Remélem tetszeni fog. :*
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nem hiszem el, hogy mindig elkésünk a próbáról. Mindenről az a fránya sofőr tehet. Több zselé van a haján, mint amennyi a világon létezik.
- Ott vagyunk már? Ott vagyunk már? - hallottam Jorge barátom hangját.
- Jorge ez nem a Shrek! Megfájdul a fejem. - masszírozta a halántékát Tini. - Ráadásul el is késünk. Mit fog hinni az az öt új lány. Eleve az épület nagy része omlik. Azt fogják hinni, hogy becsapjuk őket.
- Amilyen fizetést kapnak biztosan megvárnak minket. - nyújtózkodott Facu.
- No, csak ideértünk. - pattant ki Alba. - Hiányzott már ez az épület. Egy kicsit benőtte a gaz.
- Valóban. - lépett mellé Mechi is.
- Menjetek. - terelt minket Sergio.
Megfogtam Cande kezét és bevonultunk a terembe.
- Senki nincs itt. - nézett körbe Jorge.
- Biztos az öltözőben vannak. - ment ki Sergio. A többiekkel leültünk egy körbe és arról beszéltünk, hogy vajon hogyan fognak kinézni a lányok.
- Remélem jól. - mondtam Facu. - elterülve.
- Jönnek. - mondta Mechi halkan. Amikor megláttuk az első lány, azonnal nevetés tört ki belőlünk.
- Mennyibe, hogy katona volt? - röhögtem.
- Pszt. Gyűrű van a kezén. - bökött oldalba Cande.
- A mellette álló lány egész normálisnak tűnik. Nem ez az a Rosaline? - kérdezte Samu. - Róla láttunk pont egy casting videót.
- Tényleg. - jutott eszembe.
- Nézzétek az a lányt. - ámult Facu. Egy hosszú lábú, szőke hajú lány ugrándozott összevissza.
- Bejön mi? - nevettünk.
- Na jó...Én arra a lányra azt hittem, hogy Jorge. - mondta Tini a fekete hajú lányra célozva. - Ugyanolyan a járásotok. Így rugózik. - rázkódott meg Tini. Hangos nevetésben törtünk ki.
- Azta...Ő kicsoda? - nézett Jorge. Háttal ültem annak a bizonyos lánynak, így hátrafordultam. Amikor megláttam kirázott a hideg és a szívem vadul dobogott. Gyönyörű őzike szemei, hosszú világosbarna haja és elképesztő mosolya van. Köpni nyelni nem tudtam. Mi történik velem?
Csak azt a lányt tudtam nézni. Láttam, hogy néha ő is felém néz. Egyszer összenéztünk, de elkapta a fejét. Bemutatkoztak sorra. A neve Amara. Amara Perez. Olyan különleges, mint ő. De hova gondolok? Barátnőm van! Kiderült, hogy ő is benne lesz a Luz, Camara, Acciónban. Amikor elmentek a többiek az autóhoz én ott maradtam Sergiónál.
- Sergió. - pattantam oda. - Meg tudnád mondani, hogy kit fogok emelni a dalomban.
- Larát. - mondta a papírjait pakolva.
- Mi? Miért? - háborodtam fel.
- Ő a legkönnyebb. - mondta a teljesen evidens választ Sergió.
- De...Amara szerintem talpraesettebb a feladathoz.
- Nem is beszéltél még vele.
- De... - kezdtem
- De...?
- Na jó. Tetszik a lány. Nagyon. Légy szíves hagy emeljem őt.
- Ó...De még Cande a barátnőd nem?
- De. Csak összezavarodtam. Meg akarom ismerni ezt a lányt is, hogy utána eldönthessem, hogy mit akarok.
- Te tudod. Hát legyen. Átírom. - mondta Sergió.
- Köszi. - pacsiztam le vele.
A limuzinban sokat gondolkodtam. Nagyon szeretem Cande-t is, fontos nekem. Nem tudnám eldobni csak úgy azt a pár hónapot. Hisz lehetetlen. De eközben megjelent ez a lány. Olyan, mintha mindig is ismertem volna. Nem tudom mi legyen.
A hotelszobába Cande azonnal elaludt, ezért átmentem Jorge-hoz.
- Mizu Ruggi? - pakolt.
- Beszélnünk kell. - mondtam idegesen.
- Ez nem hangzik túl jól. - húzta a száját.
- Bejön Amara. - nyögtem ki.
- Mi van? - ejtette le a pólókupacot a kezéből. - Ruggero! Barátnőd van. Ha nem akarod megbántani őket, felejtsd el Amarát és szeresd Candelariát.
- De ez nem ilyen egyszerű. - feküdtem el az ágyon.
- Azt fogod csinálni, hogy megismerkedsz Amarával. Flörtöltök. Ő már beléd szeret, azt hiszi, hogy lehet köztetek valami. Ekkor rájössz, hogy Candét szereted, de Cande rájön arra, hogy neked Amara is bejön. Amarának leesik, hogy te Candét szereted és így lesz egy szingli Ruggero és kettő összetört szívű lány. - hadarta.
- Miért mindig ez történik?
- Mert nyomorékul ismerkedsz. - nevetett.
- Kösz.
- Jössz strandra?
- Aha.
Lementünk a strandra. Be akartam menni a vízbe, de láttam, hogy ő nem. Mit akar csinálni?
- Elmegyek egy fagyiért! - hallottam a hangját. Remek esély az ismerkedésre.
- Hé! - szólítottam meg. - Gyere velem! Én is oda tartok. - mondtam remegő hanggal. Remélem nem tűnt fel neki.
- Oké. - mosolygott. Örült, hogy van társasága. Nem tudtam miről beszéljünk. Nem kérdezhetem meg, hogy "Hány éves vagy?", mert az gáz. Inkább valami mást.
- Tudtad, hogy együtt táncolunk a Luz, Camara, Acciónban? - kérdeztem idegesen. Izzadtam, mint a fene.
- Igen, szeretem azt a dalt. - bókolt. Bókolt? Szereti a dalt? Szereti a hangom? Ruggero! Nyugi.
- De azt tuti nem tudtad, hogy te leszel, akit dobálok. - mondtam ki. Mi? Ez miért érdekelné?
- Tényleg? - nézett érdeklődően. - Nem azt a lányt dobálod, akit eddig?
- Terhes lett. - mondtam. Amúgy nem is. Nem tudom mi van vele, de valamit mondanom kellett.
- Mi van ha elrontjuk miattam? - agonizált.
- Ne félj! - mondtam, majd rövides gondolkodás után megfogtam a csípőjét. Csodáltam, hogy nem pofozott fel és üvöltött rám, hogy "Te pedofil". - Szóval. Megfogom a csípődet. - mondtam nem túl meggyőzően. - Te átkulcsolod a kezeidet a nyakam körül. - magyaráztam. - Most fel foglak emelni. Bízz bennem, nem lesz semmi gond. - emeltem meg óvatosan. A szemében láttam az izgalmat és a koncentrálást. - Látod, ez az alap. - mosolyogtam rá. Óvatosan letettem a földre. Szemeivel fürkészett engem én pedig a gyönyörű mosolyát tudtam csak figyelni. Ébresztő Ruggero! - Na! Vegyünk fagyit. Milyet kérsz? - mosolyogtam erőltetetten.
- Öhm...Te meg akarsz hívni? - kérdezte zavartan.
- Mondjuk úgy, hogy fizetek neked egy fagyit a bátorságodért. - vigyorogtam.
- Köszi a fagyit. - vette el a pultról a citromosat.
- Bármikor. - legyintettem.
Sétáltunk vissza a parthoz, amikor láttam, hogy szegény tűzpirosra ég.
- Hé! Nem kented be magad? - kérdeztem meg.
- A csudába. - húzta a száját. - Mindig elfelejtem.
- Tessék. - adtam oda neki a naptejet.
Mindenhol bekenegette magát, de láttam, hogy a hátával bénázik, ezért felajánlottam neki, hogy bekenem.
- Köszi. - motyogta zavartan. - Bejössz a vízbe. - vigyorgott.
- Most kentelek le és te már rohannál a vízbe? Együk meg a fagyit legalább - nevettem. Olyan édes, úgy megölelném. Imádom ezt a lányt. Miután megettük a fagyit, a kezénél fogva megrántottam és behúztam a vízbe (bátor lépés volt). Labdázgattunk, de közben leszakadt az ég. Az eső csak úgy ömlött. A többiek rémülten szaladtak fel, mintha csak cukorból volnának. Viszont valaki tárt karokkal nézett az ég felé, miközben a nagy hullámok felcsaptak a derekáig, majd észbe kapva, hogy ez nem kis vihar, ő is kirohant a vízből, így felé vettem az irányt.
- Amara! Egy utolsó beszaladás a vízbe? - kérdeztem pimasz vigyorral.
- Oké. - szorította meg a kezemet és villámgyorsan a fék szót nem ismerve, berohantunk a vízbe.
Nevetve mentünk fel a hotelba, ahol Jorge csúnyán nézett rám. Amolyan "Meg fogod bántani" fejjel.
- Ti aztán megáztatok. - erőltetett egy vigyort az arcára. Nem bírtam tartani a szemkontaktus legjobb barátommal, így Amarára néztem:
- Jöttök vacsizni este?
- Igen. - bólintott mosolyogva, majd belépett a szobájába.
- Ruggero el fogod cseszni. - nézett Jorge komolyan. - Ez a két lány nem játékszer.
- Jorge...Beleszerettem. - néztem a földet idegesen.
- Gratulálok. Te nem vagy százas.
- Nem így terveztem. - húztam a számat. - Inkább bemegyek a szobába, írok egy dalt róla és jobban leszek. - surrantam be a szobába.
Tök jó dalt írtam. Büszke vagyok magamra...No meg a szerénységemre. Vacsora idő van, Candét nem is láttam, mert átment Albáékhoz, miután felébredt. Érzem, hogy a sárga ruhájában jön, így hozzáöltözök. Pont elkészültem, mikor belépett az ajtón.
Elállt a szavam. Valami káprázatosan nézett ki. Ekkor nyert nekem értelmet az, hogy kit is szeretek igazán. Amara csak egy fellángolás, míg Cande a szerelmem.
- Na, hogy tetszem? - pördült meg.
- Imádom! - léptem hozzá és hosszan megcsókoltam.
- Gyere, mert már lent várnak minket. - mosolygott rám.
.....
-...Megérezett a gerlepár is! - nevetett Jorge. Egy előttem álló lány megszeppenten megfordult. 'Amara? Ez ő?' futott át a gondolat a fejemben. Gyönyörű sminkben és ruhában volt, megszeppent tekintetével minket méregetett. Egyszerűen gyönyörű volt. Á-állj. Én ilyet nem mondhatok! Ruggero állj le...Candét szereted.
Ma egy különlegesebb résszel készültem. Egy kis időugrás, mégpedig az első nap Ruggero szemszögéből. Remélem tetszeni fog. :*
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nem hiszem el, hogy mindig elkésünk a próbáról. Mindenről az a fránya sofőr tehet. Több zselé van a haján, mint amennyi a világon létezik.
- Ott vagyunk már? Ott vagyunk már? - hallottam Jorge barátom hangját.
- Jorge ez nem a Shrek! Megfájdul a fejem. - masszírozta a halántékát Tini. - Ráadásul el is késünk. Mit fog hinni az az öt új lány. Eleve az épület nagy része omlik. Azt fogják hinni, hogy becsapjuk őket.
- Amilyen fizetést kapnak biztosan megvárnak minket. - nyújtózkodott Facu.
- No, csak ideértünk. - pattant ki Alba. - Hiányzott már ez az épület. Egy kicsit benőtte a gaz.
- Valóban. - lépett mellé Mechi is.
- Menjetek. - terelt minket Sergio.
Megfogtam Cande kezét és bevonultunk a terembe.
- Senki nincs itt. - nézett körbe Jorge.
- Biztos az öltözőben vannak. - ment ki Sergio. A többiekkel leültünk egy körbe és arról beszéltünk, hogy vajon hogyan fognak kinézni a lányok.
- Remélem jól. - mondtam Facu. - elterülve.
- Jönnek. - mondta Mechi halkan. Amikor megláttuk az első lány, azonnal nevetés tört ki belőlünk.
- Mennyibe, hogy katona volt? - röhögtem.
- Pszt. Gyűrű van a kezén. - bökött oldalba Cande.
- A mellette álló lány egész normálisnak tűnik. Nem ez az a Rosaline? - kérdezte Samu. - Róla láttunk pont egy casting videót.
- Tényleg. - jutott eszembe.
- Nézzétek az a lányt. - ámult Facu. Egy hosszú lábú, szőke hajú lány ugrándozott összevissza.
- Bejön mi? - nevettünk.
- Na jó...Én arra a lányra azt hittem, hogy Jorge. - mondta Tini a fekete hajú lányra célozva. - Ugyanolyan a járásotok. Így rugózik. - rázkódott meg Tini. Hangos nevetésben törtünk ki.
- Azta...Ő kicsoda? - nézett Jorge. Háttal ültem annak a bizonyos lánynak, így hátrafordultam. Amikor megláttam kirázott a hideg és a szívem vadul dobogott. Gyönyörű őzike szemei, hosszú világosbarna haja és elképesztő mosolya van. Köpni nyelni nem tudtam. Mi történik velem?
- Sergió. - pattantam oda. - Meg tudnád mondani, hogy kit fogok emelni a dalomban.
- Larát. - mondta a papírjait pakolva.
- Mi? Miért? - háborodtam fel.
- Ő a legkönnyebb. - mondta a teljesen evidens választ Sergió.
- De...Amara szerintem talpraesettebb a feladathoz.
- Nem is beszéltél még vele.
- De... - kezdtem
- De...?
- Na jó. Tetszik a lány. Nagyon. Légy szíves hagy emeljem őt.
- Ó...De még Cande a barátnőd nem?
- De. Csak összezavarodtam. Meg akarom ismerni ezt a lányt is, hogy utána eldönthessem, hogy mit akarok.
- Te tudod. Hát legyen. Átírom. - mondta Sergió.
- Köszi. - pacsiztam le vele.
A limuzinban sokat gondolkodtam. Nagyon szeretem Cande-t is, fontos nekem. Nem tudnám eldobni csak úgy azt a pár hónapot. Hisz lehetetlen. De eközben megjelent ez a lány. Olyan, mintha mindig is ismertem volna. Nem tudom mi legyen.
A hotelszobába Cande azonnal elaludt, ezért átmentem Jorge-hoz.
- Mizu Ruggi? - pakolt.
- Beszélnünk kell. - mondtam idegesen.
- Ez nem hangzik túl jól. - húzta a száját.
- Bejön Amara. - nyögtem ki.
- Mi van? - ejtette le a pólókupacot a kezéből. - Ruggero! Barátnőd van. Ha nem akarod megbántani őket, felejtsd el Amarát és szeresd Candelariát.
- De ez nem ilyen egyszerű. - feküdtem el az ágyon.
- Azt fogod csinálni, hogy megismerkedsz Amarával. Flörtöltök. Ő már beléd szeret, azt hiszi, hogy lehet köztetek valami. Ekkor rájössz, hogy Candét szereted, de Cande rájön arra, hogy neked Amara is bejön. Amarának leesik, hogy te Candét szereted és így lesz egy szingli Ruggero és kettő összetört szívű lány. - hadarta.
- Miért mindig ez történik?
- Mert nyomorékul ismerkedsz. - nevetett.
- Kösz.
- Jössz strandra?
- Aha.
Lementünk a strandra. Be akartam menni a vízbe, de láttam, hogy ő nem. Mit akar csinálni?
- Elmegyek egy fagyiért! - hallottam a hangját. Remek esély az ismerkedésre.
- Hé! - szólítottam meg. - Gyere velem! Én is oda tartok. - mondtam remegő hanggal. Remélem nem tűnt fel neki.
- Oké. - mosolygott. Örült, hogy van társasága. Nem tudtam miről beszéljünk. Nem kérdezhetem meg, hogy "Hány éves vagy?", mert az gáz. Inkább valami mást.
- Tudtad, hogy együtt táncolunk a Luz, Camara, Acciónban? - kérdeztem idegesen. Izzadtam, mint a fene.
- Igen, szeretem azt a dalt. - bókolt. Bókolt? Szereti a dalt? Szereti a hangom? Ruggero! Nyugi.
- De azt tuti nem tudtad, hogy te leszel, akit dobálok. - mondtam ki. Mi? Ez miért érdekelné?
- Tényleg? - nézett érdeklődően. - Nem azt a lányt dobálod, akit eddig?
- Terhes lett. - mondtam. Amúgy nem is. Nem tudom mi van vele, de valamit mondanom kellett.
- Mi van ha elrontjuk miattam? - agonizált.
- Ne félj! - mondtam, majd rövides gondolkodás után megfogtam a csípőjét. Csodáltam, hogy nem pofozott fel és üvöltött rám, hogy "Te pedofil". - Szóval. Megfogom a csípődet. - mondtam nem túl meggyőzően. - Te átkulcsolod a kezeidet a nyakam körül. - magyaráztam. - Most fel foglak emelni. Bízz bennem, nem lesz semmi gond. - emeltem meg óvatosan. A szemében láttam az izgalmat és a koncentrálást. - Látod, ez az alap. - mosolyogtam rá. Óvatosan letettem a földre. Szemeivel fürkészett engem én pedig a gyönyörű mosolyát tudtam csak figyelni. Ébresztő Ruggero! - Na! Vegyünk fagyit. Milyet kérsz? - mosolyogtam erőltetetten.
- Öhm...Te meg akarsz hívni? - kérdezte zavartan.
- Mondjuk úgy, hogy fizetek neked egy fagyit a bátorságodért. - vigyorogtam.
- Köszi a fagyit. - vette el a pultról a citromosat.
- Bármikor. - legyintettem.
Sétáltunk vissza a parthoz, amikor láttam, hogy szegény tűzpirosra ég.
- Hé! Nem kented be magad? - kérdeztem meg.
- A csudába. - húzta a száját. - Mindig elfelejtem.
- Tessék. - adtam oda neki a naptejet.
Mindenhol bekenegette magát, de láttam, hogy a hátával bénázik, ezért felajánlottam neki, hogy bekenem.
- Köszi. - motyogta zavartan. - Bejössz a vízbe. - vigyorgott.
- Most kentelek le és te már rohannál a vízbe? Együk meg a fagyit legalább - nevettem. Olyan édes, úgy megölelném. Imádom ezt a lányt. Miután megettük a fagyit, a kezénél fogva megrántottam és behúztam a vízbe (bátor lépés volt). Labdázgattunk, de közben leszakadt az ég. Az eső csak úgy ömlött. A többiek rémülten szaladtak fel, mintha csak cukorból volnának. Viszont valaki tárt karokkal nézett az ég felé, miközben a nagy hullámok felcsaptak a derekáig, majd észbe kapva, hogy ez nem kis vihar, ő is kirohant a vízből, így felé vettem az irányt.
- Amara! Egy utolsó beszaladás a vízbe? - kérdeztem pimasz vigyorral.
- Oké. - szorította meg a kezemet és villámgyorsan a fék szót nem ismerve, berohantunk a vízbe.
Nevetve mentünk fel a hotelba, ahol Jorge csúnyán nézett rám. Amolyan "Meg fogod bántani" fejjel.
- Ti aztán megáztatok. - erőltetett egy vigyort az arcára. Nem bírtam tartani a szemkontaktus legjobb barátommal, így Amarára néztem:
- Jöttök vacsizni este?
- Igen. - bólintott mosolyogva, majd belépett a szobájába.
- Ruggero el fogod cseszni. - nézett Jorge komolyan. - Ez a két lány nem játékszer.
- Jorge...Beleszerettem. - néztem a földet idegesen.
- Gratulálok. Te nem vagy százas.
- Nem így terveztem. - húztam a számat. - Inkább bemegyek a szobába, írok egy dalt róla és jobban leszek. - surrantam be a szobába.
- Na, hogy tetszem? - pördült meg.
- Imádom! - léptem hozzá és hosszan megcsókoltam.
- Gyere, mert már lent várnak minket. - mosolygott rám.
.....
-...Megérezett a gerlepár is! - nevetett Jorge. Egy előttem álló lány megszeppenten megfordult. 'Amara? Ez ő?' futott át a gondolat a fejemben. Gyönyörű sminkben és ruhában volt, megszeppent tekintetével minket méregetett. Egyszerűen gyönyörű volt. Á-állj. Én ilyet nem mondhatok! Ruggero állj le...Candét szereted.
- Csajok! Milyen az első nap? - nézett ránk Facundo.
- Csodás. - nézett rá Lara. - Olyan jó itt lenni, veletek. Egy álom.
- Azért mindennek van árnyoldala. - szólaltam meg. Ööö...Nagyon bunkó megszólalás volt? - Annak is, hogy ti idekerültetek. - fejeztem be, de itt már nagyon megbántam. Láttam, hogy Amara döbbenten néz rám, a többiekkel együtt. Mary törte meg a csendet:
- Mire gondolsz? - nézett rám kíváncsian.
Gondolkodtam mit mondjak. Mentsem a helyzetet? Minek? Ennél gázabb már úgysem lehet.
- Egy-két ember felfordíthatja az életedet. Nehogy félreértsd! Ez a példa nem feléd szól. - mondtam Marynek, majd óvatosan Amara felé néztem. Szikrázott a szeme a dühtől és a csalódottságtól.
- Ezt nem egészen értem. - szólalt meg Amara idegesen. - Mi a problémád velünk Ruggero?
- Szerintem ezt nem itt kell megbeszélni. - mondtam elvörösödve.
- Mi tart vissza, hogy itt elmondd azt az árnyoldalt? - kérdezte flegmán.
- Valaki. - néztem finoman Candelariára.
- Értem. - csapta le a poharat az asztalra. Nem sok tartotta őt vissza attól, hogy széttépjen. Semmit nem evett egész este. Én sem. Jorge tekintete szinte lyukat fúrt bennem. De inkább azzal törődtem, hogy Candénak a kedvére tegyek, legalább ő jól érezze magát.
- Mehet Instagramra? - mutatott felém egy képet kettőnkről.
Láttam szemem sarkából, hogy Amara elsétál. Utána kell menjek.
- Kimegyek a mosdóba. Sietek! - adtam egy szájra puszit Candénak.
- Amara Perez! - szóltam utána a liftből kilépve
- Ruggero Pasquarelli! - fordult hátra. - Te meg mit csinálsz itt? Elment a net és nem töltődik fel a csókolózós képetek?
- Ne légy ilyen szarkasztikus!
- Mondod te, miután megaláztál. Mi bajod van velem?
- Az a bajom, hogy túl jól éreztem magam a délután.
- És ezért voltál egy igazi bunkó most?
- A "túl jó" alatt arra célzok, hogy az érzéseim egy kicsit bekattantak.
- Mire gondolsz a "bekattantak" alatt?
- Beléd szerettem. - mondtam ki. Lehet át kellett volna gondolni.
- Ezt rosszul hallottam szerintem. - nézett rám Amara.
- Minden szót jól hallottál. - néztem őt.
- Hát nem hiszem. Ha szeretnél, nem
lennél még Candeláriával. Ha szeretnél nem lettél volna ekkora bunkó
vacsoránál és ha szeretnél, akkor nem néztél volna levegőnek.
- Ki akartam szeretni belőled.
- Én is belőled. - emelte meg a
hangját. - De megsúgom, ez nem egy délután. Istenem. Két éve szerelmes
vagyok beléd. Halálosan. Ruggero... Végignéztem ma is, ahogy
szerelmeskedtek Candeláriával. Sírtam azokon a képeken, ahol boldog
voltál. De nem velem. Vártam, hogy egyszer eljön az a pillanat, ami most
délután volt. Csak miattad vagyok itt. Mert közelebb akartam kerülni
hozzád. De tudod mit? Most már nem akarok tőled semmit. Csak a koncertre
fogok koncentrálni. Nem érdekelsz! Nem akarok sem a barátnőd, sem a
barátod lenni. Nekem te egy idegen vagy a mai megaláztatás után. Menj
vissza vacsorázni. Jó éjszakát Ruggero Pasquarelli! - csapta rám idegesen az ajtót.
- Te jó ég! Mit csináltam?! - fejeltem le a falat. - A fenébe. - motyogtam, majd a szobámba belépve, elkezdtem írni a következő dalomat...
2015. június 25., csütörtök
Nászút 2. nap
Reggel zongoraszóra ébredtem. Van itt egyáltalán zongora? Oké...Lehet kicsit jobban körbe kéne nézzek.
Halkan kikeltem az ágyból és a hang után vettem az irányt. Amikor kiléptem a hálószobánk ajtaján, megláttam Ruggero-t. Nagyon koncentrált. Elbambulva nézte az egyik billentyűt, majd amikor eszébe jutott valami, gyorsan lefirkantotta a papírra. Dalt ír. Mi mást?
- Jó reggelt! - léptem mögé és a vállára tettem a kezeimet. Ruggero kissé összerezzent, mert nem számított arra, hogy mögötte állok. - Dalt írsz? - kérdeztem kíváncsian és leültem mellé.
- Igen. - mosolygott, majd szenvedélyesen megcsókolt.
- És elénekled? - néztem rá kiskutya szemekkel.
- De még nincs kész teljesen. - rendezgette a papírjait. - És lehet nyelvtanilag helytelen.
- Mi? Ezt hogy érted? - kérdeztem.
Ruggero elkezdte énekelni a dalt...Magyarul. Azt hittem meghalok. Ír nekem egy dalt, méghozzá magyarul és emellett egész jó kiejtéssel.
- Nos...Milyen? - nézett rám mosolyogva.
- Csodás. - ámultam. - De Ruggero...Honnan tudsz te magyarul? - nevettem.
- Hát, még régebben kérdezted, hogy nem akarok e magyarul tanulni. Te nem tudtad, de elkezdtem. Anyukáddal skypeoltam és abban a három hónapban is, amikor nem voltam itt sokszor tanulgattam a magyart. Most is anyukád és apukád segítségét kértem néhány rész fordításában. Biztos tetszik? - idegeskedett.
- Még készen sincs, de már most imádom. - futottam át még egyszer a szöveget. Ruggero kíváncsian nézett rám, nagyra nyílt szemekkel. - Mi az? - nevettem. - Ne nézz így, mert elpirulok.
- Nehogy azt hidd, hogy ez az egyetlen meglepetés.
- Ruggero! Te egész héten meg fogsz lepni? Folyamatosan? - nevettem és az ölébe ültem.
- Nem mindenkinek lehet ilyen felesége. - nézett mélyen a szemembe
- Ugyan, bennem semmi extra nincs. Hisztis és makacs vagyok. Te viszont egy csoda vagy. Elviselsz engem, türelmes vagy velem, mindig meglepsz, tökéletesen énekelsz, táncolsz és a kedvemért magyarul tanulsz. Kell ennél több? - mosolyogtam rá. Válaszul Ruggero hosszan megcsókolt.
- Szeretnél strandolni? - kérdezte a hátamat simogatva.
- Ööö...Igen. - gondolkodtam. - Tényleg. Mi lehet Mary-ékkel?
- Felhívtam őket reggel. Rendben vannak. A másnapossággal küszködnek. Legalábbis Mary. Jorge már megszokta. - nevetett.
- Nem hiszem el, hogy Stephie azután a törődés után képes volt elhagyni őt. Hihetetlen. - csóváltam meg a fejem.
- Én sem értem. Ápolta, izgult érte. Erre meggyógyul és otthagyja. Furcsa... - nézett értetlenül Ruggero. - De ne rágódjunk most ezen. Ha hazaérünk mindent megtudunk. Most viszont foglalkozzunk egymással. - vigyorgott.
- Átöltözöm, mert ilyenkor félek ettől a pedomaci fejedtől. - nevettem, majd megcsókoltam.
- Imádlak. - mosolygott.
Gyorsan átöltöztünk, majd lementünk a strandra.
- Emlékszel az első strandolásunkra? - nevetett Ruggero.
- Hogyne emlékeznék. - néztem magam elé mosolyogva. - Citromos fagyit kaptam tőled.
- És én felemeltelek. - nevetett.
- Ruggero. Mi volt az első benyomásod rólam? Meg a többi 4 táncoslányról.
- Hát...Esmeraldára nem mertem ránézni, mert férjes, de szerintem katona volt előző életében. Kicsit ijesztő, hogy izmosabb, mint én. - nevetett. - Rosaline semmilyen számomra. Kedves, beszélgettem vele, de nem olyan érdekes lány. Maryt imádom, a személyiségét, a viselkedését. Pont olyan, mint Jorge. Összeillenek.
- Egyetértek. - bólogattam.
-Lara imádni való, ránézek és egy meseország jut eszembe, olyan megnyugtató lány. - nevetett. - De tudod mi a különbség ő közük és te közted?
- Mi?
- Benned nem látok hibát.
- Na jó. Ez lehetetlen. - nevettem.
- Amikor beléptetek, megszeppenve a táncterembe. Esmeralda elől Rosaline-nel. Aztán Lara összevissza ugrálva. Facu egyből megimádta. Aztán Mary, akinek a járásáról is már Jorge jutott eszébe mindenkinek. Aztán te. Amara. Megláttam a hosszú hajadat, a mosolyod, a remek alakod. És egyből megtetszettél.
- De hisz itt még Candelaria-val jártál.
- Valóban, de megtörtént a szerelem első látásra dolog. Aztán a strandon egy kicsit közelebb kerülhettem hozzád. Kimondhatatlanul boldog voltam. De eszembe jutott, hogy megbánthatom Cande-t, amit nem akartam. Aztán kettőnk kapcsolata csúnyán ért véget, de megbeszéltük, így úgymond békésen váltunk el.
- És tudnád mennyire örültem, amikor megtudtam, hogy engem emelsz a Luz, Camara, Acciónban.
- Nem volt véletlen. Az első táncóra után Sergio-nak könyörögtem. Azt akarta, hogy Larát emeljem, mert ő a legkönnyebb. De én téged akartalak. Ő és Jorge tudták csak, hogy bejössz nekem. - mondta Ruggero.
- Te kérted meg Sergió-t? - néztem szerelmesen Ruggero-ra és a nyakláncomhoz kaptam, amit még tőle kaptam szülinapomra.
- Ha tudnád azt a nyakláncot meddig kerestem. - nevetett. - Jorge-val körbejártuk a plázát. És itt kértük Lara és Mary segítségét.
- Á-állj! - vágtam közbe. - Mary és Lara mindent tudtak? - vontam kérdőre.
- Csak két nappal azelőtt, hogy összejöttünk. - védte őket.
- A suttyók. - nevettem. - Emlékszem, hogy annyira izgultam, amikor odaadtad az ajándékot, hogy majdnem leejtettem.
- Akkor is bénáztál. - nevetett.
- Hé! - böktem oldalba nevetve.
Este nyolc fele elkezdett esni az eső.
- Ugye esik és nem leköptél? - néztem rá.
- Igen, az a hobbim, hogy leköpjelek. - nevetett. Egyre inkább esett az eső. - Na jó...Fussunk be, mint régen. - fogta meg a kezem.
- Benne vagyok. - mosolyogtam, majd beszaladtunk a vízbe, amin kopogott az eső. - Alig látok. - nevettem. Ruggero magához rántott és hosszan megcsókolt. Utána felkapott.
- Mit csinálsz? - nevettem.
- Futok, miközben foglak. - mondta és abban a pillanatban elbotlott és egy óriásit zakóztunk a homokban.
- Te jó ég. Ruggero. - ráztam meg a vállát. - Hallasz? - hajoltam felé. Nevetve kinyitotta a szemét és kihúzta a kezemet a talaj alól, így a mellkasára zuhantam. - A frászt hoztad rám. - nevettem. - Gonosz vagy. - öleltem szorosan.
- Tüdőgyulladást fogunk kapni, szóval menjünk. - nevetett.
Visszaérve a házba Ruggero azonnal sietett hajat szárítani.
- Na szép. - nevettem.
- Utána szaunázzunk? - kérdezte.
- Igen.
- És jakuzzi?
- Olyan is van itt? - nevettem.
- Nézd! Ott van egy ajtó. Ott van egy szoba. És abban van egy jakuzzi. - nevetett.
- Feladom. - nevettem.
Miután megszáradt az uram haja, mehettünk szaunázni.
- Annyira jó. - hunytam le a szemem és a vállára hajtottam a fejemet.
- Utána nagyon jól fog esni a jakuzzi. - motyogta Ruggero.
- Be ne aludjunk. - kaptam fel a fejem.
- Nem fogunk. - nevetett és hosszan megcsókolt.
15 perc szauna után átmentünk a számomra idegen jakuzziba.
- Ruggero. - ámultam el.
- Meglepetés 2. - mosolygott.
- Ez mikor és hogy? - néztem sokkoltan.
A jakuzzi mellett egy pezsgő (ez nem üti ki Ruggero-t hála a jó égnek:D), hangulatfények és rózsák.
- Felhasználtam a tegnapi díszletet. - nevetett.
- Te egy csoda vagy. - néztem továbbra is meglepetten.
Beültünk az óriási jakuzziba. Ittunk egy kis pezsgőt.
- Na jó. Egyezzünk meg. Holnap én leplek meg. - nevettem.
- Rendben, kíváncsian várom. - vigyorgott a pedomaci tekintetével.
- Na jó. - löktem át magam az ő oldalára. - Kiakaszt ez a fej? Mit akarsz? - nevettem. Ruggero kiskutya fejjel rám nézett. Vettem az adást. Azonnal elpirultam és csöndben ültem mellette a jakuzziban. Átgondoltam a dolgokat. Jorge már tegnap kérdezgette erről Ruggero-t. Valószínűleg rég óta készül már erre a dologra, én pedig hátráltatom a makacsságommal és a félelmemmel. Megérdemli végre, hogy azt kapjon, amit akar.
- Min gondolkozol? - leste a tekintetemet. Ránéztem. Izgatott feje volt, idegesen szuszogott.
- Azon, amin te. - mondtam mosolyogva. Ruggeronak felcsillant a szeme.
- Nem fogok semmit sem erőltetni.
- Tegnapi napot elszúrtam, a mait nem fogom. - mondtam. Ruggero elmosolyodott, majd a vízből kiemelve engem, hosszan és szenvedélyesen csókolt.
- Most mit kell csinálni? - nevettem. Aztán leesett, hogy ez milyen gáz kérdés volt már egy hamarosan 21 éves lánytól. Inkább kussban maradok. :D
- Nyugi. - mondta és hosszan megcsókolt.
......2 órával később......
- Minden rendben? - kérdezte a hajamat simogatva.
- Persze. - motyogtam a karját cirógatva.
- Köszönöm.
- Én köszönöm, hogy megvártál. - mondtam egy puszit adva az arcára.
- Megérte. - mosolygott rám és szenvedélyesen megcsókolt...
Halkan kikeltem az ágyból és a hang után vettem az irányt. Amikor kiléptem a hálószobánk ajtaján, megláttam Ruggero-t. Nagyon koncentrált. Elbambulva nézte az egyik billentyűt, majd amikor eszébe jutott valami, gyorsan lefirkantotta a papírra. Dalt ír. Mi mást?
- Igen. - mosolygott, majd szenvedélyesen megcsókolt.
- És elénekled? - néztem rá kiskutya szemekkel.
- De még nincs kész teljesen. - rendezgette a papírjait. - És lehet nyelvtanilag helytelen.
- Mi? Ezt hogy érted? - kérdeztem.
Ruggero elkezdte énekelni a dalt...Magyarul. Azt hittem meghalok. Ír nekem egy dalt, méghozzá magyarul és emellett egész jó kiejtéssel.
- Csodás. - ámultam. - De Ruggero...Honnan tudsz te magyarul? - nevettem.
- Hát, még régebben kérdezted, hogy nem akarok e magyarul tanulni. Te nem tudtad, de elkezdtem. Anyukáddal skypeoltam és abban a három hónapban is, amikor nem voltam itt sokszor tanulgattam a magyart. Most is anyukád és apukád segítségét kértem néhány rész fordításában. Biztos tetszik? - idegeskedett.
- Még készen sincs, de már most imádom. - futottam át még egyszer a szöveget. Ruggero kíváncsian nézett rám, nagyra nyílt szemekkel. - Mi az? - nevettem. - Ne nézz így, mert elpirulok.
- Nehogy azt hidd, hogy ez az egyetlen meglepetés.
- Ruggero! Te egész héten meg fogsz lepni? Folyamatosan? - nevettem és az ölébe ültem.
- Nem mindenkinek lehet ilyen felesége. - nézett mélyen a szemembe
- Ugyan, bennem semmi extra nincs. Hisztis és makacs vagyok. Te viszont egy csoda vagy. Elviselsz engem, türelmes vagy velem, mindig meglepsz, tökéletesen énekelsz, táncolsz és a kedvemért magyarul tanulsz. Kell ennél több? - mosolyogtam rá. Válaszul Ruggero hosszan megcsókolt.
- Szeretnél strandolni? - kérdezte a hátamat simogatva.
- Ööö...Igen. - gondolkodtam. - Tényleg. Mi lehet Mary-ékkel?
- Felhívtam őket reggel. Rendben vannak. A másnapossággal küszködnek. Legalábbis Mary. Jorge már megszokta. - nevetett.
- Nem hiszem el, hogy Stephie azután a törődés után képes volt elhagyni őt. Hihetetlen. - csóváltam meg a fejem.
- Én sem értem. Ápolta, izgult érte. Erre meggyógyul és otthagyja. Furcsa... - nézett értetlenül Ruggero. - De ne rágódjunk most ezen. Ha hazaérünk mindent megtudunk. Most viszont foglalkozzunk egymással. - vigyorgott.
- Átöltözöm, mert ilyenkor félek ettől a pedomaci fejedtől. - nevettem, majd megcsókoltam.
- Imádlak. - mosolygott.
Gyorsan átöltöztünk, majd lementünk a strandra.
- Emlékszel az első strandolásunkra? - nevetett Ruggero.
- Hogyne emlékeznék. - néztem magam elé mosolyogva. - Citromos fagyit kaptam tőled.
- És én felemeltelek. - nevetett.
- Ruggero. Mi volt az első benyomásod rólam? Meg a többi 4 táncoslányról.
- Hát...Esmeraldára nem mertem ránézni, mert férjes, de szerintem katona volt előző életében. Kicsit ijesztő, hogy izmosabb, mint én. - nevetett. - Rosaline semmilyen számomra. Kedves, beszélgettem vele, de nem olyan érdekes lány. Maryt imádom, a személyiségét, a viselkedését. Pont olyan, mint Jorge. Összeillenek.
- Egyetértek. - bólogattam.
-Lara imádni való, ránézek és egy meseország jut eszembe, olyan megnyugtató lány. - nevetett. - De tudod mi a különbség ő közük és te közted?
- Mi?
- Benned nem látok hibát.
- Na jó. Ez lehetetlen. - nevettem.
- Amikor beléptetek, megszeppenve a táncterembe. Esmeralda elől Rosaline-nel. Aztán Lara összevissza ugrálva. Facu egyből megimádta. Aztán Mary, akinek a járásáról is már Jorge jutott eszébe mindenkinek. Aztán te. Amara. Megláttam a hosszú hajadat, a mosolyod, a remek alakod. És egyből megtetszettél.
- De hisz itt még Candelaria-val jártál.
- Valóban, de megtörtént a szerelem első látásra dolog. Aztán a strandon egy kicsit közelebb kerülhettem hozzád. Kimondhatatlanul boldog voltam. De eszembe jutott, hogy megbánthatom Cande-t, amit nem akartam. Aztán kettőnk kapcsolata csúnyán ért véget, de megbeszéltük, így úgymond békésen váltunk el.
- És tudnád mennyire örültem, amikor megtudtam, hogy engem emelsz a Luz, Camara, Acciónban.
- Nem volt véletlen. Az első táncóra után Sergio-nak könyörögtem. Azt akarta, hogy Larát emeljem, mert ő a legkönnyebb. De én téged akartalak. Ő és Jorge tudták csak, hogy bejössz nekem. - mondta Ruggero.
- Te kérted meg Sergió-t? - néztem szerelmesen Ruggero-ra és a nyakláncomhoz kaptam, amit még tőle kaptam szülinapomra.
- Ha tudnád azt a nyakláncot meddig kerestem. - nevetett. - Jorge-val körbejártuk a plázát. És itt kértük Lara és Mary segítségét.
- Á-állj! - vágtam közbe. - Mary és Lara mindent tudtak? - vontam kérdőre.
- Csak két nappal azelőtt, hogy összejöttünk. - védte őket.
- A suttyók. - nevettem. - Emlékszem, hogy annyira izgultam, amikor odaadtad az ajándékot, hogy majdnem leejtettem.
- Akkor is bénáztál. - nevetett.
- Hé! - böktem oldalba nevetve.
Este nyolc fele elkezdett esni az eső.
- Ugye esik és nem leköptél? - néztem rá.
- Igen, az a hobbim, hogy leköpjelek. - nevetett. Egyre inkább esett az eső. - Na jó...Fussunk be, mint régen. - fogta meg a kezem.
- Benne vagyok. - mosolyogtam, majd beszaladtunk a vízbe, amin kopogott az eső. - Alig látok. - nevettem. Ruggero magához rántott és hosszan megcsókolt. Utána felkapott.
- Mit csinálsz? - nevettem.
- Futok, miközben foglak. - mondta és abban a pillanatban elbotlott és egy óriásit zakóztunk a homokban.
- Te jó ég. Ruggero. - ráztam meg a vállát. - Hallasz? - hajoltam felé. Nevetve kinyitotta a szemét és kihúzta a kezemet a talaj alól, így a mellkasára zuhantam. - A frászt hoztad rám. - nevettem. - Gonosz vagy. - öleltem szorosan.
- Tüdőgyulladást fogunk kapni, szóval menjünk. - nevetett.
Visszaérve a házba Ruggero azonnal sietett hajat szárítani.
- Utána szaunázzunk? - kérdezte.
- Igen.
- És jakuzzi?
- Olyan is van itt? - nevettem.
- Nézd! Ott van egy ajtó. Ott van egy szoba. És abban van egy jakuzzi. - nevetett.
- Feladom. - nevettem.
Miután megszáradt az uram haja, mehettünk szaunázni.
- Annyira jó. - hunytam le a szemem és a vállára hajtottam a fejemet.
- Utána nagyon jól fog esni a jakuzzi. - motyogta Ruggero.
- Be ne aludjunk. - kaptam fel a fejem.
- Nem fogunk. - nevetett és hosszan megcsókolt.
15 perc szauna után átmentünk a számomra idegen jakuzziba.
- Ruggero. - ámultam el.
- Meglepetés 2. - mosolygott.
- Ez mikor és hogy? - néztem sokkoltan.
A jakuzzi mellett egy pezsgő (ez nem üti ki Ruggero-t hála a jó égnek:D), hangulatfények és rózsák.
- Felhasználtam a tegnapi díszletet. - nevetett.
- Te egy csoda vagy. - néztem továbbra is meglepetten.
Beültünk az óriási jakuzziba. Ittunk egy kis pezsgőt.
- Na jó. Egyezzünk meg. Holnap én leplek meg. - nevettem.
- Rendben, kíváncsian várom. - vigyorgott a pedomaci tekintetével.
- Na jó. - löktem át magam az ő oldalára. - Kiakaszt ez a fej? Mit akarsz? - nevettem. Ruggero kiskutya fejjel rám nézett. Vettem az adást. Azonnal elpirultam és csöndben ültem mellette a jakuzziban. Átgondoltam a dolgokat. Jorge már tegnap kérdezgette erről Ruggero-t. Valószínűleg rég óta készül már erre a dologra, én pedig hátráltatom a makacsságommal és a félelmemmel. Megérdemli végre, hogy azt kapjon, amit akar.
- Min gondolkozol? - leste a tekintetemet. Ránéztem. Izgatott feje volt, idegesen szuszogott.
- Azon, amin te. - mondtam mosolyogva. Ruggeronak felcsillant a szeme.
- Nem fogok semmit sem erőltetni.
- Tegnapi napot elszúrtam, a mait nem fogom. - mondtam. Ruggero elmosolyodott, majd a vízből kiemelve engem, hosszan és szenvedélyesen csókolt.
- Most mit kell csinálni? - nevettem. Aztán leesett, hogy ez milyen gáz kérdés volt már egy hamarosan 21 éves lánytól. Inkább kussban maradok. :D
- Nyugi. - mondta és hosszan megcsókolt.
......2 órával később......
- Minden rendben? - kérdezte a hajamat simogatva.
- Persze. - motyogtam a karját cirógatva.
- Köszönöm.
- Én köszönöm, hogy megvártál. - mondtam egy puszit adva az arcára.
- Megérte. - mosolygott rám és szenvedélyesen megcsókolt...
2015. június 22., hétfő
Nászút 1. napja és a nagy kavarás...
A strand üres volt. Nem tudom, hogyan lehetséges ez, de egy árva lélek nem járt erre.
- Oké, ez fura. - mondtam, miközben kézen fogva sétálgattunk Ruggeroval.
- Inkább élvezzük ki a pillanatot, hogy ketten vagyunk. - vonta fel az egyik szemöldökét, perverz tekintettel :D.
- Eszednél vagy? - pirultam el.
- Most már legális. - húzott magához. - Házasok vagyunk. - vigyorgott.
- De nem a strandon. - motyogtam és a színem egy kaliforniai paprikáéhoz hasonlított.
- Még jó. - nevetett Ruggero, majd hosszan megcsókolt. A keze lejjebb csúszott a derekamon.
- Te nem értesz a szép szóból? - nevetettem. - Beszaladunk a vízbe? - néztem könyörgő tekintettel rá.
Ruggero cuki vigyorral megszorította a kezem és elkezdett rohanni a víz felé. Este 9-ig lent strandoltunk.
- Ez fantasztikus volt. - nevettem. - Esküszöm. Imádom, hogy nincs itt egy árva lélek sem. - dőltem be az ágyba.
- Tényleg csodás volt. Végre ketten vagyunk. - feküdt mellém Ruggero. - Egy teljes hétig, senki sem zavarhat meg minket. - nézett rám mosolyogva. Odacsúsztam felé és hosszan megcsókoltam, majd a mellkasára fektettem a fejem.
- Kimondhatatlanul szeretlek. - néztem a plafont.
- Mégis kimondtad. - rombolta le az illúziót.
- Na szép.. - nevettem. - Elmegyek lezuhanyzom.
- Nem zuhanyzó van. - szólt utánam Ruggero.
Benyitottam egy fürdőbe, ahol egy hatalmas fürdőkád tárult elém. A lámpák különböző fényűek voltak és lehetett zenét is hallgatni. A fürdőkád mellett volt egy szauna.
- Oké...Két óra múlva kijövök. - ámultam el és romantikusan becsuktam az ajtót Ruggero orra előtt.
- Micsoda nászút. - nevetett. Erre a mondatra kinyitottam az ajtót.
- Mit vársz? Tárjam ki a lábaimat, úgy ahogy ezt az ajtót. Te csak erre vágysz Ruggero? - háborodtam fel. A válasz a kérdésemre csak egy félmosoly volt.
- Én nem siettetlek, a hetedik napon már nem kell könyörögjek neked. - kacsintott Ruggero pimaszul.
- Te nem vagy normális! - csuktam be az ajtót idegesen. Mit hisz rólam? Nem vagyok egy olcsó, mihaszna lúd.
Az ígéretemet betartva 2 órán át a fürdőben bíbelődtem. Mikor kiléptem, hihetetlen látvány tárult elém.
- Wow, Ruggero. - ámultam el.
Gyönyörű ibolyaszerű fények, és szép izzók voltak a szobában, rózsaszirmokkal tele, az ágyon meseszép, piros, puha takaró. És Ruggero egy rózsával a kezében, elegánsan felöltözve.
- Én... - motyogtam.
- Lehet egész nap olyannak tűntem, mint egy éhező hiéna. És ezt nagyon sajnálom. Be akarom bizonyítani, hogy ezerszer fontosabb vagy nekem annál, mint amennyire te azt gondolod. Nem akarok rád erőltetni semmit sem és nem szeretném azt sem, hogy rosszul, vagy feszülten érezd magad ezen a héten. Nagyon szeretlek és fontos vagy nekem! - mosolygott izgatottan.
Óriási vigyorral a fejemen odarohantam hozzá és ráugorva hosszan és szenvedélyesen csókoltam őt. Kérdőn rám nézett. Elvesztem a gyönyörű szemeiben, amik az izgalmat tükrözték. Rövid hezitálás után bólintás helyett hosszan megcsókoltam.
........:)
Ruggero szorosan ölel, én pedig a karját simogatom. Szeretem! Ő a mindenem! Megfordultam és ráfeküdtem a mellkasára.
- Tudod mi van itt nálam? - kérdeztem.
- Na? - kíváncsiskodott.
Elsétáltam a bőröndömhöz és egy szatyrot dobtam az ágyra. Ruggero mit sem sejtve belekukkantott.
- Na jó...Délelőtt még győzködtelek, de te most már képes lennél felvenni a három cérnából és egy kis csipkéből álló ruhaneműt? - nevetett.
- Még meglátom. - feküdtem vissza mellé és adtam egy puszit az arcára. - Megbecsülöm az ajándékokat, amiket tőled kapok. - csókoltam meg.
- Sunyi vagy. Ez tetszik. - nevetett.
Eldöntöttük, hogy most egy rövid ideig mindketten bekapcsoljuk a telefonunkat. Ahogy bekapcsolt, Ruggerot Jorge hívta:
- Beadta a derekát? - hallottam Jorge hangját. Hangos nevetésben törtem ki.
- Jorge... - mondta elpirulva Ruggero.
- Bocsi...A dolgok közepén hívtalak? - kérdezte komolyan.
- Nem Jogre. - fogta a fejét Ruggero.
- A dolgok elején hívtalak?
- Jorge. Ezt a témát lezárjuk. Mizu? - váltott át Ruggero.
- Ruggika látom az elpirult fejedet, engem nem verhetsz át. - nevetett Jorge.
- Te mikor lettél ilyen brutál kettyós? - röhögött Ruggero. - Várjál csak. Te ittál... - esett le neki. - Hétfő van, ilyenkor sose iszol. Mi történt?
- Én nem iszom, hanem vedelek. - nevetett jóízűen saját poénján Jorge.
- Jorge komolyan. Mi történt?
Jorge nagyon gyorsan átváltott, a röhögése átváltott zokogásba(?!).
- Stephie... - kezdte. Megállt bennem az ütő.
- Stephie...?! - kérdeztük egyszerre.
- Szakított velem.
- Hogy mi???? - háborodtunk fel.
- Azt mondta, hogy beleszeretett egy bizonyos valakibe, akit ismerek.
- Ki ez a valaki? - kíváncsiskodtam.
- Diego. - motyogta.
- Diego? A mi Diegonk? A barátunk Diego? - idegeskedett Ruggero.
- Igen. Összejöttek.
- Á-Á-Állj! - ültem fel idegesen. Diego rohadtul Maryvel jár.
- Járt. - javított ki Jorge.
- Hol van Mary? - vettem el Ruggero-tól a telefont.
- Itt van velem. - mondta Jorge. Ahogy kimondta, hatalmas kő esett le a szívemről.
- Beszélni szeretnék vele! Most! - mondtam.
- Szia.. - hallottam Maryt, aki nagyon szomorúan szólt a telefonba.
- Mary!!! Hogy vagy? Ittál valamit?
- Igen. - mondta lassan. - Ittam. Hogy hogy vagyok? Úgy érzem magam, mint egy papír. Amit elégettek és széttéptek.
- Istenem. - motyogtam. - 6 napot bírj ki és jövünk.
- Jorge vigyáz rám. - szipogott.
- Ne tégy semmi olyat, amit megbánsz! - mondtam idegesen.
- Jó... Most megyünk. Sziasztok. - tette le.
- Ez csodás. - dőltem hátra idegesen. - A legjobb barátnőm és a legjobb barátom éppen darabokra hullott.
- Nyugalom. - ölelt meg Ruggero szorosan. - Te ne légy feszült! Kérlek! Vigyáznak egymásra.
- Azt nem tudtam felfogni, hogy Diego egyetlen nap után szakított egy olyan lánnyal, mint Mary?
- Én sem értem Diegot... - húzta a száját Ruggero. - Gyere! Csinálok neked kaját. - mosolygott.
- Mindig tudod mire van szükségem. - néztem rá szerelmesen.
Ruggero megetetett, majd nyugovóra tértünk. A nap része Jorge hívásáig tökéletes volt. Utána már kevésbé, de Ruggero mindent megtett azért, hogy boldog lehessek. :)
- Oké, ez fura. - mondtam, miközben kézen fogva sétálgattunk Ruggeroval.
- Inkább élvezzük ki a pillanatot, hogy ketten vagyunk. - vonta fel az egyik szemöldökét, perverz tekintettel :D.
- Eszednél vagy? - pirultam el.
- Most már legális. - húzott magához. - Házasok vagyunk. - vigyorgott.
- De nem a strandon. - motyogtam és a színem egy kaliforniai paprikáéhoz hasonlított.
- Még jó. - nevetett Ruggero, majd hosszan megcsókolt. A keze lejjebb csúszott a derekamon.
- Te nem értesz a szép szóból? - nevetettem. - Beszaladunk a vízbe? - néztem könyörgő tekintettel rá.
Ruggero cuki vigyorral megszorította a kezem és elkezdett rohanni a víz felé. Este 9-ig lent strandoltunk.
- Ez fantasztikus volt. - nevettem. - Esküszöm. Imádom, hogy nincs itt egy árva lélek sem. - dőltem be az ágyba.
- Tényleg csodás volt. Végre ketten vagyunk. - feküdt mellém Ruggero. - Egy teljes hétig, senki sem zavarhat meg minket. - nézett rám mosolyogva. Odacsúsztam felé és hosszan megcsókoltam, majd a mellkasára fektettem a fejem.
- Kimondhatatlanul szeretlek. - néztem a plafont.
- Mégis kimondtad. - rombolta le az illúziót.
- Na szép.. - nevettem. - Elmegyek lezuhanyzom.
- Nem zuhanyzó van. - szólt utánam Ruggero.
Benyitottam egy fürdőbe, ahol egy hatalmas fürdőkád tárult elém. A lámpák különböző fényűek voltak és lehetett zenét is hallgatni. A fürdőkád mellett volt egy szauna.
- Oké...Két óra múlva kijövök. - ámultam el és romantikusan becsuktam az ajtót Ruggero orra előtt.
- Micsoda nászút. - nevetett. Erre a mondatra kinyitottam az ajtót.
- Mit vársz? Tárjam ki a lábaimat, úgy ahogy ezt az ajtót. Te csak erre vágysz Ruggero? - háborodtam fel. A válasz a kérdésemre csak egy félmosoly volt.
- Én nem siettetlek, a hetedik napon már nem kell könyörögjek neked. - kacsintott Ruggero pimaszul.
- Te nem vagy normális! - csuktam be az ajtót idegesen. Mit hisz rólam? Nem vagyok egy olcsó, mihaszna lúd.
Az ígéretemet betartva 2 órán át a fürdőben bíbelődtem. Mikor kiléptem, hihetetlen látvány tárult elém.
- Wow, Ruggero. - ámultam el.
Gyönyörű ibolyaszerű fények, és szép izzók voltak a szobában, rózsaszirmokkal tele, az ágyon meseszép, piros, puha takaró. És Ruggero egy rózsával a kezében, elegánsan felöltözve.
- Én... - motyogtam.
- Lehet egész nap olyannak tűntem, mint egy éhező hiéna. És ezt nagyon sajnálom. Be akarom bizonyítani, hogy ezerszer fontosabb vagy nekem annál, mint amennyire te azt gondolod. Nem akarok rád erőltetni semmit sem és nem szeretném azt sem, hogy rosszul, vagy feszülten érezd magad ezen a héten. Nagyon szeretlek és fontos vagy nekem! - mosolygott izgatottan.
Óriási vigyorral a fejemen odarohantam hozzá és ráugorva hosszan és szenvedélyesen csókoltam őt. Kérdőn rám nézett. Elvesztem a gyönyörű szemeiben, amik az izgalmat tükrözték. Rövid hezitálás után bólintás helyett hosszan megcsókoltam.
........:)
Ruggero szorosan ölel, én pedig a karját simogatom. Szeretem! Ő a mindenem! Megfordultam és ráfeküdtem a mellkasára.
- Tudod mi van itt nálam? - kérdeztem.
- Na? - kíváncsiskodott.
Elsétáltam a bőröndömhöz és egy szatyrot dobtam az ágyra. Ruggero mit sem sejtve belekukkantott.
- Na jó...Délelőtt még győzködtelek, de te most már képes lennél felvenni a három cérnából és egy kis csipkéből álló ruhaneműt? - nevetett.
- Még meglátom. - feküdtem vissza mellé és adtam egy puszit az arcára. - Megbecsülöm az ajándékokat, amiket tőled kapok. - csókoltam meg.
- Sunyi vagy. Ez tetszik. - nevetett.
Eldöntöttük, hogy most egy rövid ideig mindketten bekapcsoljuk a telefonunkat. Ahogy bekapcsolt, Ruggerot Jorge hívta:
- Beadta a derekát? - hallottam Jorge hangját. Hangos nevetésben törtem ki.
- Jorge... - mondta elpirulva Ruggero.
- Bocsi...A dolgok közepén hívtalak? - kérdezte komolyan.
- Nem Jogre. - fogta a fejét Ruggero.
- A dolgok elején hívtalak?
- Jorge. Ezt a témát lezárjuk. Mizu? - váltott át Ruggero.
- Ruggika látom az elpirult fejedet, engem nem verhetsz át. - nevetett Jorge.
- Te mikor lettél ilyen brutál kettyós? - röhögött Ruggero. - Várjál csak. Te ittál... - esett le neki. - Hétfő van, ilyenkor sose iszol. Mi történt?
- Én nem iszom, hanem vedelek. - nevetett jóízűen saját poénján Jorge.
- Jorge komolyan. Mi történt?
Jorge nagyon gyorsan átváltott, a röhögése átváltott zokogásba(?!).
- Stephie... - kezdte. Megállt bennem az ütő.
- Stephie...?! - kérdeztük egyszerre.
- Szakított velem.
- Hogy mi???? - háborodtunk fel.
- Azt mondta, hogy beleszeretett egy bizonyos valakibe, akit ismerek.
- Ki ez a valaki? - kíváncsiskodtam.
- Diego. - motyogta.
- Diego? A mi Diegonk? A barátunk Diego? - idegeskedett Ruggero.
- Igen. Összejöttek.
- Á-Á-Állj! - ültem fel idegesen. Diego rohadtul Maryvel jár.
- Járt. - javított ki Jorge.
- Hol van Mary? - vettem el Ruggero-tól a telefont.
- Itt van velem. - mondta Jorge. Ahogy kimondta, hatalmas kő esett le a szívemről.
- Beszélni szeretnék vele! Most! - mondtam.
- Szia.. - hallottam Maryt, aki nagyon szomorúan szólt a telefonba.
- Mary!!! Hogy vagy? Ittál valamit?
- Igen. - mondta lassan. - Ittam. Hogy hogy vagyok? Úgy érzem magam, mint egy papír. Amit elégettek és széttéptek.
- Istenem. - motyogtam. - 6 napot bírj ki és jövünk.
- Jorge vigyáz rám. - szipogott.
- Ne tégy semmi olyat, amit megbánsz! - mondtam idegesen.
- Jó... Most megyünk. Sziasztok. - tette le.
- Ez csodás. - dőltem hátra idegesen. - A legjobb barátnőm és a legjobb barátom éppen darabokra hullott.
- Nyugalom. - ölelt meg Ruggero szorosan. - Te ne légy feszült! Kérlek! Vigyáznak egymásra.
- Azt nem tudtam felfogni, hogy Diego egyetlen nap után szakított egy olyan lánnyal, mint Mary?
- Én sem értem Diegot... - húzta a száját Ruggero. - Gyere! Csinálok neked kaját. - mosolygott.
- Mindig tudod mire van szükségem. - néztem rá szerelmesen.
Ruggero megetetett, majd nyugovóra tértünk. A nap része Jorge hívásáig tökéletes volt. Utána már kevésbé, de Ruggero mindent megtett azért, hogy boldog lehessek. :)
Bonyodalmak és a nászút.
- Ezt nem hiszem el. - mondtam idegesen.
- Elaludtunk? - kérdezte motyogva Ruggero.
- Nem. Kivételesen. Beázott a szoba. - ültem az ágy szélén és éppen a bokáig érő vizet bámultam.
- Ugye most csak szórakozol? - ült fel. - Hány óra van?
- Hajnal 2. - mondtam. - 18 órát aludtunk.
- 6 óra múlva indul a gépünk. Addig belefulladunk a vízbe.
- Mit csináljunk? Még a fürdőruhám sincs itt. Szerencse, hogy a bőröndjeink lent vannak.
- Oké...Ez szép és jó. De mi van, ha lent is beáztunk? - nézett rám.
- Ezt csak egy módon deríthetjük ki. - mondtam és leléptem a talajra. Illetve a vízre. Kicsattogtam az ajtóhoz, amit kinyitva elámultam. - Üdv az Aquaworld-ben! - néztem Ruggero-ra.
- Ennyire súlyos? - sétált mellém.
- A házban mindenhol ömlött a víz, kb. 10 cm nagyságban.
Átmentem Facu és Lara szobájába. Nincsenek ott. Tini-Mechi: ők sem. A házban senki nem volt ott.
A lépcsőn nagyon óvatosan mentünk, nehogy elsodorjon minket az ár.
Kiléptünk a kertbe, ahol az eső továbbra is ömlött:
- Amara! - hallottam Albát. - Itt vagyunk! - mondta egy kis garázsból. Mindenkinél ott volt bőröndje, szerencsére a miénket is megmentették.
- A bőröndünket kihoztátok, de minket nem? - háborodtam fel.
- Szóltunk nektek, de te félkómásan közölted, hogy "legalább meglesz a napi fürdésem". - idézett.
- Ez komoly? - nevettem. Nagyon álmos lehettem. - Mikor kezdett el így beázni.
- Ugye reggel 8-ra értünk ide. - mondta Mary. - Kb. este 10-kor.
- És ki vette észre?
- Cande. Éppen ment ki a mosdóba, amikor a talajra lépve észrevette, hogy áll a víz. Már megijedt, hogy bepisilt. - nevetett Alba.
. És most mi lesz? - néztem körbe.
- Hívtuk a szerelőket. Azóta várunk rájuk. - mondta Cande álmosan üldögélve.
- Szóval most 12-en meghúzzuk magunkat egy 6 négyzetméteres területen.
- Ja. De ha elmentek már csak 10-en. - mondta Diego.
- Álmos vagyok. - ült le Lara nyűgösen.
- Gyere dől ide. - ült le Facu is, így Lara megtalálta kényelmes párnáját.
Fél óra alatt mindenki bealudt, még a 18 órát alvó Ruggero is. Azt hittem csak én vagyok ébren, de tévedtem, mivel hallottam valakik halk nevetgélését. A telefonom zseblámpájával világítva észrevettem, hogy két ember igenis ébren van. Diego és María szorosan egymás mellett ülve, együtt betakarózva nevetgéltek és amikor feltűnt nekik, hogy ébren vagyok, azonnal elhalkultak.
- Oké. Szóval ti ébren vagytok és elmondjátok mi folyik itt...
- Víz. - vágta rá Diego, amitől Mary nevetésben tört ki.
- Na jó. María felkelted az alvó társaidat. És most elmondjátok mi folyik...illetve - javítottam magam, hogy nehogy megint benyögjék a kis "viccüket" - most elmondjátok mi van köztetek, mert nem hinném, hogy csak barátság. - világítottam feléjük és közelebb ültem hozzájuk.
- Hát... Diegoval eddig nem nagyon beszélgettünk egymással. - nézett rá csillogó szemekkel Mary. Bunkón fogalmazva eddig fel sem tűnt, hogy létezik.
- Hé! - bökte oldalba Maryt.
- Szóval, most, mivel te önfeledten boldog voltál és vagy is Ruggeroval, ezért nem akartalak titeket zavarni, Laráékkal ugyanez. Tini is elvolt Mechivel a lagzitokon, így egyedül maradtam. Aztán odajött hozzám Diego. És beszélgettük...Nagyon jól elvoltunk, aztán megcsókolt, de senki sem látta. Most pedig itt ülök és ezt mesélem neked.
- Értem. Nem akarok ünneprontó lenni, de Diego. Mi van Clarával?
- Megcsalt. - húzta a száját. - Kb. 1 hónapja.
- Sajnálom...Viszont nektek nagyon gratulálok. - öleltem meg szorosan őket. Rájöttem, hogy Diegóval kb. egy szót nem váltottam érkezésem óta. Épp ideje volt, nagyon szimpatikus. :)
Hagyni akartam őket, ezért Ruggero mellé feküdtem.
- Csak hiszik, hogy senki nem látta őket csókolózni. - suttogta nekem Ruggero. Azt hittem alszik.
- Te láttad? - kérdeztem halkan.
- Igen. - mosolyodott el, majd odahúzott magához, így a mellkasán pihentettem a fejemet.
*Hajnal 4*
- Ahj...Indulnunk kell. - ébredtem fel és oldalba böktem Ruggero-t.
- Itt van a taxi is. - mutatott oda.
A taxis elvitt minket a reptérre.
- Fél órát késik a Thaiföld-i gép. - olvasta le Ruggero.
- Nem baj... - legyintettem.
A nászutunk a Thaiföldön lesz, egy gyönyörű tengerpart melletti apartmanban. Szerintem ez a kép mindent elárul:
*Megérkezés*
- Oké...Figyelem, dobpergés. - mondta Ruggero és a kulccsal kinyitotta a házat.
- Te jó ég! - csillant fel a szemem.
- Ez szebb, mint a képeken. - mondta Ruggero.
- Ezerszer. - ámultam.
Lepakoltuk a cuccainkat és elfeküdtünk a hatalmas francia ágyon.
- Egy hét. Csak ketten. Senki nincs itt, aki megzavarhatna minket. A telefonunk kikapcsolva. Ez egyszerűen csodás. - néztem a plafont. Ruggero válasza erre egy hosszú csók volt.
Egy kis szusszanás után átvettük a fürdőruhánkat és medencéztük:
- Egy kis bort? - hozott ki egy üveggel Ruggero.
- Egy pohárnyit elfogadok. - mondtam bemászva a kellemes hőmérsékletű medencébe.
- Tessék. - töltötte ki.
- Köszönöm. - adtam neki egy szájra puszit.
- Koccintsunk a szép jövőnkre. - tartotta Ruggero a poharat.
- Ez elég nyálas és filmbeillő. - mondtam, elrontva a jelenetet.
- Én is szeretlek Amara. - mondta gúnyos vigyorral Ruggero. Beleittam a borba:
- Ez száraz? - vágtam fancsali képet.
- Igen. - mondta és már le is húzta az első adagot.
- Ruggero csak mértékkel! Téged a bor hamar kiüt. - nevettem.
És így történt az, hogy én ittam meg a háromnegyed üveg bort. Féltem, hogy Ruggero berúg, amit nagyon nem szeretnék.
- Amara. Minden oké? - nézett rám. - Elég lett volna, ha azt mondod, hogy igyuk meg később, viszont most így magaddal szúrtál ki. - úszott mellém.
- J-Jól vagyok. - mondtam, de egy kicsit szédültem. - Együnk valamit. - léptem a létrához és ahogy másztam ki, a gyomrom a torkomba ugrott. Kellemes volt mondthatom.
- Gyere. - karolt át a derekamnál. - Van hot-dog.
Ettem egy kicsit, így jobban lettem.
- Rég láttam olyan embert, aki délután 1-kor képes becsiccsenteni. - nevetett Ruggero.
- A te érdekedben tettem. - mosolyodtam el.
Mivel nagyon meleg volt, így a házban maradtunk és filmeztünk délután 3-ig. Utána kimentünk a strandra...
- Elaludtunk? - kérdezte motyogva Ruggero.
- Nem. Kivételesen. Beázott a szoba. - ültem az ágy szélén és éppen a bokáig érő vizet bámultam.
- Ugye most csak szórakozol? - ült fel. - Hány óra van?
- Hajnal 2. - mondtam. - 18 órát aludtunk.
- 6 óra múlva indul a gépünk. Addig belefulladunk a vízbe.
- Mit csináljunk? Még a fürdőruhám sincs itt. Szerencse, hogy a bőröndjeink lent vannak.
- Oké...Ez szép és jó. De mi van, ha lent is beáztunk? - nézett rám.
- Ezt csak egy módon deríthetjük ki. - mondtam és leléptem a talajra. Illetve a vízre. Kicsattogtam az ajtóhoz, amit kinyitva elámultam. - Üdv az Aquaworld-ben! - néztem Ruggero-ra.
- Ennyire súlyos? - sétált mellém.
- A házban mindenhol ömlött a víz, kb. 10 cm nagyságban.
Átmentem Facu és Lara szobájába. Nincsenek ott. Tini-Mechi: ők sem. A házban senki nem volt ott.
A lépcsőn nagyon óvatosan mentünk, nehogy elsodorjon minket az ár.
Kiléptünk a kertbe, ahol az eső továbbra is ömlött:
- Amara! - hallottam Albát. - Itt vagyunk! - mondta egy kis garázsból. Mindenkinél ott volt bőröndje, szerencsére a miénket is megmentették.
- A bőröndünket kihoztátok, de minket nem? - háborodtam fel.
- Szóltunk nektek, de te félkómásan közölted, hogy "legalább meglesz a napi fürdésem". - idézett.
- Ez komoly? - nevettem. Nagyon álmos lehettem. - Mikor kezdett el így beázni.
- Ugye reggel 8-ra értünk ide. - mondta Mary. - Kb. este 10-kor.
- És ki vette észre?
- Cande. Éppen ment ki a mosdóba, amikor a talajra lépve észrevette, hogy áll a víz. Már megijedt, hogy bepisilt. - nevetett Alba.
. És most mi lesz? - néztem körbe.
- Hívtuk a szerelőket. Azóta várunk rájuk. - mondta Cande álmosan üldögélve.
- Szóval most 12-en meghúzzuk magunkat egy 6 négyzetméteres területen.
- Ja. De ha elmentek már csak 10-en. - mondta Diego.
- Álmos vagyok. - ült le Lara nyűgösen.
- Gyere dől ide. - ült le Facu is, így Lara megtalálta kényelmes párnáját.
Fél óra alatt mindenki bealudt, még a 18 órát alvó Ruggero is. Azt hittem csak én vagyok ébren, de tévedtem, mivel hallottam valakik halk nevetgélését. A telefonom zseblámpájával világítva észrevettem, hogy két ember igenis ébren van. Diego és María szorosan egymás mellett ülve, együtt betakarózva nevetgéltek és amikor feltűnt nekik, hogy ébren vagyok, azonnal elhalkultak.
- Oké. Szóval ti ébren vagytok és elmondjátok mi folyik itt...
- Víz. - vágta rá Diego, amitől Mary nevetésben tört ki.
- Na jó. María felkelted az alvó társaidat. És most elmondjátok mi folyik...illetve - javítottam magam, hogy nehogy megint benyögjék a kis "viccüket" - most elmondjátok mi van köztetek, mert nem hinném, hogy csak barátság. - világítottam feléjük és közelebb ültem hozzájuk.
- Hát... Diegoval eddig nem nagyon beszélgettünk egymással. - nézett rá csillogó szemekkel Mary. Bunkón fogalmazva eddig fel sem tűnt, hogy létezik.
- Hé! - bökte oldalba Maryt.
- Szóval, most, mivel te önfeledten boldog voltál és vagy is Ruggeroval, ezért nem akartalak titeket zavarni, Laráékkal ugyanez. Tini is elvolt Mechivel a lagzitokon, így egyedül maradtam. Aztán odajött hozzám Diego. És beszélgettük...Nagyon jól elvoltunk, aztán megcsókolt, de senki sem látta. Most pedig itt ülök és ezt mesélem neked.
- Értem. Nem akarok ünneprontó lenni, de Diego. Mi van Clarával?
- Megcsalt. - húzta a száját. - Kb. 1 hónapja.
- Sajnálom...Viszont nektek nagyon gratulálok. - öleltem meg szorosan őket. Rájöttem, hogy Diegóval kb. egy szót nem váltottam érkezésem óta. Épp ideje volt, nagyon szimpatikus. :)
Hagyni akartam őket, ezért Ruggero mellé feküdtem.
- Csak hiszik, hogy senki nem látta őket csókolózni. - suttogta nekem Ruggero. Azt hittem alszik.
- Te láttad? - kérdeztem halkan.
- Igen. - mosolyodott el, majd odahúzott magához, így a mellkasán pihentettem a fejemet.
*Hajnal 4*
- Ahj...Indulnunk kell. - ébredtem fel és oldalba böktem Ruggero-t.
- Itt van a taxi is. - mutatott oda.
A taxis elvitt minket a reptérre.
- Fél órát késik a Thaiföld-i gép. - olvasta le Ruggero.
- Nem baj... - legyintettem.
A nászutunk a Thaiföldön lesz, egy gyönyörű tengerpart melletti apartmanban. Szerintem ez a kép mindent elárul:
- Oké...Figyelem, dobpergés. - mondta Ruggero és a kulccsal kinyitotta a házat.
- Te jó ég! - csillant fel a szemem.
- Ez szebb, mint a képeken. - mondta Ruggero.
- Ezerszer. - ámultam.
Lepakoltuk a cuccainkat és elfeküdtünk a hatalmas francia ágyon.
- Egy hét. Csak ketten. Senki nincs itt, aki megzavarhatna minket. A telefonunk kikapcsolva. Ez egyszerűen csodás. - néztem a plafont. Ruggero válasza erre egy hosszú csók volt.
Egy kis szusszanás után átvettük a fürdőruhánkat és medencéztük:
- Egy kis bort? - hozott ki egy üveggel Ruggero.
- Egy pohárnyit elfogadok. - mondtam bemászva a kellemes hőmérsékletű medencébe.
- Tessék. - töltötte ki.
- Köszönöm. - adtam neki egy szájra puszit.
- Koccintsunk a szép jövőnkre. - tartotta Ruggero a poharat.
- Ez elég nyálas és filmbeillő. - mondtam, elrontva a jelenetet.
- Én is szeretlek Amara. - mondta gúnyos vigyorral Ruggero. Beleittam a borba:
- Ez száraz? - vágtam fancsali képet.
- Igen. - mondta és már le is húzta az első adagot.
- Ruggero csak mértékkel! Téged a bor hamar kiüt. - nevettem.
És így történt az, hogy én ittam meg a háromnegyed üveg bort. Féltem, hogy Ruggero berúg, amit nagyon nem szeretnék.
- Amara. Minden oké? - nézett rám. - Elég lett volna, ha azt mondod, hogy igyuk meg később, viszont most így magaddal szúrtál ki. - úszott mellém.
- J-Jól vagyok. - mondtam, de egy kicsit szédültem. - Együnk valamit. - léptem a létrához és ahogy másztam ki, a gyomrom a torkomba ugrott. Kellemes volt mondthatom.
- Gyere. - karolt át a derekamnál. - Van hot-dog.
Ettem egy kicsit, így jobban lettem.
- Rég láttam olyan embert, aki délután 1-kor képes becsiccsenteni. - nevetett Ruggero.
- A te érdekedben tettem. - mosolyodtam el.
Mivel nagyon meleg volt, így a házban maradtunk és filmeztünk délután 3-ig. Utána kimentünk a strandra...
2015. június 21., vasárnap
2000+ ♥
Sziasztok♥ Nagyon hálás vagyok, hogy egyre több a megtekintés a blogomon.
2000+ örömére hoztam nektek pár érdekességet a blogról. :)
2000+ örömére hoztam nektek pár érdekességet a blogról. :)
Érdekességek és tények a blogról:
-A történet végén Amarát "ki akartam nyírni". Erre volt egy utalás, mégpedig a valószínűség arra, hogy rákos legyen. De ezt nem érzem jó befejezésnek.
-Még nincsen elképzelésen arról, hogy hogyan és mikor fogom befejezni a történetet.
-Sokszor elterveztem, hogy mit fogok írni a következő részben, de végül mindig teljesen más lett belőle (például az Otthoni kerti partyban bele akartam keverni Amara egyik barátnőjét , aki rányomul Ruggerora és félreértések történtek volna, de ezt inkább kihagytam).
-Első gondolatként Ruggero nem azért ment el három hónapra, mert a leánykérést szervezte.
-Valójában még nem is akartam, hogy összeházasodjon a két főszereplő, de fel akartam pörgetni az eseményeket.
-Visszagondolva James karaktere felesleges volt, mert először arra gondoltam, hogy összehozom Amarával, de ez végül nem történt meg, mert úgy túlságosan is bonyolult lett volna a helyzet, így viszont James csak egy átkapcsoló volt a részek között.
-Az Esküvő 2.részét nagyon nem volt kedvem megírni, ezért volt akkora kihagyás a két rész között. Elég béna és összecsapott rész lett szerintem.
-Elképzelésem nincs arról, hogy a turné után hogyan hagyjam benne az olyan szereplőket, mint például Mary vagy Lara.
-A blogomban a legnagyobb marhaság az volt, amikor kitaláltam, hogy Ruggero megcsalja Amarát, de végül csak bedrogozták. Gondolkodtam azon, hogy kitöröljem azt a részt, de mivel már sokan olvasták, így úgysem felejtik el, szóval fátylat rá.
-Személyes kedvenc részeim a "Pihenős nap" és a "Magyarországon".
-Candelária ebben a történetben a kezdetekben elég ellenszenves karaktert alakít, de később kibékítettem őt és Amarát.
-Akármi is lesz a történet vége, semmiképp nem lesz Happy End. Természetesen nem arra gondolok, hogy meghal mindenki, hanem azt szeretném, hogy a történet ne mézes-mázos és "minden szuper legyen".
-A kedvenc szereplőm ebben a történetben Jorge és Mary.
-A blog elején Maryn, Larán és Amarán kívül van Esmeralda és Rosaline. Őket nem akartam nagyon belevonni a történetbe.
-Diegoról azért csak most írok először a történetben, mert teljesen elfelejtettem őt.
-Alig vártam, hogy a nászútról írhassak, ahol csak ketten lesznek, nuku zavaró tényezővel.
-Amara nem ápol túl jó viszonyt a nővérével, de a bátyjával nagyon jóban van.
-Amara elég hisztis és szeszélyes személyiség.
-Úgy gondolom, túl hamar hoztam össze Ruggerot és Amarát.
-Amara a történet szerint 1995.01.31-én született.
-Lara fiatalabb, mint Tini, mert ő csak 17 éves, míg Mary 23.
-Az egész esküvő egy abszurdum volt, mert három hónap alatt szinte lehetetlen megszervezni egy esküvőt, de mivel ez egy kitalált történet, így minden lehetséges.
-A történet végén Amarát "ki akartam nyírni". Erre volt egy utalás, mégpedig a valószínűség arra, hogy rákos legyen. De ezt nem érzem jó befejezésnek.
-Még nincsen elképzelésen arról, hogy hogyan és mikor fogom befejezni a történetet.
-Sokszor elterveztem, hogy mit fogok írni a következő részben, de végül mindig teljesen más lett belőle (például az Otthoni kerti partyban bele akartam keverni Amara egyik barátnőjét , aki rányomul Ruggerora és félreértések történtek volna, de ezt inkább kihagytam).
-Első gondolatként Ruggero nem azért ment el három hónapra, mert a leánykérést szervezte.
-Valójában még nem is akartam, hogy összeházasodjon a két főszereplő, de fel akartam pörgetni az eseményeket.
-Visszagondolva James karaktere felesleges volt, mert először arra gondoltam, hogy összehozom Amarával, de ez végül nem történt meg, mert úgy túlságosan is bonyolult lett volna a helyzet, így viszont James csak egy átkapcsoló volt a részek között.
-Az Esküvő 2.részét nagyon nem volt kedvem megírni, ezért volt akkora kihagyás a két rész között. Elég béna és összecsapott rész lett szerintem.
-Elképzelésem nincs arról, hogy a turné után hogyan hagyjam benne az olyan szereplőket, mint például Mary vagy Lara.
-A blogomban a legnagyobb marhaság az volt, amikor kitaláltam, hogy Ruggero megcsalja Amarát, de végül csak bedrogozták. Gondolkodtam azon, hogy kitöröljem azt a részt, de mivel már sokan olvasták, így úgysem felejtik el, szóval fátylat rá.
-Személyes kedvenc részeim a "Pihenős nap" és a "Magyarországon".
-Candelária ebben a történetben a kezdetekben elég ellenszenves karaktert alakít, de később kibékítettem őt és Amarát.
-Akármi is lesz a történet vége, semmiképp nem lesz Happy End. Természetesen nem arra gondolok, hogy meghal mindenki, hanem azt szeretném, hogy a történet ne mézes-mázos és "minden szuper legyen".
-A kedvenc szereplőm ebben a történetben Jorge és Mary.
-A blog elején Maryn, Larán és Amarán kívül van Esmeralda és Rosaline. Őket nem akartam nagyon belevonni a történetbe.
-Diegoról azért csak most írok először a történetben, mert teljesen elfelejtettem őt.
-Alig vártam, hogy a nászútról írhassak, ahol csak ketten lesznek, nuku zavaró tényezővel.
-Amara nem ápol túl jó viszonyt a nővérével, de a bátyjával nagyon jóban van.
-Amara elég hisztis és szeszélyes személyiség.
-Úgy gondolom, túl hamar hoztam össze Ruggerot és Amarát.
-Amara a történet szerint 1995.01.31-én született.
-Lara fiatalabb, mint Tini, mert ő csak 17 éves, míg Mary 23.
-Az egész esküvő egy abszurdum volt, mert három hónap alatt szinte lehetetlen megszervezni egy esküvőt, de mivel ez egy kitalált történet, így minden lehetséges.
Remélem tetszett ez a pár érdekesség! <3
2015. június 19., péntek
Esküvő - 2. rész
- Hol a torta? - idegeskedtem a telefonba, miközben egy kis szobában öltöztem át.
- Kislányom azonnal lenyugszol! A torta úton van. - mondta anya.
- Ahj...Ajánlom is. - tettem le. Nehogy minden sínen menjen.
Átvettem a ruhát a lagzira, majd lerohantam az ebédlőbe.
- Ruggero. - szaladtam oda hozzá. Háttal állt nekem. - Nincs torta. - lábadt könnybe a szemem.
- Biztos vagy benne? - fordult meg cuki vigyorral a fején és a kezében egy doboz volt.
A vigyorom fülig ért, legszívesebben a nyakába ugrottam volna.
- Hogy csináltad? - nevetgéltem.
- Varázslat. - kacsintott rám, majd egy szájra puszit adva elsétált a tortával. Imádom őt!
A vendégek hamarosan érkeznek. Ideges vagyok!
Feszülten üldögéltem egy székben:
- Minden rendben Amara? - ült le mellém a bátyám.
- Nem. Hányingerem van. - motyogtam a hasamat fogva és néztem ahogyan érkeznek a vendéket. - Marco segíts. - nyöszörögtem.
- Gyere! - segített fel. Ruggero aggódóan odaszaladt hozzám és a másik oldalra állt.
- Kicsim, mi a baj? - simította meg az arcom.
- Úgy érzem hányni fogok. - mondtam kicsiket lépkedve.
- Anya hoz gyógyszert. - nézett rám Marco. - Terhes vagy amúgy, vagy mi? - nézett rám szúrós szemmel.
- Dehogy. - nevettem el magam.
Anya adott egy kis gyógyszert, így hamar enyhült a fájdalom, amit érzek.
A vendégek mind éheztek, így kezdetét vette a vacsora.
- Ez nagyon finom. - mondtam, miközben tömtem magamba az eperkrémlevest.
- Valóban. - bólogatott Ruggero.
A fogások mind finomak voltak, a vendégek is imádták. A leves és a főétel is remek volt.
- TORTAVÁGÁS! - kiáltott anyu, így a vendégek hamar elcsendesedtek. Ruggeroval odamentünk az emeletes tortánkhoz.
- Köszönjük, hogy eljöttetek, erre a számunkra fontos eseményre. - mondta Ruggero, miközben én mosolyogtam a családomra és a barátaimra a kést szorongatva. Szép látvány lehetett. :D
- Akkor eszünk már? - kérdeztem. Azt hittem ez halk motyogás volt, de hamar kiderült, hogy jó hangos kérdés volt, mert mindenki kiröhögött. - Most éhes vagyok na... - mondtam, de ezúttal csak Ruggeronak, aki hasonlóképpen nevetett.
Felvágtuk az első szelet tortát, ami brutálisan nyomorék lett. Nem baj... :D
- Ez jó rút. - nevetett Ruggero, majd egyenesen az arcomba nyomta a tortát.
- Teee! - néztem habos fejjel, bosszúsan, majd egy nagyot markolva a tortából elkentem az arcán...és a haján.
- Oké, akkor játszunk így. - nevetett, majd a hátam mögé állt és lefogta a karomat az egyik kezével, a másikkal meg próbált arcon nyomni.
- Ne! - ráztam a fejem és rángattam a kezem, majd elhajoltam, így Ruggero saját magát nyomta fejbe egy adag tortával. A barátaink a földön fekve nevettek, akárcsak a családtagjaink.
- Te olyan vagy, mint a torta. - nevettem. - Külsőre - néztem a habos fejére. - És belsőre is. - nevettem. - Brutálisan nyomi. - mondtam halkan, a barátok felé, de nem volt olyan szerencsém, hogy Ruggero ne hallja meg.
- Brutálisan nyomi? Igen?! - nevetett, majd ismét lefogott, de ezúttal nem tortát nyomott a fejembe, hanem hosszasan megcsókolt.
- Szeretlek. - nevettem.
Megszólalt a zene, így mindenki átvonult a másik terembe táncikálni.
- Én most átöltözök, utána megesszük a tortát? - nevettem Ruggero-ra nézve.
- Hogyne. - bólogatott mosolyogva.
Elmentem átöltözni. Egy testhezálló fekete ruhát vettem fel, ami kb. 10 cm-rel ért a térdem fölé. A hajamat gyorsan kifésültem, korrigáltam a sminkem és mehettem is. Ruggero amikor meglátott elállt a lélegzete.
- Gyö-Gyönyörű vagy. - mondta végignézve rajtam.
Odamentem hozzá és szorosan megöleltem.
Mindenki táncolt, mi pedig tortát ettünk.
- Na jó. Ne zabáljatok! - nevetett Jorge. - Fel akarom kérni a menyasszonyt egy táncra. Illetve...az asszonyt. - nevetett.
- Oké, jövök! - mondtam, majd levágtam egy nagy darabot a tortából és Jorge-hoz siettem. - Akkor táncoljunk. - nevettem.
Az összes férfi megtáncoltatott és a lányokkal is sokat táncoltam. Anyu azt mondta, hogy öltözzek vissza a menyasszonyi ruhámba. Csodás. :D Hajnal háromkor már lényegesen kevesebben táncoltak. Hajnal fél ötkor a vendégek a széken egymásnak dőlve pihentek és mi ketten Ruggeroval igencsak elevenen táncoltunk.
- Elfelejtettem valamit. - mondta és rám nézett.
- Mégis mit? - néztem rá tanácstalanul.
- Emberek! - kocogtatta meg a poharát, ami miatt mindenki ránézett. - Elfelejtettem a legfontosabbat.
A vendégek amolyan "mondjad már" fejjel nézték Ruggero, aki teljesen fel volt pörögve.
- Elrabolni a menyasszonyomat. - nevetett, majd egy nagy lendülettel felkapott. - Túl sok a tüll, nem látok. - nevetett, majd kisietett velem.
- Ömlik az eső. - hallottuk valaki hangját, de Ruggero csak szaladt velem.
- Gyorsan futsz, ha elesünk véged! - nevettem, majd kilökte az ajtót. Na jó...Az eső tényleg ömlött. Kb. fél perc után egy száraz rész nem volt rajtunk. Ruggero letett a földre.
- Férj és feleség vagyunk. - mondta csillogó szemekkel. - Nagyon nagyon szeretlek Amara! - húzott magához.
- Kislányom... - szakította félbe szerelmes jelenetünket. - Abban az esetben, ha nem akarsz tüdőgyulladást kapni, azonnal bejössz. - mondta komoran.
Ruggeroval nevetve visszamentünk.
- Íme az ázott kutyák. - mutatott ránk Jorge vigyorogva.
- Na jó. - mentem oda hozzá és jó szorosan megöleltem.
- Ne...Tiszta víz lettem. - nevetett.
- Így jár az, aki nem bírja tartani a száját. - néztem rá bosszúsan.
Reggel hétkor búcsúzkodtunk. Ruggeroval holnap indulunk nászútra, ami egy hét lesz (és ezzel együtt koncertszünet).
- Menjünk aludni. - siettem az autóhoz Ruggero-ra támaszkodva. A kocsi elvitt minket az apartmanhoz, ahol aludni siettünk.
- Van 24 óránk aludni. - motyogtam az ágyban fekve.
- Az egész jó. - mondta, majd még mondott valamit de a mondata közepén elaludtam. :)
- Kislányom azonnal lenyugszol! A torta úton van. - mondta anya.
- Ahj...Ajánlom is. - tettem le. Nehogy minden sínen menjen.
Átvettem a ruhát a lagzira, majd lerohantam az ebédlőbe.
- Ruggero. - szaladtam oda hozzá. Háttal állt nekem. - Nincs torta. - lábadt könnybe a szemem.
- Biztos vagy benne? - fordult meg cuki vigyorral a fején és a kezében egy doboz volt.
A vigyorom fülig ért, legszívesebben a nyakába ugrottam volna.
- Hogy csináltad? - nevetgéltem.
- Varázslat. - kacsintott rám, majd egy szájra puszit adva elsétált a tortával. Imádom őt!
A vendégek hamarosan érkeznek. Ideges vagyok!
Feszülten üldögéltem egy székben:
- Minden rendben Amara? - ült le mellém a bátyám.
- Nem. Hányingerem van. - motyogtam a hasamat fogva és néztem ahogyan érkeznek a vendéket. - Marco segíts. - nyöszörögtem.
- Gyere! - segített fel. Ruggero aggódóan odaszaladt hozzám és a másik oldalra állt.
- Kicsim, mi a baj? - simította meg az arcom.
- Úgy érzem hányni fogok. - mondtam kicsiket lépkedve.
- Anya hoz gyógyszert. - nézett rám Marco. - Terhes vagy amúgy, vagy mi? - nézett rám szúrós szemmel.
- Dehogy. - nevettem el magam.
Anya adott egy kis gyógyszert, így hamar enyhült a fájdalom, amit érzek.
A vendégek mind éheztek, így kezdetét vette a vacsora.
- Ez nagyon finom. - mondtam, miközben tömtem magamba az eperkrémlevest.
- Valóban. - bólogatott Ruggero.
A fogások mind finomak voltak, a vendégek is imádták. A leves és a főétel is remek volt.
- TORTAVÁGÁS! - kiáltott anyu, így a vendégek hamar elcsendesedtek. Ruggeroval odamentünk az emeletes tortánkhoz.
- Köszönjük, hogy eljöttetek, erre a számunkra fontos eseményre. - mondta Ruggero, miközben én mosolyogtam a családomra és a barátaimra a kést szorongatva. Szép látvány lehetett. :D
- Akkor eszünk már? - kérdeztem. Azt hittem ez halk motyogás volt, de hamar kiderült, hogy jó hangos kérdés volt, mert mindenki kiröhögött. - Most éhes vagyok na... - mondtam, de ezúttal csak Ruggeronak, aki hasonlóképpen nevetett.
Felvágtuk az első szelet tortát, ami brutálisan nyomorék lett. Nem baj... :D
- Ez jó rút. - nevetett Ruggero, majd egyenesen az arcomba nyomta a tortát.
- Teee! - néztem habos fejjel, bosszúsan, majd egy nagyot markolva a tortából elkentem az arcán...és a haján.
- Oké, akkor játszunk így. - nevetett, majd a hátam mögé állt és lefogta a karomat az egyik kezével, a másikkal meg próbált arcon nyomni.
- Ne! - ráztam a fejem és rángattam a kezem, majd elhajoltam, így Ruggero saját magát nyomta fejbe egy adag tortával. A barátaink a földön fekve nevettek, akárcsak a családtagjaink.
- Te olyan vagy, mint a torta. - nevettem. - Külsőre - néztem a habos fejére. - És belsőre is. - nevettem. - Brutálisan nyomi. - mondtam halkan, a barátok felé, de nem volt olyan szerencsém, hogy Ruggero ne hallja meg.
- Brutálisan nyomi? Igen?! - nevetett, majd ismét lefogott, de ezúttal nem tortát nyomott a fejembe, hanem hosszasan megcsókolt.
- Szeretlek. - nevettem.
Megszólalt a zene, így mindenki átvonult a másik terembe táncikálni.
- Én most átöltözök, utána megesszük a tortát? - nevettem Ruggero-ra nézve.
- Hogyne. - bólogatott mosolyogva.
Elmentem átöltözni. Egy testhezálló fekete ruhát vettem fel, ami kb. 10 cm-rel ért a térdem fölé. A hajamat gyorsan kifésültem, korrigáltam a sminkem és mehettem is. Ruggero amikor meglátott elállt a lélegzete.
- Gyö-Gyönyörű vagy. - mondta végignézve rajtam.
Odamentem hozzá és szorosan megöleltem.
Mindenki táncolt, mi pedig tortát ettünk.
- Na jó. Ne zabáljatok! - nevetett Jorge. - Fel akarom kérni a menyasszonyt egy táncra. Illetve...az asszonyt. - nevetett.
- Oké, jövök! - mondtam, majd levágtam egy nagy darabot a tortából és Jorge-hoz siettem. - Akkor táncoljunk. - nevettem.
Az összes férfi megtáncoltatott és a lányokkal is sokat táncoltam. Anyu azt mondta, hogy öltözzek vissza a menyasszonyi ruhámba. Csodás. :D Hajnal háromkor már lényegesen kevesebben táncoltak. Hajnal fél ötkor a vendégek a széken egymásnak dőlve pihentek és mi ketten Ruggeroval igencsak elevenen táncoltunk.
- Elfelejtettem valamit. - mondta és rám nézett.
- Mégis mit? - néztem rá tanácstalanul.
- Emberek! - kocogtatta meg a poharát, ami miatt mindenki ránézett. - Elfelejtettem a legfontosabbat.
A vendégek amolyan "mondjad már" fejjel nézték Ruggero, aki teljesen fel volt pörögve.
- Elrabolni a menyasszonyomat. - nevetett, majd egy nagy lendülettel felkapott. - Túl sok a tüll, nem látok. - nevetett, majd kisietett velem.
- Ömlik az eső. - hallottuk valaki hangját, de Ruggero csak szaladt velem.
- Gyorsan futsz, ha elesünk véged! - nevettem, majd kilökte az ajtót. Na jó...Az eső tényleg ömlött. Kb. fél perc után egy száraz rész nem volt rajtunk. Ruggero letett a földre.
- Férj és feleség vagyunk. - mondta csillogó szemekkel. - Nagyon nagyon szeretlek Amara! - húzott magához.
- Kislányom... - szakította félbe szerelmes jelenetünket. - Abban az esetben, ha nem akarsz tüdőgyulladást kapni, azonnal bejössz. - mondta komoran.
Ruggeroval nevetve visszamentünk.
- Íme az ázott kutyák. - mutatott ránk Jorge vigyorogva.
- Na jó. - mentem oda hozzá és jó szorosan megöleltem.
- Ne...Tiszta víz lettem. - nevetett.
- Így jár az, aki nem bírja tartani a száját. - néztem rá bosszúsan.
Reggel hétkor búcsúzkodtunk. Ruggeroval holnap indulunk nászútra, ami egy hét lesz (és ezzel együtt koncertszünet).
- Menjünk aludni. - siettem az autóhoz Ruggero-ra támaszkodva. A kocsi elvitt minket az apartmanhoz, ahol aludni siettünk.
- Van 24 óránk aludni. - motyogtam az ágyban fekve.
- Az egész jó. - mondta, majd még mondott valamit de a mondata közepén elaludtam. :)
2015. június 1., hétfő
Esküvő - 1. rész
Reggel korán kipattant a szemem (még ilyet). A redőnyön átsütve a Nap sugara éppen a szemembe világított, ezzel kis híján megvakítva engem. Miután már úgy éreztem foltokban látok valami, arra lettem figyelmes, hogy Ruggero nincs is a szobában.
Halkan kisétáltam a szobából, ugyanis még mindenki alszik. A lépcsőn lenézve megláttam a konyhában tanácstalanul forgolódó Ruggero-t.
- Mit keresel? - kérdeztem suttogva.
- Szia. - fordult meg. - Te már ébren vagy? - kérdezte és adott egy szájra puszit.
- Nem...Még alszom. - mondtam cinikusan. - Mit keresel?
- Kávét akarok főzni, de nem találok kávét. - mondta idegesen.
- Ruggero. - fogtam a fejem, majd odamutattam a kávéra, ami az orra előtt volt...a pulton. - Mondd, hogy fél perce keresed. - motyogtam.
- Ööö... Tíz perce. - vigyorgott. - Mi lenne velem nélküled. - ölelt meg szorosan. - Annyira hihetetlen, hogy ma megházasodunk.
- Ne is mondd...Nagyon izgulok. Mi van, ha pofára esek a magassarkúban? - feszengtem.
- Akkor kiröhögnek. És én is téged. - nevetgélt.
Délelőtt tízkor már mindenki készülődni kezdett. Az esküvő háromkor kezdődik, én meg még pizsamában állok. Sebaj Amara...! :D
Délben megérkeztem a fodrászomhoz.
- Szia! - adott két puszit. - Izgulsz már?
- Az nem kifejezés. - ültem le a székre.
- Na...Max. egy óra és készen is leszel. - mosolygott.
A fodrász után rohantam a sminkeshez, aki szintén fél óra alatt végzett velem, így rohanhattam is a helyszínre, ami egy gyönyörű villa, hatalmas kertjében lesz. Sietve felrohantam a villa egyik szobájába, ahol már anya és a koszorúslányok vártak. Már mind fel voltak öltözve:
- Te jó ég! - torpantam meg. - Gyönyörűek vagytok. - lábadt könnybe a szemem.
- Hé...A sírást tartogasd máskorra. - nevettek a lányok. - Inkább pattanj a ruhádba, hogy mi sírjunk.
- Oké! - nevettem. - Hol van a nővérem? - fagytam le.
- Mindjárt ideér. - legyintett anyukám.
Belebújtattak a ruhába. Imádom! Egyszerűen fantasztikus érzés egy esküvői ruhában állni, arra várva, hogy kezdetét vegye az esküvőm RUGGERO PASQUARELLIvel.
Az ablakból leskelődtem. Jorge éppen apukámmal konzultált és a vendégek is elfoglalták lassan a helyüket.
- Kislányom! Fátyol, magassarkú. 10 perc múlva kezdetét veszi az esküvő.
- Hol van a nővérem? - ültem idegesen egy székben.
- Halihó. - lépett be a nővérem sietősen. - Wow... - nézett rám. Életemben először kaptam a nővéremtől ilyen elismerő tekintetet.
- Hol voltál? - törtem meg a csendet.
- A fiam nyűgös volt. - mondta, miközben idegesen fésülködött. - Felveszem a ruhát gyorsan.
Felvettem a magassarkút és a fátylat. A koszorúslányok elindultak és az ablakból figyeltem, amíg beállnak a helyükre. Anyával lementünk a lépcsőn. Ő kiment a kapun, én meg vártam az apukámra, aki egyből meg is érkezett. Azonnal könnybe lábadtak a szemei.
- Gyönyörű vagy! - sírdogált.
- Köszönöm apa. - öleltem meg, majd nyeltem egy nagyot. Meghallottam a zenét, aki amúgy Jorge. Jó kis élőzene.
Kettő férfi kinyitotta az ajtót, így az emberek mind rám néztek, én viszont csak egy emberre voltam képes koncentrálni. Ott állt piros edzőcipőben, fekete öltönyben, nyakkendőben. A haja tökéletesen állt és minden lépésnél hevesebben dobogott a szívem. Egyre közelebb értem Ruggerohoz, akinek pár könnycsepp lecsordult az arcán. Édesapám elengedte kezem és átnyújtott az én vőlegényemnek. Egymást néztük, megszűnt körülöttünk a világ. A szám végén Ruggero felhajtotta a fátyolt, ami az arcomat takarta. Amikor meglátta a boldogságtól viruló fejemet és a könnyes szememet, még inkább megtelt könnyel az ő szeme is. A szájáról leolvastam azt, hogy "szeretlek". Mosolyogva visszatátogtam, hogy "én is téged".
A pap elmondott egy rövid kis monológot, amit remegő lábbal hallgattam végig.
- Kérem a gyűrűket. - szólalt meg a pap végszóként.
A drága kis unokaöcsém betotyogott a gyűrűkkel.
- Köszönöm. - vettem el tőle.
- Ruggero Pasquarelli! Kérem mondja el beszédét. - mondta a pap
- Huh. - vette elő a kis papírját, amit remegő kézzel nyitott ki. - Ama - akadt el. - Amara Perez! - nézett rám mosolyogva. - Köszönöm, hogy mindig mellettem állsz, annak ellenére is, hogy tudod ki vagyok. Köszönöm, hogy sosem ítélsz el és, hogy őszintén, igazán szeretsz. Nem sok ilyen embert tudhatok magam mellett. Köszönöm, hogy igent mondtál életem legfontosabb kérdésére. Megfogadom, hogy örökké veled maradok, történjen bármi. Ígérem, hogy a legrosszabb napjaidon is ott leszek melletted. Ígérem, hogy segíteni fogok neked és, hogy igazán szeretni foglak úgy, ahogy eddig is. Fogadom, hogy hű házastársad leszek, amíg a halál el nem választ. - mosolygott, majd az ujjamra húzta a gyűrűt.
Szerintem lebőgtem az egész sminkemet, ezalatt a rövid, de annál hatásosabb beszéd alatt.
- Amara Perez. Kérem mondja el beszédét. - fordult felém a pap.
- Ruggero Pasquarelli. - mondtam hangosan. - Köszönöm mindazt a szépet és jót, amit veled eddig átéltem. Remélem még minimum ennyi közös emlékünk lesz így, együtt. Köszönöm, hogy mindig megóvtál a bajban és mellettem álltál. Köszönöm, hogy elviselted azt, hogy egy egyfolytában alvó zabagép vagyok. - mondtam. Ruggero kínosan elnevette magát. - Köszönöm, hogy megismerhettelek és, hogy életem legfontosabb válaszát neked mondhattam ki. Fogadom, hogy örökké melletted leszek és megfogadom azt is, hogy bármi is legyen, ugyanolyan boldogok leszünk. Ígérem, hogy hű társad leszek halálunkig. És még az után is. - mondtam mosolyogva, majd ráhúztam az ujjára a gyűrűt.
- Amara Perez! Elfogadod Ruggero Pasquarelli-t férjedül?
- Igen. - mosolyogtam, miközben patakokban folytak a könnyeim.
- Ruggero Pasquarelli! Elfogadod Amara Perez-t feleségedül?
- Igen. - mondta ki megkönnyebbülten.
- Ezennel házastárssá nyilvánítalak benneteket. Ruggero! Csókold meg a feleséged. - mosolygott a pap. Ruggero a létező legcukibb tekintetével odanézett felém, majd magához húzva, hosszan megcsókolt.
- Ruggero. - mondtam a tapsvihar közepette. - Férj és feleség vagyunk. - vigyorogtam.
- Pontosan. - nézett rám, majd felkapott és megpörgetett. - Imádlak! - csókolt meg.
Kicsattantam a boldogságtól. Hihetetlen érzés! Felfoghatatlan. Papíron le van írva, hogy legálisan hívhatom magam Mrs. Pasquarelli-nek. Wááááá!!!!
Körbeölelgettem mindenkit, majd jött a híres csokordobás:
- Mehet lányok? - nevettem.
- Mehet! - kiáltották egyszerre, én pedig elhajítottam a csokrot. Kíváncsian megfordultam, hogy lássam, ki kapta el. Kerestem a csokrot, de nem láttam sehol, majd kitűnt a tömegből az én kis szőke barátnőm:
- Lara! - nevettem. - Facu ez egy célzás. - néztem Facundo felé.
- Mindennek eljön az ideje. - sétált oda büszkén a barátnőjéhez.
Ruggero éppen a szüleivel beszélgetett, ezért úgy gondoltam, nekem is illik odamennem.
- Amara! - ölelt meg az anyukája. - Szívből gratulálok! - mosolygott.
- Köszönöm. - vigyorogtam. - Leonardo! - fordultam felé. - Úgy emlékszem nagy Barca fan vagy te is. - kezdtem. Vidáman bólintott. - Szóval...Benne lennél abba, hogy elmenjünk egy Barca-Real meccsre? - néztem rá széles mosollyal.
- Igen-igen! - ugrott izgatottan a nyakamba.
- Na, akkor még ezt megbeszéljük. - nevettem.
A szüleimmel is sokat beszélgettem, na meg az imádott bátyámmal és Jorge-val.
- Este hatkor várjuk az esedékes személyeket a lagzin. - mondta be Ruggero egy mikrofonba. Mindenkinek köszönjük, hogy eljött erre, a számunkra nagyon fontos napra.
Ruggero odasétált hozzám.
- Nekünk el kell indulnunk a lagzi helyszínére.
- Oké. - mondtam.
Beültünk egy fehér autóba. Amikor kiszálltam az autóból, sok autós elismerően dudált nekünk.
- Micsoda dudaszó. - nevetgéltem.
Bementünk a helyszínre, hogy előkészítsük a dolgokat...
Halkan kisétáltam a szobából, ugyanis még mindenki alszik. A lépcsőn lenézve megláttam a konyhában tanácstalanul forgolódó Ruggero-t.
- Mit keresel? - kérdeztem suttogva.
- Szia. - fordult meg. - Te már ébren vagy? - kérdezte és adott egy szájra puszit.
- Nem...Még alszom. - mondtam cinikusan. - Mit keresel?
- Kávét akarok főzni, de nem találok kávét. - mondta idegesen.
- Ruggero. - fogtam a fejem, majd odamutattam a kávéra, ami az orra előtt volt...a pulton. - Mondd, hogy fél perce keresed. - motyogtam.
- Ööö... Tíz perce. - vigyorgott. - Mi lenne velem nélküled. - ölelt meg szorosan. - Annyira hihetetlen, hogy ma megházasodunk.
- Ne is mondd...Nagyon izgulok. Mi van, ha pofára esek a magassarkúban? - feszengtem.
- Akkor kiröhögnek. És én is téged. - nevetgélt.
Délelőtt tízkor már mindenki készülődni kezdett. Az esküvő háromkor kezdődik, én meg még pizsamában állok. Sebaj Amara...! :D
Délben megérkeztem a fodrászomhoz.
- Szia! - adott két puszit. - Izgulsz már?
- Az nem kifejezés. - ültem le a székre.
- Na...Max. egy óra és készen is leszel. - mosolygott.
A fodrász után rohantam a sminkeshez, aki szintén fél óra alatt végzett velem, így rohanhattam is a helyszínre, ami egy gyönyörű villa, hatalmas kertjében lesz. Sietve felrohantam a villa egyik szobájába, ahol már anya és a koszorúslányok vártak. Már mind fel voltak öltözve:
- Te jó ég! - torpantam meg. - Gyönyörűek vagytok. - lábadt könnybe a szemem.
- Hé...A sírást tartogasd máskorra. - nevettek a lányok. - Inkább pattanj a ruhádba, hogy mi sírjunk.
- Oké! - nevettem. - Hol van a nővérem? - fagytam le.
- Mindjárt ideér. - legyintett anyukám.
Belebújtattak a ruhába. Imádom! Egyszerűen fantasztikus érzés egy esküvői ruhában állni, arra várva, hogy kezdetét vegye az esküvőm RUGGERO PASQUARELLIvel.
Az ablakból leskelődtem. Jorge éppen apukámmal konzultált és a vendégek is elfoglalták lassan a helyüket.
- Kislányom! Fátyol, magassarkú. 10 perc múlva kezdetét veszi az esküvő.
- Hol van a nővérem? - ültem idegesen egy székben.
- Halihó. - lépett be a nővérem sietősen. - Wow... - nézett rám. Életemben először kaptam a nővéremtől ilyen elismerő tekintetet.
- Hol voltál? - törtem meg a csendet.
- A fiam nyűgös volt. - mondta, miközben idegesen fésülködött. - Felveszem a ruhát gyorsan.
Felvettem a magassarkút és a fátylat. A koszorúslányok elindultak és az ablakból figyeltem, amíg beállnak a helyükre. Anyával lementünk a lépcsőn. Ő kiment a kapun, én meg vártam az apukámra, aki egyből meg is érkezett. Azonnal könnybe lábadtak a szemei.
- Gyönyörű vagy! - sírdogált.
- Köszönöm apa. - öleltem meg, majd nyeltem egy nagyot. Meghallottam a zenét, aki amúgy Jorge. Jó kis élőzene.
Kettő férfi kinyitotta az ajtót, így az emberek mind rám néztek, én viszont csak egy emberre voltam képes koncentrálni. Ott állt piros edzőcipőben, fekete öltönyben, nyakkendőben. A haja tökéletesen állt és minden lépésnél hevesebben dobogott a szívem. Egyre közelebb értem Ruggerohoz, akinek pár könnycsepp lecsordult az arcán. Édesapám elengedte kezem és átnyújtott az én vőlegényemnek. Egymást néztük, megszűnt körülöttünk a világ. A szám végén Ruggero felhajtotta a fátyolt, ami az arcomat takarta. Amikor meglátta a boldogságtól viruló fejemet és a könnyes szememet, még inkább megtelt könnyel az ő szeme is. A szájáról leolvastam azt, hogy "szeretlek". Mosolyogva visszatátogtam, hogy "én is téged".
A pap elmondott egy rövid kis monológot, amit remegő lábbal hallgattam végig.
- Kérem a gyűrűket. - szólalt meg a pap végszóként.
A drága kis unokaöcsém betotyogott a gyűrűkkel.
- Köszönöm. - vettem el tőle.
- Ruggero Pasquarelli! Kérem mondja el beszédét. - mondta a pap
- Huh. - vette elő a kis papírját, amit remegő kézzel nyitott ki. - Ama - akadt el. - Amara Perez! - nézett rám mosolyogva. - Köszönöm, hogy mindig mellettem állsz, annak ellenére is, hogy tudod ki vagyok. Köszönöm, hogy sosem ítélsz el és, hogy őszintén, igazán szeretsz. Nem sok ilyen embert tudhatok magam mellett. Köszönöm, hogy igent mondtál életem legfontosabb kérdésére. Megfogadom, hogy örökké veled maradok, történjen bármi. Ígérem, hogy a legrosszabb napjaidon is ott leszek melletted. Ígérem, hogy segíteni fogok neked és, hogy igazán szeretni foglak úgy, ahogy eddig is. Fogadom, hogy hű házastársad leszek, amíg a halál el nem választ. - mosolygott, majd az ujjamra húzta a gyűrűt.
Szerintem lebőgtem az egész sminkemet, ezalatt a rövid, de annál hatásosabb beszéd alatt.
- Amara Perez. Kérem mondja el beszédét. - fordult felém a pap.
- Ruggero Pasquarelli. - mondtam hangosan. - Köszönöm mindazt a szépet és jót, amit veled eddig átéltem. Remélem még minimum ennyi közös emlékünk lesz így, együtt. Köszönöm, hogy mindig megóvtál a bajban és mellettem álltál. Köszönöm, hogy elviselted azt, hogy egy egyfolytában alvó zabagép vagyok. - mondtam. Ruggero kínosan elnevette magát. - Köszönöm, hogy megismerhettelek és, hogy életem legfontosabb válaszát neked mondhattam ki. Fogadom, hogy örökké melletted leszek és megfogadom azt is, hogy bármi is legyen, ugyanolyan boldogok leszünk. Ígérem, hogy hű társad leszek halálunkig. És még az után is. - mondtam mosolyogva, majd ráhúztam az ujjára a gyűrűt.
- Amara Perez! Elfogadod Ruggero Pasquarelli-t férjedül?
- Igen. - mosolyogtam, miközben patakokban folytak a könnyeim.
- Ruggero Pasquarelli! Elfogadod Amara Perez-t feleségedül?
- Igen. - mondta ki megkönnyebbülten.
- Ezennel házastárssá nyilvánítalak benneteket. Ruggero! Csókold meg a feleséged. - mosolygott a pap. Ruggero a létező legcukibb tekintetével odanézett felém, majd magához húzva, hosszan megcsókolt.
- Ruggero. - mondtam a tapsvihar közepette. - Férj és feleség vagyunk. - vigyorogtam.
- Pontosan. - nézett rám, majd felkapott és megpörgetett. - Imádlak! - csókolt meg.
Kicsattantam a boldogságtól. Hihetetlen érzés! Felfoghatatlan. Papíron le van írva, hogy legálisan hívhatom magam Mrs. Pasquarelli-nek. Wááááá!!!!
Körbeölelgettem mindenkit, majd jött a híres csokordobás:
- Mehet lányok? - nevettem.
- Mehet! - kiáltották egyszerre, én pedig elhajítottam a csokrot. Kíváncsian megfordultam, hogy lássam, ki kapta el. Kerestem a csokrot, de nem láttam sehol, majd kitűnt a tömegből az én kis szőke barátnőm:
- Lara! - nevettem. - Facu ez egy célzás. - néztem Facundo felé.
- Mindennek eljön az ideje. - sétált oda büszkén a barátnőjéhez.
Ruggero éppen a szüleivel beszélgetett, ezért úgy gondoltam, nekem is illik odamennem.
- Amara! - ölelt meg az anyukája. - Szívből gratulálok! - mosolygott.
- Köszönöm. - vigyorogtam. - Leonardo! - fordultam felé. - Úgy emlékszem nagy Barca fan vagy te is. - kezdtem. Vidáman bólintott. - Szóval...Benne lennél abba, hogy elmenjünk egy Barca-Real meccsre? - néztem rá széles mosollyal.
- Igen-igen! - ugrott izgatottan a nyakamba.
- Na, akkor még ezt megbeszéljük. - nevettem.
A szüleimmel is sokat beszélgettem, na meg az imádott bátyámmal és Jorge-val.
- Este hatkor várjuk az esedékes személyeket a lagzin. - mondta be Ruggero egy mikrofonba. Mindenkinek köszönjük, hogy eljött erre, a számunkra nagyon fontos napra.
Ruggero odasétált hozzám.
- Nekünk el kell indulnunk a lagzi helyszínére.
- Oké. - mondtam.
Beültünk egy fehér autóba. Amikor kiszálltam az autóból, sok autós elismerően dudált nekünk.
- Micsoda dudaszó. - nevetgéltem.
Bementünk a helyszínre, hogy előkészítsük a dolgokat...
2015. május 30., szombat
Október 15. - Egy nappal az esküvő előtt.
Jorge csodás híreket közölt velem szeptemberben: Stephie felébredt a kómából!!! Egyszerűen szétcsattanok az örömtől, mert végre jó barátom is virul. Fantasztikus. :)
Viszont holnap van a nagy nap. Az idő röpül. Nagyjából másfél hónapja vettük meg az esküvői ruhát és azóta már csak az esküvővel kellett foglalkozzak. Közben koncerteket adunk egyfolytában. Egy kicsit bonyolult ez az egész. Most itt vagyok a lagzink helyszínén, hogy részt vegyek az utolsó simításokon:
- Oké...Mi ez? - háborodtam fel. - Lila lufikat kértem...De ez ciklámen! - háborodtam fel a lufit fogva. - Azt fogják hinni, hogy Barbie és Ken esküvője. - idegeskedtem.
- Még jó, hogy itt vagyok én, aki hoz neked lila lufit. - hallottam Ruggero hangját.
- Hála a jó égnek! - fordultam meg és hosszan megöleltem. - Mindig megmentesz. - motyogtam.
- Akkor nuku ciklámen? - kérdezte az egyik szervező lány.
- Majd elosztom az ovisoknak. - morogtam, aztán rájöttem, hogy nem kéne flegmázzak. - De azért köszönöm. - mosolyogtam.
- Kislányom! Látom maradt még egy kis ízlésed a lufikat illetően, szóval büszke vagyok rád! - hallottam édesanyám csilingelő hangját.
- Anya, apa! - rohantam oda hozzájuk. - Marco és Diana? - érdeklődtem a testvéreim felől.
- Éppen a bőröndöket cipelik. - legyintett anyukám. - Ez a terítő szép. - nézett az asztalra. - Egyet megmenthetnél nekem. - nevetett.
- Úgy lesz. - öleltem meg az imádott anyukámat.
Ruggero éppen Jorge-val telefonált:
- Oké, akkor a fekete nyakkendő? Tetszeni fog neki? - hallottam Ruggero-t kétségbeesetten. - Gáz lenne, ha piros cipőben lennék?
Mosolyogva néztem a rémült fejét, aztán leesett, hogy beszélnem kell a fodrászommal:
- Szia. - öleltem meg a fodrászomat. - Ilyen hajra gondoltam. - mutattam rá a képre, amit a telefonomon találtam.
- Sima ügy. - legyintett a fodrászom. - Holnap hánykor kezdődik az esküvő. - kérdezte.
- 3-kor. - mondtam.
- Akkor délben találkozzunk a szalonomban. - adta oda a címet.
- Rendben. - motyogtam. - Köszi.
Egyre és egyre idegesebb vagyok. A hányinger kerülget. Holnap megházasodom! Te jóságos ég. Az eljegyzési gyűrűmet bámultam és arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok.
- Amara! Segítenél? - hallottam anyukám hangját, aki négy óriási dobozzal egyensúlyozott.
- Bocsi anyu. - siettem oda és elvettem tőle kettőt.
- Kicsim. - hallottam Ruggero-t.
- Tessék? - kérdeztem a dobozok mögül.
- Kéne még húsz szék. - mondta.
- Hívd fel őt! - kerestem ki a számot a telefonomból.
- Kislányom. - hallottam apa hangját.
- Tessék? - kérdeztem unottan.
- Ez így ferde? - kérdezte egy létrán állva.
- Egy kicsit jobbra. Úgy két centivel. - magyaráztam.
- Amara!
- Mi van? - néztem idegesen hátra.
- Micsoda fogadtatás. - röhögtek Maríáék.
- Bocsi...Csak már mindjárt felrobbanok. - forgattam a szemem.
- Tudunk segíteni? - kérdezték.
- Hát... Segítenétek lufikat fújni? - mosolyogtam erőltetetten.
- Érted bármit. - mosolygott Lara.
- Huh. Köszi. - öleltem meg őket.
- Amara! - hallottam a hátam mögül.
- Mi...van...? - kérdeztem hátat fordítva, lassan, nehogy üvöltsek.
- Aha...A bátyádnak nem kell köszönni. - ismertem fel Marco hangját. Visszatért az életkedvem és olyan örömmel ugrottam a nyakába, mint még soha.
- Olyan rég láttalak. - ölelgettem a bátyámat.
- Kb. 2 hónapja. Volt már az több is. - mosolygott.
- Akkor is hiányoztál. - ölelgettem.
- Izgulsz már? - nevetett.
- Ez most kérdés volt? - néztem rá.
Este 11-ig ott voltam és mindent tökéletessé varázsoltam. A Sevilla-i apartmanba lakunk perpillanat. Hullafáradtan léptem be az ajtón.
- Kérsz rántottát? - kérdezte Alba.
- Vagy tükörtojást? - kérdezte Cande.
- Hú...Köszi. - mosolyogtam. - De most csakis alvásra vágyom. - mondtam hosszakat pislogva.
- Te nagyon izgulhatsz, ha nem eszel. - nézett Alba meglepetten.
- Na jó...Az alvás ráér. Ide velük. - ültem le a konyhapulthoz.
Megettem 4 tükörtojást és 5 tojásnyi rántottát.
- Amara! - hallottam Ruggero hangját a lépcső felől? Nem jössz aludni? - kérdezte.
- Szerintem mindjárt megy, csak éppen feleszik egy baromfifarmot. - nézett Cande meglepetten.
- Isteni volt lányok! - néztem elégedetten. - Nincs jobb annál, ha az ember teli hassal alszik. - mondtam. - Na megyek aludni. Jó éjszakát!
- Jó éjt! - mondták egyszerre.
Facu és Lara az óriási nappaliban egy horrorfilmet néztek összebújva. Jorge xboxozott, Mary pedig a laptopján skype-olt valakivel. Tini, Mechi és Samuel kint beszélgettek a teraszon Esmeraldával és Rosaline-nel.
Felbotorkáltam a lépcsőn és álmosan bedőltem az ágyba Ruggero mellé.
- 24 óra múlva férj és feleség leszünk. - motyogott Ruggero.
Válaszul szorosan hozzábújtam és adtam egy puszit az arcára. Hihetetlen, hogy ő lesz az én férjem...♥
Viszont holnap van a nagy nap. Az idő röpül. Nagyjából másfél hónapja vettük meg az esküvői ruhát és azóta már csak az esküvővel kellett foglalkozzak. Közben koncerteket adunk egyfolytában. Egy kicsit bonyolult ez az egész. Most itt vagyok a lagzink helyszínén, hogy részt vegyek az utolsó simításokon:
- Oké...Mi ez? - háborodtam fel. - Lila lufikat kértem...De ez ciklámen! - háborodtam fel a lufit fogva. - Azt fogják hinni, hogy Barbie és Ken esküvője. - idegeskedtem.
- Még jó, hogy itt vagyok én, aki hoz neked lila lufit. - hallottam Ruggero hangját.
- Hála a jó égnek! - fordultam meg és hosszan megöleltem. - Mindig megmentesz. - motyogtam.
- Akkor nuku ciklámen? - kérdezte az egyik szervező lány.
- Majd elosztom az ovisoknak. - morogtam, aztán rájöttem, hogy nem kéne flegmázzak. - De azért köszönöm. - mosolyogtam.
- Kislányom! Látom maradt még egy kis ízlésed a lufikat illetően, szóval büszke vagyok rád! - hallottam édesanyám csilingelő hangját.
- Anya, apa! - rohantam oda hozzájuk. - Marco és Diana? - érdeklődtem a testvéreim felől.
- Éppen a bőröndöket cipelik. - legyintett anyukám. - Ez a terítő szép. - nézett az asztalra. - Egyet megmenthetnél nekem. - nevetett.
- Úgy lesz. - öleltem meg az imádott anyukámat.
Ruggero éppen Jorge-val telefonált:
- Oké, akkor a fekete nyakkendő? Tetszeni fog neki? - hallottam Ruggero-t kétségbeesetten. - Gáz lenne, ha piros cipőben lennék?
Mosolyogva néztem a rémült fejét, aztán leesett, hogy beszélnem kell a fodrászommal:
- Szia. - öleltem meg a fodrászomat. - Ilyen hajra gondoltam. - mutattam rá a képre, amit a telefonomon találtam.
- Sima ügy. - legyintett a fodrászom. - Holnap hánykor kezdődik az esküvő. - kérdezte.
- 3-kor. - mondtam.
- Akkor délben találkozzunk a szalonomban. - adta oda a címet.
- Rendben. - motyogtam. - Köszi.
Egyre és egyre idegesebb vagyok. A hányinger kerülget. Holnap megházasodom! Te jóságos ég. Az eljegyzési gyűrűmet bámultam és arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok.
- Amara! Segítenél? - hallottam anyukám hangját, aki négy óriási dobozzal egyensúlyozott.
- Bocsi anyu. - siettem oda és elvettem tőle kettőt.
- Kicsim. - hallottam Ruggero-t.
- Tessék? - kérdeztem a dobozok mögül.
- Kéne még húsz szék. - mondta.
- Hívd fel őt! - kerestem ki a számot a telefonomból.
- Kislányom. - hallottam apa hangját.
- Tessék? - kérdeztem unottan.
- Ez így ferde? - kérdezte egy létrán állva.
- Egy kicsit jobbra. Úgy két centivel. - magyaráztam.
- Amara!
- Mi van? - néztem idegesen hátra.
- Micsoda fogadtatás. - röhögtek Maríáék.
- Bocsi...Csak már mindjárt felrobbanok. - forgattam a szemem.
- Tudunk segíteni? - kérdezték.
- Hát... Segítenétek lufikat fújni? - mosolyogtam erőltetetten.
- Érted bármit. - mosolygott Lara.
- Huh. Köszi. - öleltem meg őket.
- Amara! - hallottam a hátam mögül.
- Mi...van...? - kérdeztem hátat fordítva, lassan, nehogy üvöltsek.
- Aha...A bátyádnak nem kell köszönni. - ismertem fel Marco hangját. Visszatért az életkedvem és olyan örömmel ugrottam a nyakába, mint még soha.
- Olyan rég láttalak. - ölelgettem a bátyámat.
- Kb. 2 hónapja. Volt már az több is. - mosolygott.
- Akkor is hiányoztál. - ölelgettem.
- Izgulsz már? - nevetett.
- Ez most kérdés volt? - néztem rá.
Este 11-ig ott voltam és mindent tökéletessé varázsoltam. A Sevilla-i apartmanba lakunk perpillanat. Hullafáradtan léptem be az ajtón.
- Kérsz rántottát? - kérdezte Alba.
- Vagy tükörtojást? - kérdezte Cande.
- Hú...Köszi. - mosolyogtam. - De most csakis alvásra vágyom. - mondtam hosszakat pislogva.
- Te nagyon izgulhatsz, ha nem eszel. - nézett Alba meglepetten.
- Na jó...Az alvás ráér. Ide velük. - ültem le a konyhapulthoz.
Megettem 4 tükörtojást és 5 tojásnyi rántottát.
- Amara! - hallottam Ruggero hangját a lépcső felől? Nem jössz aludni? - kérdezte.
- Szerintem mindjárt megy, csak éppen feleszik egy baromfifarmot. - nézett Cande meglepetten.
- Isteni volt lányok! - néztem elégedetten. - Nincs jobb annál, ha az ember teli hassal alszik. - mondtam. - Na megyek aludni. Jó éjszakát!
- Jó éjt! - mondták egyszerre.
Facu és Lara az óriási nappaliban egy horrorfilmet néztek összebújva. Jorge xboxozott, Mary pedig a laptopján skype-olt valakivel. Tini, Mechi és Samuel kint beszélgettek a teraszon Esmeraldával és Rosaline-nel.
Felbotorkáltam a lépcsőn és álmosan bedőltem az ágyba Ruggero mellé.
- 24 óra múlva férj és feleség leszünk. - motyogott Ruggero.
Válaszul szorosan hozzábújtam és adtam egy puszit az arcára. Hihetetlen, hogy ő lesz az én férjem...♥
2015. május 29., péntek
Ruhapróba... ♥
Reggel még mindig bántott a tegnapi dolog. Nagyon sajnáltam, hogy nem kértem bocsánatot szegény lánytól. A gondolataimba mélyülve ültem az ágyban reggel 7-kor:
- Nem tudsz aludni? - hallottam meg Ruggero álmos hangját.
- Nem. - sütöttem le a szemem.
- Akkor itt valami nagy baj lehet. - ásított - Elmeséled? - nézett rám hunyorítva.
- Csak annyi történt... - kezdtem - Hát...Tegnap. - motyogtam.
- Elmondod még ma? - nevetett.
- Huh...Szóval. Tegnap voltunk karaokezni és ott volt az a lány. Tudod, barna, hullámos haj, gitár... - soroltam.
- Dália?!
- Aha. - bólintottam.
- Amara! Ugye nem rendeztél féltékenységi jelenetet? - temette az arcát a kezébe.
- De...De még mekkorát. Azóta bűntudatom van és bocsánatot akarok kérni szegénytől. - biggyesztettem le a számat.
- Emiatt ne aggódj. - simította meg az arcom. - Írsz neki egy emailt, rajtam keresztül.
- Oké. - öleltem meg szorosan Ruggerot, majd ráfeküdtem a mellkasára.
- Mikor mész ruhát venni?
- Délben. - néztem a plafont.
- Addig aludjunk? - kérdezte.
- Aha. - nevettem.
*Pár óra múlva*
Valami eszméletlen hangos kopogásra lettem figyelmes.
- Mi van itt? - ültem fel idegesen. - Nyitom! - üvöltöttem, majd idegesen kinyitottam az ajtót. - Ááá...Szia anya. - váltottam hangnemet.
- Kislányom! - lépett be a szobába. - Hány óra van? - vigyorgott idegesen.
- Honnan tudjam? - ásítottam.
- 12:23! - mondta ingerülten.
- Ööö...Megtudom magyarázni. - húztam a számat.
- Azt kötve hiszem. - rázta meg a fejét. - Mi ez a rumli itt? - nézett körbe.
- Anya ne sipítozz, szegény Ruggero felébred. - csitítottam.
- Nem baj az. Édesapád már hajnal 4 óta fent van. Minden reggel. Milyen férj lesz így? - nézett a mélyen alvó Ruggero-ra.
- Attól, hogy te még bal lábbal keltél, nem kell mindenkinek elrontani a kedvét. - toltam ki a szobából. - Felöltözök. És jövök! - csuktam be az ajtót. - Fú... - pufogtam magamban.
*Esküvői szalon*
- Csak nem elaludtál? - nevetett Mary.
- Ahh... Kitaláltad. - öleltem meg őket sorra.
Itt van velem anya, a nővérem, Daniella, Flóra, Mary, Lara, Tini és Mechi.
Bementünk a boltba.
- Vakít a sok fehér ruha. - hunyorítottam.
- Jó napot kívánok! - jött oda hozzánk egy fiatal nő. - Miben segíthetek? - mosolygott.
- Esküvői ruhát keresünk. - mondtam, majd bemutatkoztam és bemutattam a többieket is.
- Szóval Amara. Milyen ruhát keresel? A derekad vékony, a csípőd szélessége pont jó. A lábad izmos, szóval az alakod teljesen rendben van. Látom azért inkább a lazább ruhákat kedveled, így gondolom a menyasszonyi ruhádat sem akarod túl csillogósnak.
- Csillogósnak tényleg nem szeretném. - ráztam meg a fejemet. - Viszont szeretnék valami... - kerestem a szavakat. - Habosat.
- Amara...Ez nem egy torta. - fogta a fejét a nővérem.
- Ááá...Szóval tüllös ruhára gondolsz? - kérdezte az eladó.
- Pontosan. - csillant fel a szemem.
- Akkor mutatok párat. - sétált el a bolt másik végébe. Mi meg, mint egy csorda, követtük őt. Elmondtam neki az árértéket és kapásból a kezembe adott hat ruhát.
- Próbafülke arra van. - mutatta. - Bármi van, segítek. - viharzott el, mert jöttek a következő vásárlók.
Odacsattogtunk a fülkéhez. Az első ruha nem tetszett annyira, de azért felpróbáltam:
- Nos? - húztam el a függönyt.
- Egy kicsit szűk MELLesleg. - szólalt meg Daniella.
- Olyan vagy ebben, mint egy zsák. - mondta Tini.
- Ezt vedd le! - húzta a száját Mechi.
- Úgy nézel ki benne, mint egy felrobbant csirke. - nevetett a nővérem.
- Háát... - húzta a száját Lara. - Nem hiszem, hogy Ruggero ebben igent mondana.
- Kislányom! - szólalt meg anya. - Ez a ruha úgy felnyomja a melleidet, hogy úgy nézel ki benne, mint egy szajha, aki maga köré tekert egy függönyt.
- Jó elég lesz! - húztam vissza a függönyt.
A maradék öt ruhát nézegetve, tetszési sorrendbe állítottam őket. A második ruha nagyon szépnek tűnt, amíg fel nem vettem:
- Te jóságos ég! - takarta el a szemét a nővérem.
- Milyen bájos és tapintatos vagy. - motyogtam neki.
A harmadik ruha gyönyörű volt, szerintem annyira nem állt rosszul... Az előzőekhez képest.
- Felejtős. - szólalt meg az eddig csendes Flóra.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert ez nekem kell az esküvőmre. - nevetett.
- Vedd le ezt a szemetet kicsikém. - mondta anya komolyan.
- Ahhj... Már csak két ruha van. - idegeskedtem.
A negyedik ruhába egyszerűen szerelmes voltam...De nem annyira, mint az ötödikbe:
- Fantasztikus! - mondta Mary.
- Csodás. - csillogott Lara szeme.
- Azt a mindenit! - nézett Tini.
- Nem rossz. - mondta a nővérem.
- Tűrhető. - mondta anyukám.
- Ez eddig nem is rossz. - nevettem, majd felvettem az ötödik ruhát:
- Oké...Végem van. - ájuldozott Daniella.
- Ez álomszép. - nézte Flóra.
- Hűha. - hallottam a nővérem hangját.
Az anyukám felé néztem, aki elismerően bólintott.
- Oké... - mondtam. - Azt hiszem...MEGVAN A RUHA! - ugráltam.
- Ez nehéz szülés volt. - nevetett Mary, majd mind megöleltek.
A ruhámnak szív alakú dekoltázsa, vékony pántja van, derékból bővül és a tüll része hatalmas. Pont az én szöges ellentétem. Ezért tetszik annyira. :)
A bolt előtt elbúcsúztam a nővéremtől és az anyukámtól, ugyanis holnap mi már utazunk el.
- Nem tudsz aludni? - hallottam meg Ruggero álmos hangját.
- Nem. - sütöttem le a szemem.
- Akkor itt valami nagy baj lehet. - ásított - Elmeséled? - nézett rám hunyorítva.
- Csak annyi történt... - kezdtem - Hát...Tegnap. - motyogtam.
- Elmondod még ma? - nevetett.
- Huh...Szóval. Tegnap voltunk karaokezni és ott volt az a lány. Tudod, barna, hullámos haj, gitár... - soroltam.
- Dália?!
- Aha. - bólintottam.
- Amara! Ugye nem rendeztél féltékenységi jelenetet? - temette az arcát a kezébe.
- De...De még mekkorát. Azóta bűntudatom van és bocsánatot akarok kérni szegénytől. - biggyesztettem le a számat.
- Emiatt ne aggódj. - simította meg az arcom. - Írsz neki egy emailt, rajtam keresztül.
- Oké. - öleltem meg szorosan Ruggerot, majd ráfeküdtem a mellkasára.
- Mikor mész ruhát venni?
- Délben. - néztem a plafont.
- Addig aludjunk? - kérdezte.
- Aha. - nevettem.
*Pár óra múlva*
Valami eszméletlen hangos kopogásra lettem figyelmes.
- Mi van itt? - ültem fel idegesen. - Nyitom! - üvöltöttem, majd idegesen kinyitottam az ajtót. - Ááá...Szia anya. - váltottam hangnemet.
- Kislányom! - lépett be a szobába. - Hány óra van? - vigyorgott idegesen.
- Honnan tudjam? - ásítottam.
- 12:23! - mondta ingerülten.
- Ööö...Megtudom magyarázni. - húztam a számat.
- Azt kötve hiszem. - rázta meg a fejét. - Mi ez a rumli itt? - nézett körbe.
- Anya ne sipítozz, szegény Ruggero felébred. - csitítottam.
- Nem baj az. Édesapád már hajnal 4 óta fent van. Minden reggel. Milyen férj lesz így? - nézett a mélyen alvó Ruggero-ra.
- Attól, hogy te még bal lábbal keltél, nem kell mindenkinek elrontani a kedvét. - toltam ki a szobából. - Felöltözök. És jövök! - csuktam be az ajtót. - Fú... - pufogtam magamban.
*Esküvői szalon*
- Csak nem elaludtál? - nevetett Mary.
- Ahh... Kitaláltad. - öleltem meg őket sorra.
Itt van velem anya, a nővérem, Daniella, Flóra, Mary, Lara, Tini és Mechi.
Bementünk a boltba.
- Vakít a sok fehér ruha. - hunyorítottam.
- Jó napot kívánok! - jött oda hozzánk egy fiatal nő. - Miben segíthetek? - mosolygott.
- Esküvői ruhát keresünk. - mondtam, majd bemutatkoztam és bemutattam a többieket is.
- Szóval Amara. Milyen ruhát keresel? A derekad vékony, a csípőd szélessége pont jó. A lábad izmos, szóval az alakod teljesen rendben van. Látom azért inkább a lazább ruhákat kedveled, így gondolom a menyasszonyi ruhádat sem akarod túl csillogósnak.
- Csillogósnak tényleg nem szeretném. - ráztam meg a fejemet. - Viszont szeretnék valami... - kerestem a szavakat. - Habosat.
- Amara...Ez nem egy torta. - fogta a fejét a nővérem.
- Ááá...Szóval tüllös ruhára gondolsz? - kérdezte az eladó.
- Pontosan. - csillant fel a szemem.
- Akkor mutatok párat. - sétált el a bolt másik végébe. Mi meg, mint egy csorda, követtük őt. Elmondtam neki az árértéket és kapásból a kezembe adott hat ruhát.
- Próbafülke arra van. - mutatta. - Bármi van, segítek. - viharzott el, mert jöttek a következő vásárlók.
Odacsattogtunk a fülkéhez. Az első ruha nem tetszett annyira, de azért felpróbáltam:
- Nos? - húztam el a függönyt.
- Egy kicsit szűk MELLesleg. - szólalt meg Daniella.
- Olyan vagy ebben, mint egy zsák. - mondta Tini.
- Ezt vedd le! - húzta a száját Mechi.
- Úgy nézel ki benne, mint egy felrobbant csirke. - nevetett a nővérem.
- Háát... - húzta a száját Lara. - Nem hiszem, hogy Ruggero ebben igent mondana.
- Kislányom! - szólalt meg anya. - Ez a ruha úgy felnyomja a melleidet, hogy úgy nézel ki benne, mint egy szajha, aki maga köré tekert egy függönyt.
- Jó elég lesz! - húztam vissza a függönyt.
A maradék öt ruhát nézegetve, tetszési sorrendbe állítottam őket. A második ruha nagyon szépnek tűnt, amíg fel nem vettem:
- Te jóságos ég! - takarta el a szemét a nővérem.
- Milyen bájos és tapintatos vagy. - motyogtam neki.
A harmadik ruha gyönyörű volt, szerintem annyira nem állt rosszul... Az előzőekhez képest.
- Felejtős. - szólalt meg az eddig csendes Flóra.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert ez nekem kell az esküvőmre. - nevetett.
- Vedd le ezt a szemetet kicsikém. - mondta anya komolyan.
- Ahhj... Már csak két ruha van. - idegeskedtem.
A negyedik ruhába egyszerűen szerelmes voltam...De nem annyira, mint az ötödikbe:
- Fantasztikus! - mondta Mary.
- Csodás. - csillogott Lara szeme.
- Azt a mindenit! - nézett Tini.
- Nem rossz. - mondta a nővérem.
- Tűrhető. - mondta anyukám.
- Ez eddig nem is rossz. - nevettem, majd felvettem az ötödik ruhát:
- Oké...Végem van. - ájuldozott Daniella.
- Ez álomszép. - nézte Flóra.
- Hűha. - hallottam a nővérem hangját.
Az anyukám felé néztem, aki elismerően bólintott.
- Oké... - mondtam. - Azt hiszem...MEGVAN A RUHA! - ugráltam.
- Ez nehéz szülés volt. - nevetett Mary, majd mind megöleltek.
A ruhámnak szív alakú dekoltázsa, vékony pántja van, derékból bővül és a tüll része hatalmas. Pont az én szöges ellentétem. Ezért tetszik annyira. :)
A bolt előtt elbúcsúztam a nővéremtől és az anyukámtól, ugyanis holnap mi már utazunk el.
2015. május 25., hétfő
Karaoke és a magyar koncertek
Az utolsó (negyedik) magyar koncertre ellátogat 2 barátnőm. Daniella és Flóra. Kis korom óta ismerem őket és nagyon boldog vagyok, hogy majdnem 1 év elteltével újra láthatom őket. Mindjárt meg is érkeznek...:)
- Várod a barátnőidet? - karolt át Ruggero.
- Igen, de hol vannak már? - néztem az órámra idegesen. - Mindig a megbeszélt időpont előtt érkeznek 2 perccel, de érzem, hogy késni fognak. - sopánkodtam.
- Késni, idő előtt? Azt hogy akarod? - hallottam egy csilingelő hangot a hátam mögül.
- Flóra! Daniella! - rohantam oda hozzájuk és rájuk ugrottam.
- Nyugi van! - nevetett Daniella.
Daniellának nagyon szép kreol bőre és göndör haja van, Flórának pedig szögegyenes szőke haja és fehér bőre.
- Nem tudom elmondani mennyire, de mennyire hiányoztatok. - zokogtam örömömben.
- Te is nekünk! - öleltek szorosan.
- Pszt! - szólalt meg sejtelmesen Flóra. - Az ott...? - nézett a vállam felett.
- Ruggero Pasquarelli. - vigyorogtam - A...Vőlegényem.
- Nekem meg a férjem Channing Tatum. - mondta Daniella. - Ne viccelődj! - nevetett.
- Jaj már...Direkt nem mondtam el nektek, mert meglepetésnek szántam...De miért nem hisztek nekem? - biggyesztettem le a számat.
- Csak olyan hihetetlen... És egyből azzal a hírrel kezdesz, hogy összeházasodtok. - nézett Flóra. - De ez annyira szuper. - ugrált.
- A következő kérdés... - mondtam. - Lennétek a koszorúslányok? - néztem rájuk.
- Hogyne! - ugráltak visítozva. - Kik lesznek még?
- Lara, María, a nővérem, ti és talán Mechi és Tini. - mondtam.
- Hű...Együtt leszünk koszorúslányok Martina Stoessellel? - kérdezte Daniella izgatottan.
- Reméljük. - mosolyogtam. - Ruggero ne bujkálj! Be akarlak mutatni! - szóltam oda neki. - Ruggero! Ők itt Daniella és Flóra. - mutattam rájuk. - Ruggerot meg szerintem nem kell bemutatnom.
Egy kicsit beszélgettek Ruggeroval (angolul, mivel a lányok nem tudnak spanyolul), majd a koncert kezdetét vette, így az első sorból nézhettek minket.
- Azta! - rohantak hátra - Ez fantasztikus volt! - öleltek meg.
- Köszi. - mosolyogtam - És köszönöm azt is, hogy eljöttetek.
- Ugyan! - legyintettek mosolyogva. - Mikor mész menyasszonyi ruhát venni.
- Holnap. Mondani akartam, hogy gyertek el. Számíthatok rátok? - néztem felváltva rájuk.
- Ez kérdés volt? - kérdezte Daniella nevetve.
- Akkor holnap gyertek erre a címre. - firkantottam le egy fecnire a címet.
- Rendben. Holnap találkozunk! - öleltek meg.
Elmentek a barátnőim. Őket Jorge váltotta fel:
- Gyere! Megyünk karaokezni. - tolt előre.
- Ööö... Oké. - mondtam. - Át kéne öltöznöm. - mutattam a fellépő ruhámra.
- Igyekezz! Megvárlak. - állt meg egy raktár előtt.
- Miért sietünk ennyire? - fordultam felé.
- Öltözz! - hessegetett.
Gyorsan átöltöztem, majd siettünk a taxihoz, ami elvitt minket a karaoke bárba. Van ilyen Budapesten? Fura. :D
- Most már elmondhatnád miért siettünk. - mondtam futólépésben követve Jorge-ot.
- Ja...Amúgy nem siettünk. Csak már bulizni akartam. - vonta meg a vállát és otthagyott a tömegben.
- Kösz. - motyogtam. Nagyon sok póthajas, műkörmös, plasztikázott, miniruhás lány suhant el mellettem. Tipikus magyar szórakozóhely. Fél órát járkáltam, de nem találtam senkit, akit ismernék
Előkaptam a telefonomat és tárcsáztam Ruggerot:
- Szia! Hol vagytok? - kérdeztem.
- A karaoke bárban, a színpad sarkánál.
- Én is itt vagyok. Nem látlak titeket.
- Az nem lehet. - mondta Ruggero.
- Akkor láthatatlan lennék? Mert nem vagyok olyan vékony. - mondtam idegesen, mellettem pár cicababa nyávogását túlkiabálva. - Sőt... Itt pont kilógok a tömegből. - néztem rá pár lányra, akik igazán ki voltak pakolva.
- Milyen bárban vagytok pontosan? - kérdezte Ruggero.
- Keresek egy szórólapot. - mondtam. - Addig mondd el, hogy ti hol vagytok. - sétálgattam.
- "Magyar Karoke bár" - mondta iszonyúan aranyos akcentussal.
- Aha...Az jó. Mert mi... - álltam meg egy szórólap felett, majd kidülledt szemekkel elsuhantam. - Egy sztriptíz bárban. - mondta elpirultan. - Megkeresem Jorge-ot és jövünk. Puszi. - tettem le a telefont, majd a bárszékben nyerítő Jorge-hoz siettem.
- Miért nem énekel senki? - vihogott Jorge a pultosnak.
- Azért - húztam le a székről idegesen. - Mert ez nem egy karaoke bár. - fogtam a karját idegesen és húztam a kijárat felé. Kissé ittas állapotban volt.
- Ahjj... Maradjunk mééég. - kapaszkodott az ajtóba.
- Nem! - csaptam le a kezét. - Taxi! - intettem.
A taxi elvitt minket a karaoke bárba, aminek a bejáratánál Ruggero álldogált idegesen.
- Csak, hogy ideértetek. - sétált felénk. - Te kiütötted magad, haver? - nézett Jorge szemébe.
- Voltunk szpitríz...Akarom mondani szitptpíz...Na... - bajlódott a szóval.
- Sztriptíz bárban. - fejeztem be.
- Na gyere, kapsz egy józanító italt. - karolta át Ruggero.
- Neeem! Azt neeem! - ellenkezett. - Józan vagyok! - vigyorgott.
A karaoke bárban éppen Alba és Cande énekeltek valamit, de már pont vége lett. Egy laza lány felpattant a színpadra, egy gitárral:
- Ezt a dalt a két újdonsült barátomnak küldeném. Facondo, Ruggero. - mondta a mikrofonba nevetve.
Larával idegesen összenéztünk. Odaálltam mellé és a kezét szorongatva hallgattam a produkciót. A lány a Nickelback - Far away című dalát énekelte, aminek a szövege nem éppen a barátságról szól.
Larának és nekem lángolt a tekintetünk, legszívesebben megfojtottam volna a lányt.
- Egy pillanat. - léptem el és odasétáltam a lányhoz. - Szia. - léptem oda hozzá.
- Szia! - motyogott rám sem nézve. - Autogramot kérsz?
- Nem, egy kicsit beszélgetnék veled. - mondtam karba tett kézzel.
- Ez most nem alkalmas. - mondta a gitárját pakolva és továbbra sem nézett rám. - Tudod, rengeteg fellépésem van és most is oda sietek.
- Addig nem mész sehova, amíg nem beszélünk! - mondtam tekintélyt parancsolóan. A lány rám nézett. - Amara Perez vagyok! - fogtam vele kezet.
- Én... - dadogott kínjában. - Ismerlek.
- Én viszont nem téged, szóval örülnék, ha elmondanád a nevedet.
- Én Dália vagyok. - motyogott.
- Megtudhatnám, hogy mitől olyan nagy barátod Ruggero és Facundo? És miután behazudtad a sztorit, mondd is el, hogy kinek énekelted a dalt.
- Hát... Én mindig írtam levelet nekik és mindig visszaírtak és...és barátok lettünk. De most találkozhattam velük és egy csomót beszéltünk most is - hadarta - És így ismerem őket.
- Kinek énekeltél? - kérdeztem.
- Melyik nevet akarod hallani?
- Egyikkel sem járnál jól, de áruld el.
- Miért bánt téged az, hogyha valaki szerelmes a vőlegényedbe? - árulta el ezzel a választ. - Tudod, nagyon rossz látni a felhőtlen kapcsolatotokat. Te biztosan nem éltél át ilyet, ugyanis tied az a pasi, akire mindig is vágytál.
- Szerinted nekem ez olyan egyszerű volt.
- De érts már meg, hogy nem akarom elvenni tőled. El akartam énekelni egy dal, annak, akit szeretek. Te meg itt, mint egy tíz éves, csinálod a balhét. - magyarázott nekem.
- Tudod miért? - kérdeztem idegesen. - Mert átéltem azokat, amiket te. Megcsalt már és akárkitől hallom a nevét, féltékeny leszek, mert nem akarok újra bőgni. Nem olyan egyszerű ez nekem sem. - mondtam könnybe lábadt szemekkel.
- Ha nem akarod elveszíteni, légy résen, mert sokan vágynak rá, akik sokkal rámenősebbek, mint én. - kapta fel a gitárját a fiatal lány, majd lassan elsétált.
Csalódottan leültem a színpad lépcsőre. Szegény lányt letámadtam, pedig csak egy vallomást tett. Én is biztos így tennék az ő helyében:
- Egy új vállalkozó! - nézett rám a műsorvezető.
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Ez nem kérdés volt. - húzott fel a színpadra.
- Mit énekel? - kérdezte.
- Semmit. - mondtam komoran.
- Egy kis Violetta a népnek, ha már itt van egy táncosuk.
- Honnan tudja, hogy az vagyok? - néztem rá furán.
- Ott lóg a nyakában a belépőkártya. - mutatott rá, majd lelépett a színpadról és elindult a Te Credo. Ez nem megy. Rengeteg szempár rám szegeződött, de én erre nem vagyok képes. Már rég énekelnem kellett volna, de nem jön ki hang a torkomon, csak a lány szavai járnak a fejemben. Lefolyt egy könnycsepp az arcomon, amit követné még több társa is, de visszafogtam a bőgést. Nem sírhatok egy színpadon. Tanácstalanul néztek rám. Elkaptam Ruggero tekintetét, aki a színpad felé sietett.
- Gyere le! - hívott magához.
Odasiettem hozzá és a lépcsőre álltam.
- Ruggero. Muszáj énekelnem, nagyon gáz lesz, ha most csak úgy lejövök. - mondtam a sírással küzdve.
- Emiatt ne aggódj. - pattant fel, majd jelezte, hogy indítsák újra a dalt.
Ruggero végig énekelt velem, így nem hallatszott annyira, az amúgy pocsék hangom. A dal végén, hatalmas tapsot kaptunk. Ruggero kezét szorítottam, majd elnéztem a kijárat felé, ahol ott állt a lány, a gitárral a hátán. Szomorúan bámult maga elé, majd elment.
Egész este mart a bűntudat, csak arra tudtam gondolni, hogy szörnyeteg vagyok. Ruggeronak inkább nem meséltem el a történteket, nem akartam, hogy megharagudjon esetleg őt is nyomassza. Egyedül arra kell koncentrálnom, hogy holnap megtaláljam a hozzám illő menyasszonyi ruhát.
- Várod a barátnőidet? - karolt át Ruggero.
- Igen, de hol vannak már? - néztem az órámra idegesen. - Mindig a megbeszélt időpont előtt érkeznek 2 perccel, de érzem, hogy késni fognak. - sopánkodtam.
- Késni, idő előtt? Azt hogy akarod? - hallottam egy csilingelő hangot a hátam mögül.
- Flóra! Daniella! - rohantam oda hozzájuk és rájuk ugrottam.
- Nyugi van! - nevetett Daniella.
Daniellának nagyon szép kreol bőre és göndör haja van, Flórának pedig szögegyenes szőke haja és fehér bőre.
- Nem tudom elmondani mennyire, de mennyire hiányoztatok. - zokogtam örömömben.
- Te is nekünk! - öleltek szorosan.
- Pszt! - szólalt meg sejtelmesen Flóra. - Az ott...? - nézett a vállam felett.
- Ruggero Pasquarelli. - vigyorogtam - A...Vőlegényem.
- Nekem meg a férjem Channing Tatum. - mondta Daniella. - Ne viccelődj! - nevetett.
- Jaj már...Direkt nem mondtam el nektek, mert meglepetésnek szántam...De miért nem hisztek nekem? - biggyesztettem le a számat.
- Csak olyan hihetetlen... És egyből azzal a hírrel kezdesz, hogy összeházasodtok. - nézett Flóra. - De ez annyira szuper. - ugrált.
- A következő kérdés... - mondtam. - Lennétek a koszorúslányok? - néztem rájuk.
- Hogyne! - ugráltak visítozva. - Kik lesznek még?
- Lara, María, a nővérem, ti és talán Mechi és Tini. - mondtam.
- Hű...Együtt leszünk koszorúslányok Martina Stoessellel? - kérdezte Daniella izgatottan.
- Reméljük. - mosolyogtam. - Ruggero ne bujkálj! Be akarlak mutatni! - szóltam oda neki. - Ruggero! Ők itt Daniella és Flóra. - mutattam rájuk. - Ruggerot meg szerintem nem kell bemutatnom.
Egy kicsit beszélgettek Ruggeroval (angolul, mivel a lányok nem tudnak spanyolul), majd a koncert kezdetét vette, így az első sorból nézhettek minket.
- Azta! - rohantak hátra - Ez fantasztikus volt! - öleltek meg.
- Köszi. - mosolyogtam - És köszönöm azt is, hogy eljöttetek.
- Ugyan! - legyintettek mosolyogva. - Mikor mész menyasszonyi ruhát venni.
- Holnap. Mondani akartam, hogy gyertek el. Számíthatok rátok? - néztem felváltva rájuk.
- Ez kérdés volt? - kérdezte Daniella nevetve.
- Akkor holnap gyertek erre a címre. - firkantottam le egy fecnire a címet.
- Rendben. Holnap találkozunk! - öleltek meg.
Elmentek a barátnőim. Őket Jorge váltotta fel:
- Gyere! Megyünk karaokezni. - tolt előre.
- Ööö... Oké. - mondtam. - Át kéne öltöznöm. - mutattam a fellépő ruhámra.
- Igyekezz! Megvárlak. - állt meg egy raktár előtt.
- Miért sietünk ennyire? - fordultam felé.
- Öltözz! - hessegetett.
Gyorsan átöltöztem, majd siettünk a taxihoz, ami elvitt minket a karaoke bárba. Van ilyen Budapesten? Fura. :D
- Most már elmondhatnád miért siettünk. - mondtam futólépésben követve Jorge-ot.
- Ja...Amúgy nem siettünk. Csak már bulizni akartam. - vonta meg a vállát és otthagyott a tömegben.
- Kösz. - motyogtam. Nagyon sok póthajas, műkörmös, plasztikázott, miniruhás lány suhant el mellettem. Tipikus magyar szórakozóhely. Fél órát járkáltam, de nem találtam senkit, akit ismernék
Előkaptam a telefonomat és tárcsáztam Ruggerot:
- Szia! Hol vagytok? - kérdeztem.
- A karaoke bárban, a színpad sarkánál.
- Én is itt vagyok. Nem látlak titeket.
- Az nem lehet. - mondta Ruggero.
- Akkor láthatatlan lennék? Mert nem vagyok olyan vékony. - mondtam idegesen, mellettem pár cicababa nyávogását túlkiabálva. - Sőt... Itt pont kilógok a tömegből. - néztem rá pár lányra, akik igazán ki voltak pakolva.
- Milyen bárban vagytok pontosan? - kérdezte Ruggero.
- Keresek egy szórólapot. - mondtam. - Addig mondd el, hogy ti hol vagytok. - sétálgattam.
- "Magyar Karoke bár" - mondta iszonyúan aranyos akcentussal.
- Aha...Az jó. Mert mi... - álltam meg egy szórólap felett, majd kidülledt szemekkel elsuhantam. - Egy sztriptíz bárban. - mondta elpirultan. - Megkeresem Jorge-ot és jövünk. Puszi. - tettem le a telefont, majd a bárszékben nyerítő Jorge-hoz siettem.
- Miért nem énekel senki? - vihogott Jorge a pultosnak.
- Azért - húztam le a székről idegesen. - Mert ez nem egy karaoke bár. - fogtam a karját idegesen és húztam a kijárat felé. Kissé ittas állapotban volt.
- Ahjj... Maradjunk mééég. - kapaszkodott az ajtóba.
- Nem! - csaptam le a kezét. - Taxi! - intettem.
A taxi elvitt minket a karaoke bárba, aminek a bejáratánál Ruggero álldogált idegesen.
- Csak, hogy ideértetek. - sétált felénk. - Te kiütötted magad, haver? - nézett Jorge szemébe.
- Voltunk szpitríz...Akarom mondani szitptpíz...Na... - bajlódott a szóval.
- Sztriptíz bárban. - fejeztem be.
- Na gyere, kapsz egy józanító italt. - karolta át Ruggero.
- Neeem! Azt neeem! - ellenkezett. - Józan vagyok! - vigyorgott.
A karaoke bárban éppen Alba és Cande énekeltek valamit, de már pont vége lett. Egy laza lány felpattant a színpadra, egy gitárral:
- Ezt a dalt a két újdonsült barátomnak küldeném. Facondo, Ruggero. - mondta a mikrofonba nevetve.
Larával idegesen összenéztünk. Odaálltam mellé és a kezét szorongatva hallgattam a produkciót. A lány a Nickelback - Far away című dalát énekelte, aminek a szövege nem éppen a barátságról szól.
Larának és nekem lángolt a tekintetünk, legszívesebben megfojtottam volna a lányt.
- Egy pillanat. - léptem el és odasétáltam a lányhoz. - Szia. - léptem oda hozzá.
- Szia! - motyogott rám sem nézve. - Autogramot kérsz?
- Nem, egy kicsit beszélgetnék veled. - mondtam karba tett kézzel.
- Ez most nem alkalmas. - mondta a gitárját pakolva és továbbra sem nézett rám. - Tudod, rengeteg fellépésem van és most is oda sietek.
- Addig nem mész sehova, amíg nem beszélünk! - mondtam tekintélyt parancsolóan. A lány rám nézett. - Amara Perez vagyok! - fogtam vele kezet.
- Én... - dadogott kínjában. - Ismerlek.
- Én viszont nem téged, szóval örülnék, ha elmondanád a nevedet.
- Én Dália vagyok. - motyogott.
- Megtudhatnám, hogy mitől olyan nagy barátod Ruggero és Facundo? És miután behazudtad a sztorit, mondd is el, hogy kinek énekelted a dalt.
- Hát... Én mindig írtam levelet nekik és mindig visszaírtak és...és barátok lettünk. De most találkozhattam velük és egy csomót beszéltünk most is - hadarta - És így ismerem őket.
- Kinek énekeltél? - kérdeztem.
- Melyik nevet akarod hallani?
- Egyikkel sem járnál jól, de áruld el.
- Miért bánt téged az, hogyha valaki szerelmes a vőlegényedbe? - árulta el ezzel a választ. - Tudod, nagyon rossz látni a felhőtlen kapcsolatotokat. Te biztosan nem éltél át ilyet, ugyanis tied az a pasi, akire mindig is vágytál.
- Szerinted nekem ez olyan egyszerű volt.
- De érts már meg, hogy nem akarom elvenni tőled. El akartam énekelni egy dal, annak, akit szeretek. Te meg itt, mint egy tíz éves, csinálod a balhét. - magyarázott nekem.
- Tudod miért? - kérdeztem idegesen. - Mert átéltem azokat, amiket te. Megcsalt már és akárkitől hallom a nevét, féltékeny leszek, mert nem akarok újra bőgni. Nem olyan egyszerű ez nekem sem. - mondtam könnybe lábadt szemekkel.
- Ha nem akarod elveszíteni, légy résen, mert sokan vágynak rá, akik sokkal rámenősebbek, mint én. - kapta fel a gitárját a fiatal lány, majd lassan elsétált.
Csalódottan leültem a színpad lépcsőre. Szegény lányt letámadtam, pedig csak egy vallomást tett. Én is biztos így tennék az ő helyében:
- Egy új vállalkozó! - nézett rám a műsorvezető.
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Ez nem kérdés volt. - húzott fel a színpadra.
- Mit énekel? - kérdezte.
- Semmit. - mondtam komoran.
- Egy kis Violetta a népnek, ha már itt van egy táncosuk.
- Honnan tudja, hogy az vagyok? - néztem rá furán.
- Ott lóg a nyakában a belépőkártya. - mutatott rá, majd lelépett a színpadról és elindult a Te Credo. Ez nem megy. Rengeteg szempár rám szegeződött, de én erre nem vagyok képes. Már rég énekelnem kellett volna, de nem jön ki hang a torkomon, csak a lány szavai járnak a fejemben. Lefolyt egy könnycsepp az arcomon, amit követné még több társa is, de visszafogtam a bőgést. Nem sírhatok egy színpadon. Tanácstalanul néztek rám. Elkaptam Ruggero tekintetét, aki a színpad felé sietett.
- Gyere le! - hívott magához.
Odasiettem hozzá és a lépcsőre álltam.
- Ruggero. Muszáj énekelnem, nagyon gáz lesz, ha most csak úgy lejövök. - mondtam a sírással küzdve.
- Emiatt ne aggódj. - pattant fel, majd jelezte, hogy indítsák újra a dalt.
Ruggero végig énekelt velem, így nem hallatszott annyira, az amúgy pocsék hangom. A dal végén, hatalmas tapsot kaptunk. Ruggero kezét szorítottam, majd elnéztem a kijárat felé, ahol ott állt a lány, a gitárral a hátán. Szomorúan bámult maga elé, majd elment.
Egész este mart a bűntudat, csak arra tudtam gondolni, hogy szörnyeteg vagyok. Ruggeronak inkább nem meséltem el a történteket, nem akartam, hogy megharagudjon esetleg őt is nyomassza. Egyedül arra kell koncentrálnom, hogy holnap megtaláljam a hozzám illő menyasszonyi ruhát.
2015. május 18., hétfő
Magyarországon...♥
"Otthon vagyok" - gondoltam magamban, miközben a fejem a busz ablakához koccant minden másodpercben. Igen...Ez Magyarország. A jó utakról híres Magyarország.
Annyira hiányzott már ez a közeg és bár nem is olyan rég voltam otthon, de a szemem megtelt könnyekkel az ismerős hidakat látva.
Ami a karomat illeti... Tegnapelőtt leszedték a gipszet (ugyebár azóta eltelt három hét), már csak fáslizni kell.
Letöröltem a könnycseppjeimet és a mélyen szundikáló vőlegényemet csodáltam. Kicsiket szuszogott és ha megrázta a busz, nyűgösen a másik irányba döntötte a fejét. Jorge mögöttünk ült, így hátrafordultam hozzá:
- Jorge, hogy vagy Stephie? - néztem rá az ülés támláját átölelve.
- Jobban. Az agyműtét sikeres volt, a csuklója is gyógyul, a lába már teljesen rendbe jött. Már csak a kómát kell átvészelje. - húzta a száját.
- Ne aggódj! Ha már idáig felépült, akkor már csak javulhat a helyzet. - mosolyogtam biztatóan.
- Reméljük. - mosolygott vissza Jorge. - Megérkeztünk. - nyújtózkodott. - Nagyon szép Budapest...Nem értem miért nem jártam még itt. - értetlenkedett.
- Ruggero! - simítottam meg a vállát. - Ébresztőőő! - mondtam halkan. Kómásan kinyitotta a szemét. A fénytől még egy kicsit hunyorított, a haja pedig kuszán állt.
- Ááá...Csodás. - ásított, majd adott egy szájra puszit. - Kezed jól van? - kérdezte karikás szemekkel.
- Igen, fogjuk rá. - néztem a kezemet. - Hányadika van ma? - kérdeztem.
- Augusztus 28. - hallottam kórusban a többiektől.
- Holnap van a koncert? - háborodtam fel. - Azt hittem két nap múlva. - idegeskedtem. - Hogy foglak így körbevezetni titeket a városon??? - hisztiztem.
- Nyugi! - karolt át Ruggero. - Mindenre lesz időnk.
- Te csak azt hiszed! - néztem rá morcosan. - Mindenki a buszban hagyja a cuccát és indulunk várost nézni. - tapsoltam.
A többiek hullafáradtan, gyilkos tekintetekkel néztek rám. Upsz...Biztos utálnak. :D
Délelőtt 11-től este 8-ig megállás nélkül bejártuk a várost. A végén már egymást támasztották, míg én nagyon toppon voltam és teljesen fel voltam pörögve.
- Kihagytuk a Gellért-hegyet. - néztem a listámat csalódottan. - Az ilyen időben nagyon szép lenne, szóval... - kezdtem.
- NEM! - üvöltötték egyszerre.
- Amara! Gyönyörű Budapest... - mondta Facu.
- ...De meghalunk a fáradtságtól. - fejezte be a mondatot Alba.
- Na szép... - mondtam idegesen. - Pedig annyi mindent mutatnék még. Lassan lemegy a nap! Nézzük legalább meg a rakparton. - könyörögtem.
- Mit meg nem teszünk érted. - ballagtak utánam.
A naplementét csodálattal néztem. Viszont a többiek egymás vállára hajtva a fejüket, szerintem inkább a szemhéjukat nézték belülről. Ruggero az ölembe hajtotta a fejét és mélyen aludt. Egyedül Cande volt ébren, aki mellettem fotózgatott.
- Szép a Naplemente nem igaz? - kérdeztem. Semmit el nem áruló arckifejezéssel rám nézett, majd visszafordult. - Figyel Cande! Én nem akarom, hogy rosszban legyünk. Minden okod megvan rá, hogy utálj, de én szeretnél elásni ezt a csatabárdot.
- Elvetted tőlem Ruggerot. Semmi okom nincs rá, hogy megbocsájtsak neked. - mondta idegesen a telefonját bámulva.
- Nézd. - álltam fel és Ruggero feje alá egy táskát raktam, majd odaültem Cande mellé. - Megértem, hogy szívedből gyűlölsz. De ha ez csak Ruggero miatt van akkor feleslegesen. Be kell valljam, amikor még nem voltam a Violetta táncosa, addig otthon néztem a közös képeiteket és a pokolba kívántalak. Pedig nem is ismertelek. De tudod miért gondoltam ezt? - kérdeztem. Megrázta a fejét. - Úgy éreztem elveszed azt, ami számomra nagyon fontos...Ruggerot. - mondtam halkan. - És nem azzal a szándékkal jöttem, hogy elvegyem tőled és nem is azzal, hogy megöljelek. De én szeretnélek jobban megismerni, hogy javítsunk ezen a viszályon. Tudom, hogy fordult a kocka és most te fogsz örökösen a pokolba kívánni, de legalább próbáljunk enyhíteni a helyzeten.
- Khm... Ami azt illeti - kezdte - már én is akartam erről beszélni veled és örülök, hogy te kezdeményeztél. - mondta. - Minden bunkó és lekezelő megnyilvánulásom feléd, csak és kizárólag a féltékenység miatt volt. És tudod, lehet ma is utálnálak még, de az a helyzet, hogy 2 hete együtt vagyok újra az egyik régi pasimmal. - mondta.
- Tényleg? Gratulálok! - mosolyogtam.
- Köszi. - mosolyodott el ő is. - És bár legjobb barátnők nem leszünk, én örülnék, ha legalább beszélőviszonyban lehetnénk és veled is megbeszélhetnék dolgokat.
- Hú. Ez jól esik, köszönöm. - mondtam megzavartan. Nem számítottam ilyesmi reakcióra. - És tudom, hogy kellemetlen kérdés lesz, de ha meghívnálak...Eljönnél az esküvőnkre.
- A legnagyobb örömmel. - mosolygott őszintén.
- Köszönöm, örülök, hogy meg tudtunk beszélni mindent. - öleltem meg.
- Rosszul látok, vagy ti ölelkeztek? - emelte fel a fejét Ruggero.
- Mindent jól látsz. - nevetett Cande.
Miután lement a nap, felébresztettük a népet és vonultunk a buszhoz, ami elvitt minket a Hilton hotelba. Ruggeroval egy meseszép szobát kaptunk:
- Wow... - nézett nagyot.
- Nem hittem volna, hogy vannak ilyen hotelek Budapesten. - ámultam el.
- Pedig te itt élsz. - nézett ám furán Ruggero.
- Jó na... - nevettem.
*Másnap, az első magyar koncerten*
- Luz, Camara, Acción a következő! - üvöltötte Sergio, a tánctanár.
A kezemet kenegettem a krémmel, ami enyhítette a fájdalmat.
- Amara! - lépett oda Ruggero. - Ne hagyjuk ki a dobást?
- Nem! - mondtam határozottan. - Magyarországon vagyunk, nem akarok csalódást okozni.
- De a kezed... - kezdte.
- A kezem jól van! - mondtam nyugtalanul. - Csak...Csináljuk meg. Kérlek!
- Jó...
Felmentünk a színpadra, ahol minden klappolt, egészen a dobásig. Teljesen megrémültem és ijedten néztem Ruggerora, majd alig láthatóan megráztam a fejem. Nem tudom megcsinálni. Ruggero vette az adást és rögtönzött. De még hogy. Rávigyorgott a közönségre, integetett, majd gyorsan megcsókolt. A közönség meglepődött ezen, még jó magam is. De a legjobban a stáb. Ruggero rám kacsintott, majd folytattuk a táncot. Bár egy kicsit sokkoltan, de letáncoltam az egészen. Tudtam, hogyha lemegyünk a színpadról, olyan lecseszést kapunk, mint még soha.
- Ti ketten! - nézett Sergio. - Legszívesebben mindkettőtöket lepofoználak. Tudjátok, hogy imádlak titeket, de ez egy SHOW! - üvöltötte. - Itt is színészkedni kell és ez nem fér bele. A nyolc éves kislányok nem értenek semmit. Felborítottátok a koncertet. A legjobb amit tehettek, hogy most pár napig messziről kerültök. - mondta idegesen. A szemem sem rebbent, teljesen lefagytam és nagyon elszégyelltem magam.
- Sergio...Én hibám volt. Amarának nagyon fáj a keze, ez nem fért bele és az izgalomtól csak ez jutott eszembe. Nem szándékos volt, vagy előre megrendezett. - magyarázta Ruggero.
- Értem, de ez akkor sem elfogadható magyarázat és úgy tűnik rád fér még a rögtönzés gyakorlása. - mondta a tánctanárunk. - De most tűnjetek a szemem elől, mert már így is túl sok időt pazaroltam rátok. - intett. Gyorsan elmentünk Ruggeroval és az útjaink különváltak, mert gyorsan át kellett öltöznünk.
Az öltözőben elmeséltem Larának, hogy milyen leszidást kaptam, majd együtt mentünk a színpadra.
Remek érzés volt a magyaroknak koncertet adni. Magyar szavakat hallani és a magyar közönség is ujjongott, amikor Tini beszélt magyarul (mert megtanítottam pár mondatra). :D
- Ruggero! - léptem oda hozzá a színpadon. - Megtanulsz magyarul? - kérdeztem.
- Miért ne? - nevetett, majd meg akart csókolni, de eszünkbe jutott Sergio, ezért gyorsan elléptünk egymástól.
Még hátravan három magyar koncert, amit mind nagyon várok, főleg, hogy eljön pár barátnőm is... ♥ :)
Annyira hiányzott már ez a közeg és bár nem is olyan rég voltam otthon, de a szemem megtelt könnyekkel az ismerős hidakat látva.
Ami a karomat illeti... Tegnapelőtt leszedték a gipszet (ugyebár azóta eltelt három hét), már csak fáslizni kell.
Letöröltem a könnycseppjeimet és a mélyen szundikáló vőlegényemet csodáltam. Kicsiket szuszogott és ha megrázta a busz, nyűgösen a másik irányba döntötte a fejét. Jorge mögöttünk ült, így hátrafordultam hozzá:
- Jorge, hogy vagy Stephie? - néztem rá az ülés támláját átölelve.
- Jobban. Az agyműtét sikeres volt, a csuklója is gyógyul, a lába már teljesen rendbe jött. Már csak a kómát kell átvészelje. - húzta a száját.
- Ne aggódj! Ha már idáig felépült, akkor már csak javulhat a helyzet. - mosolyogtam biztatóan.
- Reméljük. - mosolygott vissza Jorge. - Megérkeztünk. - nyújtózkodott. - Nagyon szép Budapest...Nem értem miért nem jártam még itt. - értetlenkedett.
- Ruggero! - simítottam meg a vállát. - Ébresztőőő! - mondtam halkan. Kómásan kinyitotta a szemét. A fénytől még egy kicsit hunyorított, a haja pedig kuszán állt.
- Ááá...Csodás. - ásított, majd adott egy szájra puszit. - Kezed jól van? - kérdezte karikás szemekkel.
- Igen, fogjuk rá. - néztem a kezemet. - Hányadika van ma? - kérdeztem.
- Augusztus 28. - hallottam kórusban a többiektől.
- Holnap van a koncert? - háborodtam fel. - Azt hittem két nap múlva. - idegeskedtem. - Hogy foglak így körbevezetni titeket a városon??? - hisztiztem.
- Nyugi! - karolt át Ruggero. - Mindenre lesz időnk.
- Te csak azt hiszed! - néztem rá morcosan. - Mindenki a buszban hagyja a cuccát és indulunk várost nézni. - tapsoltam.
A többiek hullafáradtan, gyilkos tekintetekkel néztek rám. Upsz...Biztos utálnak. :D
Délelőtt 11-től este 8-ig megállás nélkül bejártuk a várost. A végén már egymást támasztották, míg én nagyon toppon voltam és teljesen fel voltam pörögve.
- Kihagytuk a Gellért-hegyet. - néztem a listámat csalódottan. - Az ilyen időben nagyon szép lenne, szóval... - kezdtem.
- NEM! - üvöltötték egyszerre.
- Amara! Gyönyörű Budapest... - mondta Facu.
- ...De meghalunk a fáradtságtól. - fejezte be a mondatot Alba.
- Na szép... - mondtam idegesen. - Pedig annyi mindent mutatnék még. Lassan lemegy a nap! Nézzük legalább meg a rakparton. - könyörögtem.
- Mit meg nem teszünk érted. - ballagtak utánam.
A naplementét csodálattal néztem. Viszont a többiek egymás vállára hajtva a fejüket, szerintem inkább a szemhéjukat nézték belülről. Ruggero az ölembe hajtotta a fejét és mélyen aludt. Egyedül Cande volt ébren, aki mellettem fotózgatott.
- Szép a Naplemente nem igaz? - kérdeztem. Semmit el nem áruló arckifejezéssel rám nézett, majd visszafordult. - Figyel Cande! Én nem akarom, hogy rosszban legyünk. Minden okod megvan rá, hogy utálj, de én szeretnél elásni ezt a csatabárdot.
- Elvetted tőlem Ruggerot. Semmi okom nincs rá, hogy megbocsájtsak neked. - mondta idegesen a telefonját bámulva.
- Nézd. - álltam fel és Ruggero feje alá egy táskát raktam, majd odaültem Cande mellé. - Megértem, hogy szívedből gyűlölsz. De ha ez csak Ruggero miatt van akkor feleslegesen. Be kell valljam, amikor még nem voltam a Violetta táncosa, addig otthon néztem a közös képeiteket és a pokolba kívántalak. Pedig nem is ismertelek. De tudod miért gondoltam ezt? - kérdeztem. Megrázta a fejét. - Úgy éreztem elveszed azt, ami számomra nagyon fontos...Ruggerot. - mondtam halkan. - És nem azzal a szándékkal jöttem, hogy elvegyem tőled és nem is azzal, hogy megöljelek. De én szeretnélek jobban megismerni, hogy javítsunk ezen a viszályon. Tudom, hogy fordult a kocka és most te fogsz örökösen a pokolba kívánni, de legalább próbáljunk enyhíteni a helyzeten.
- Khm... Ami azt illeti - kezdte - már én is akartam erről beszélni veled és örülök, hogy te kezdeményeztél. - mondta. - Minden bunkó és lekezelő megnyilvánulásom feléd, csak és kizárólag a féltékenység miatt volt. És tudod, lehet ma is utálnálak még, de az a helyzet, hogy 2 hete együtt vagyok újra az egyik régi pasimmal. - mondta.
- Tényleg? Gratulálok! - mosolyogtam.
- Köszi. - mosolyodott el ő is. - És bár legjobb barátnők nem leszünk, én örülnék, ha legalább beszélőviszonyban lehetnénk és veled is megbeszélhetnék dolgokat.
- Hú. Ez jól esik, köszönöm. - mondtam megzavartan. Nem számítottam ilyesmi reakcióra. - És tudom, hogy kellemetlen kérdés lesz, de ha meghívnálak...Eljönnél az esküvőnkre.
- A legnagyobb örömmel. - mosolygott őszintén.
- Köszönöm, örülök, hogy meg tudtunk beszélni mindent. - öleltem meg.
- Rosszul látok, vagy ti ölelkeztek? - emelte fel a fejét Ruggero.
- Mindent jól látsz. - nevetett Cande.
Miután lement a nap, felébresztettük a népet és vonultunk a buszhoz, ami elvitt minket a Hilton hotelba. Ruggeroval egy meseszép szobát kaptunk:
- Wow... - nézett nagyot.
- Nem hittem volna, hogy vannak ilyen hotelek Budapesten. - ámultam el.
- Pedig te itt élsz. - nézett ám furán Ruggero.
- Jó na... - nevettem.
*Másnap, az első magyar koncerten*
- Luz, Camara, Acción a következő! - üvöltötte Sergio, a tánctanár.
A kezemet kenegettem a krémmel, ami enyhítette a fájdalmat.
- Amara! - lépett oda Ruggero. - Ne hagyjuk ki a dobást?
- Nem! - mondtam határozottan. - Magyarországon vagyunk, nem akarok csalódást okozni.
- De a kezed... - kezdte.
- A kezem jól van! - mondtam nyugtalanul. - Csak...Csináljuk meg. Kérlek!
- Jó...
Felmentünk a színpadra, ahol minden klappolt, egészen a dobásig. Teljesen megrémültem és ijedten néztem Ruggerora, majd alig láthatóan megráztam a fejem. Nem tudom megcsinálni. Ruggero vette az adást és rögtönzött. De még hogy. Rávigyorgott a közönségre, integetett, majd gyorsan megcsókolt. A közönség meglepődött ezen, még jó magam is. De a legjobban a stáb. Ruggero rám kacsintott, majd folytattuk a táncot. Bár egy kicsit sokkoltan, de letáncoltam az egészen. Tudtam, hogyha lemegyünk a színpadról, olyan lecseszést kapunk, mint még soha.
- Ti ketten! - nézett Sergio. - Legszívesebben mindkettőtöket lepofoználak. Tudjátok, hogy imádlak titeket, de ez egy SHOW! - üvöltötte. - Itt is színészkedni kell és ez nem fér bele. A nyolc éves kislányok nem értenek semmit. Felborítottátok a koncertet. A legjobb amit tehettek, hogy most pár napig messziről kerültök. - mondta idegesen. A szemem sem rebbent, teljesen lefagytam és nagyon elszégyelltem magam.
- Sergio...Én hibám volt. Amarának nagyon fáj a keze, ez nem fért bele és az izgalomtól csak ez jutott eszembe. Nem szándékos volt, vagy előre megrendezett. - magyarázta Ruggero.
- Értem, de ez akkor sem elfogadható magyarázat és úgy tűnik rád fér még a rögtönzés gyakorlása. - mondta a tánctanárunk. - De most tűnjetek a szemem elől, mert már így is túl sok időt pazaroltam rátok. - intett. Gyorsan elmentünk Ruggeroval és az útjaink különváltak, mert gyorsan át kellett öltöznünk.
Az öltözőben elmeséltem Larának, hogy milyen leszidást kaptam, majd együtt mentünk a színpadra.
Remek érzés volt a magyaroknak koncertet adni. Magyar szavakat hallani és a magyar közönség is ujjongott, amikor Tini beszélt magyarul (mert megtanítottam pár mondatra). :D
- Ruggero! - léptem oda hozzá a színpadon. - Megtanulsz magyarul? - kérdeztem.
- Miért ne? - nevetett, majd meg akart csókolni, de eszünkbe jutott Sergio, ezért gyorsan elléptünk egymástól.
Még hátravan három magyar koncert, amit mind nagyon várok, főleg, hogy eljön pár barátnőm is... ♥ :)
2015. május 16., szombat
Vissza a hotelba...
Reggel a kórházból Ruggeroval, amilyen gyorsan csak tudtunk, elmentünk:
- Ne cipekedjél már Amara! - vette el tőlem erőszakosan a cuccokat. - El van törve a kezed!
- De csak az egyik! - emeltem fel a gipszes kezemet.
- Nem érdekel! Akkor sem cipelheted. - mondta Ruggero aggódóan.
- Nyugi! Csak eltörött a kezem, ez nem a világ vége! - mondtam, majd egy kicsit megszédültem. Na jó...Nagyon megszédültem.
- Aha. Csak eltörött a kezed. De arról megfeledkeztél, hogy bevedd a gyógyszered...Amit az agyrázkódásodra kaptál? - háborodott fel.
- Ruggero! Bevettem a gyógyszert. - mondtam higgadtan.
- Akkor miért szédülsz? - nézett szúrósan.
- Mert nem minden gyógyszer hat?! Hú... - nevettem. - Erről eszembe jutott egy vicc. - kacagtam.
- Amara! Ne játszadozz, gyere, megyünk a hotelba, ahol te szépen alszol. - fogta a kezem.
- Nem akarod hallani a viccet? - szomorkodtam.
- Majd egyszer, de most nem. - mondta idegesen és továbbra is húzott a kezemnél fogva.
- Na jó. Állj meg. - álltam meg, így nem tudott húzni. - Mi bajod van? Flegma és bunkó vagy.
- Inkább aggódó. - mondta.
- Ruggero! Ha egyfolytában aggódsz én is bepánikolok. Ha segíteni akarsz nekem, akkor az lenne a segítség, ha nyugodt lennél te is. - hadartam.
- De ez most nem megy! - húzott magával tovább.
- Miért? Miért nem vagy képes alkalmazkodni? - álltam meg ismét.
- Erre nem akarok választ adni. - húzott tovább.
- És miért nem? - kérdeztem, miközben a kezemet fogva rohant előre.
- Meg akarlak óvni. Mert szeretlek. - állt meg hirtelen és rám nézett. - Vigyázni akarok rád! Mert szeretlek. Kell ennél több magyarázat? - nézett a szemembe.
- De miért vagy ilyen ideges?
- Félek...Félek, hogy elveszítelek.
- Ruggero! Ez egy apró baleset volt. - mutattam a karomra.
- De lehetett volna nagyobb is. - motyogott.
- És mostantól, hogy megóvj, egy kalitkába fogsz zárni, vagy mi? - néztem furán.
- Nem. De látom nem veszel komolyan. - ment tovább ezúttal nélkülem.
- Hogy vennélek komolyan, ha nem értelek. - mentem utána.
- Mindegy. - legyintett Ruggero rám sem nézve.
- Idefigyelj! - álltam be elé. - Pár hónap múlva összeházasodunk. Ha nem értenélek meg, akkor vajon ez - mutattam a gyűrűmre. - az ujjamon lenne? - kérdeztem.
- Mi nagyon különbözünk. - nézett engem.
- Ezzel most szakítani akarsz, vagy mi? - néztem hülyén.
- Dehogy. Csak meg akarlak óvni mindentől. - mondta halkan.
- Fejezd már be ezt az idióta megóvást - kiáltottam. - És... - halkultam el. - Mondd el, hogy mi bajod van.
- Tudod, amikor éjjel aludtál a kórházban, megnéztem az adataidat. - mondta.
- Szóval kutakodtál. - magyaráztam meg.
- Nem, vagyis de. Na mindegy. A lényeg az, hogy az adataidban megtaláltam olyan adatokat, hogy édesanyád rákban szenvedett. - kezdte. Ettől összeszorult a gyomrom. - A nagymamád rákban halt meg. Akár csak a dédmamád, a másik nagymamád, a nagybátyád és az egyik nagyapád. Reggel megkérdeztem az orvost, aki ápolt, hogy neked ugye nincsen esélyed a rákra. És...
- És... - néztem kíváncsian.
- 70% az esélye, hogy rákos légy. - ült le idegesen egy padra.
- És szerinted a rák úgy keletkezik, hogy kimegyek az utcára? Mellesleg a nagybátyám igenis él, szóval ez hülyeség. - néztem rá. - És ha nem így van, a mai orvostechnika úgyis életben tart, az már viszont más kérdés, hogy te velem maradsz-e.
- Természetesen. De nem akarlak elveszíteni.
- Akkor annyit teszünk, hogy... - kezdtem. - Ezt a beszélgetést, vagy vitát elfelejtjük és nyugodtan visszamegyünk a hotelba. Havonta elmegyünk vizsgálatra és kitartunk egymás mellett. - mondtam neki.
- Jó. - mosolyodott el, majd közelebb hajolva felém, hosszan megcsókolt.
- Szóval... Elmondhatom azt a viccet? - kérdeztem sunyin.
- Mondd! - nevetett.
- Miért az öt a legjobb gyógyszer? - fordultam felé.
- Nem tudom. - vonta meg a vállát kíváncsian.
- Mert az egyből hat. - mondtam ki, a nevetésemet elfojtva. - Nem érted? - néztem rá. - Tudod, a... - kezdtem, de félbeszakított.
- Hogyne érteném? - nevetett. - Csak kíváncsi voltam a reakciódra. - borzolta össze a hajam.
- Erről sürgősen szokj le! - néztem rá fenyegetően.
- Okés! - borzolta még jobban össze a hajamat.
- Te!!! - borzoltam össze én is a haját.
- Te összeborzoltam a hajamat? - nézett rám felháborodva.
- Akárcsak te az enyémet! - nevettem.
- Kócosok! - hallottuk Jorge hangját. - Gyertek ebédelni. - kiáltott nagyon távolról.
- Ááá...Az már a hotel? - hunyorítottam. - Jó közel van a kórházhoz.
Megebédeltünk, majd együtt a többiekkel elmentünk várost nézni. Holnap koncerteznek, én pedig a korláton belülről nézhetem őket. Furcsa lesz, hogy én nem lépek fel, de muszáj lesz meggyógyulnom.
- Ne cipekedjél már Amara! - vette el tőlem erőszakosan a cuccokat. - El van törve a kezed!
- De csak az egyik! - emeltem fel a gipszes kezemet.
- Nem érdekel! Akkor sem cipelheted. - mondta Ruggero aggódóan.
- Nyugi! Csak eltörött a kezem, ez nem a világ vége! - mondtam, majd egy kicsit megszédültem. Na jó...Nagyon megszédültem.
- Aha. Csak eltörött a kezed. De arról megfeledkeztél, hogy bevedd a gyógyszered...Amit az agyrázkódásodra kaptál? - háborodott fel.
- Ruggero! Bevettem a gyógyszert. - mondtam higgadtan.
- Akkor miért szédülsz? - nézett szúrósan.
- Mert nem minden gyógyszer hat?! Hú... - nevettem. - Erről eszembe jutott egy vicc. - kacagtam.
- Amara! Ne játszadozz, gyere, megyünk a hotelba, ahol te szépen alszol. - fogta a kezem.
- Nem akarod hallani a viccet? - szomorkodtam.
- Majd egyszer, de most nem. - mondta idegesen és továbbra is húzott a kezemnél fogva.
- Na jó. Állj meg. - álltam meg, így nem tudott húzni. - Mi bajod van? Flegma és bunkó vagy.
- Inkább aggódó. - mondta.
- Ruggero! Ha egyfolytában aggódsz én is bepánikolok. Ha segíteni akarsz nekem, akkor az lenne a segítség, ha nyugodt lennél te is. - hadartam.
- De ez most nem megy! - húzott magával tovább.
- Miért? Miért nem vagy képes alkalmazkodni? - álltam meg ismét.
- Erre nem akarok választ adni. - húzott tovább.
- És miért nem? - kérdeztem, miközben a kezemet fogva rohant előre.
- Meg akarlak óvni. Mert szeretlek. - állt meg hirtelen és rám nézett. - Vigyázni akarok rád! Mert szeretlek. Kell ennél több magyarázat? - nézett a szemembe.
- De miért vagy ilyen ideges?
- Félek...Félek, hogy elveszítelek.
- Ruggero! Ez egy apró baleset volt. - mutattam a karomra.
- De lehetett volna nagyobb is. - motyogott.
- És mostantól, hogy megóvj, egy kalitkába fogsz zárni, vagy mi? - néztem furán.
- Nem. De látom nem veszel komolyan. - ment tovább ezúttal nélkülem.
- Hogy vennélek komolyan, ha nem értelek. - mentem utána.
- Mindegy. - legyintett Ruggero rám sem nézve.
- Idefigyelj! - álltam be elé. - Pár hónap múlva összeházasodunk. Ha nem értenélek meg, akkor vajon ez - mutattam a gyűrűmre. - az ujjamon lenne? - kérdeztem.
- Mi nagyon különbözünk. - nézett engem.
- Ezzel most szakítani akarsz, vagy mi? - néztem hülyén.
- Dehogy. Csak meg akarlak óvni mindentől. - mondta halkan.
- Fejezd már be ezt az idióta megóvást - kiáltottam. - És... - halkultam el. - Mondd el, hogy mi bajod van.
- Tudod, amikor éjjel aludtál a kórházban, megnéztem az adataidat. - mondta.
- Szóval kutakodtál. - magyaráztam meg.
- Nem, vagyis de. Na mindegy. A lényeg az, hogy az adataidban megtaláltam olyan adatokat, hogy édesanyád rákban szenvedett. - kezdte. Ettől összeszorult a gyomrom. - A nagymamád rákban halt meg. Akár csak a dédmamád, a másik nagymamád, a nagybátyád és az egyik nagyapád. Reggel megkérdeztem az orvost, aki ápolt, hogy neked ugye nincsen esélyed a rákra. És...
- És... - néztem kíváncsian.
- 70% az esélye, hogy rákos légy. - ült le idegesen egy padra.
- És szerinted a rák úgy keletkezik, hogy kimegyek az utcára? Mellesleg a nagybátyám igenis él, szóval ez hülyeség. - néztem rá. - És ha nem így van, a mai orvostechnika úgyis életben tart, az már viszont más kérdés, hogy te velem maradsz-e.
- Természetesen. De nem akarlak elveszíteni.
- Akkor annyit teszünk, hogy... - kezdtem. - Ezt a beszélgetést, vagy vitát elfelejtjük és nyugodtan visszamegyünk a hotelba. Havonta elmegyünk vizsgálatra és kitartunk egymás mellett. - mondtam neki.
- Jó. - mosolyodott el, majd közelebb hajolva felém, hosszan megcsókolt.
- Szóval... Elmondhatom azt a viccet? - kérdeztem sunyin.
- Mondd! - nevetett.
- Miért az öt a legjobb gyógyszer? - fordultam felé.
- Nem tudom. - vonta meg a vállát kíváncsian.
- Mert az egyből hat. - mondtam ki, a nevetésemet elfojtva. - Nem érted? - néztem rá. - Tudod, a... - kezdtem, de félbeszakított.
- Hogyne érteném? - nevetett. - Csak kíváncsi voltam a reakciódra. - borzolta össze a hajam.
- Erről sürgősen szokj le! - néztem rá fenyegetően.
- Okés! - borzolta még jobban össze a hajamat.
- Te!!! - borzoltam össze én is a haját.
- Te összeborzoltam a hajamat? - nézett rám felháborodva.
- Akárcsak te az enyémet! - nevettem.
- Kócosok! - hallottuk Jorge hangját. - Gyertek ebédelni. - kiáltott nagyon távolról.
- Ááá...Az már a hotel? - hunyorítottam. - Jó közel van a kórházhoz.
Megebédeltünk, majd együtt a többiekkel elmentünk várost nézni. Holnap koncerteznek, én pedig a korláton belülről nézhetem őket. Furcsa lesz, hogy én nem lépek fel, de muszáj lesz meggyógyulnom.
2015. május 14., csütörtök
Látogatás...
- Pszt. Amara! - hallottam Ruggero hangját.
- Éppen szundikáltam, ha esetleg nem láttad. - motyogtam flegmán.
- Akkor nem is akarsz a többiekkel beszélni? - kérdezte. Elnéztem az ajtó felé. Ott állt Mechi, Tini, Jorge, Mary és Lara.
- Sziasztok. - mosolyogtam.
- Hogy vagy? - ült le Jorge az ágyam melletti székre.
- Jól...Nem számítottam arra reggel, hogy én este itt fogok feküdni. - néztem körbe a kórházi szobán. - De...Legalább nincsen nagyobb baj. - ásítottam. - Hogy sikerült a koncert? - néztem rájuk.
- Jó volt, de furcsa volt nélküled. Főleg az On Beat, mert abba mindig belerontasz. - nevetett Lara.
- Ha-ha. - nevettem ironikusan. - Csak kétszer rontottam el. - mondtam mentegetőzően.
- Egy koncert alatt. - tette hozzá Mary.
- Pszt! - nevettem elvörösödve.
- És mi ez a gipsz? - nézett Mechi a karomra.
- Hát...Eltörött. Kizárásos alapon. - mondtam a számat húzva.
- Mennyire súlyos? - kérdezte Tini.
- Hát annyira, hogy ne tudjak táncolni vele három hétig. - mondta szomorúan a karomat bámulva. - Legalább Magyarországon felléphetek. - csillant fel a szemem.
- De addig pihenő! - mondta szigorúan Ruggero.
A többiek hajnal 1-ig ott voltak velem, majd elmentek, így Ruggeroval ketten maradtunk.
- Na, most hogy ketten vagyunk... - kezdte Ruggero.
- Beszéljünk az esküvőről?! - fejeztem be.
- Igen. - mosolygott. - Hol legyen? - kérdezte Ruggero.
- Hát...Neked Olaszban, nekem Magyarországon vannak a rokonaim. Két dolog jutott az eszembe: Spanyolország, vagy Svájc. Ne kérdezd miért...Svájc szép és nincs annyira messze.
- Igen. Európában kell gondolkodnunk. A két helyszínből nekem Spanyolország jobban bejön. Mondjuk Barcelonában, vagy Sevillában.
- Sevilla. - vágtam rá kapásból.
- Mikor legyen? - nézett mélyen a szemembe Ruggero.
- Most van augusztus eleje. Nem kell olyan "hű, de nagy" esküvő, szóval szerintem mehetne októberben.
- Október... De melyik nap? - nézte a naptárját.
- Október 16? - mutattam rá.
- Nekem jó. - mosolygott. - És kiket hívjunk meg.
- Rokonok, stáb, legjobb barátok...Ennyi.
- De ugye nem a 100 fős családodra gondolsz? - nevetett.
- Dehogy. - ráztam meg a fejem vigyorogva.
Elkezdtük összeírni az embereket.
- Na jó! Ez már 120. - idegeskedtem. - Elég lesz! A lagzira max. 50 fő. - mondtam és a személyek mellé pöttyöt tettem, akik részt vesznek a lagzin.
Hajnal 3-ra összeírtunk mindenkit és az időpont végleges lefixálása után.
- Meghívókat SOS meg kell csináltatni. - motyogtam.
- Rendben, holnap elintézem.
- Lesz időnk megszervezni? - néztem rá aggódóan.
- Semmi sem lehetetlen. - mosolygott, majd megcsókolt. - Álmos vagy? - kérdezte.
- Hosszú volt ez a nap. - mondtam.
- Pihenj! - adott egy puszit a fejemre.
- Te meg menj vissza a szállásra. - motyogtam csukott szemmel.
- Itt maradok! - fogta meg a nem eltörött kezem. - Jó éjt!
- Jó éjt Ruggero! - szorítottam meg a kezét.
- Éppen szundikáltam, ha esetleg nem láttad. - motyogtam flegmán.
- Akkor nem is akarsz a többiekkel beszélni? - kérdezte. Elnéztem az ajtó felé. Ott állt Mechi, Tini, Jorge, Mary és Lara.
- Sziasztok. - mosolyogtam.
- Hogy vagy? - ült le Jorge az ágyam melletti székre.
- Jól...Nem számítottam arra reggel, hogy én este itt fogok feküdni. - néztem körbe a kórházi szobán. - De...Legalább nincsen nagyobb baj. - ásítottam. - Hogy sikerült a koncert? - néztem rájuk.
- Jó volt, de furcsa volt nélküled. Főleg az On Beat, mert abba mindig belerontasz. - nevetett Lara.
- Ha-ha. - nevettem ironikusan. - Csak kétszer rontottam el. - mondtam mentegetőzően.
- Egy koncert alatt. - tette hozzá Mary.
- Pszt! - nevettem elvörösödve.
- És mi ez a gipsz? - nézett Mechi a karomra.
- Hát...Eltörött. Kizárásos alapon. - mondtam a számat húzva.
- Mennyire súlyos? - kérdezte Tini.
- Hát annyira, hogy ne tudjak táncolni vele három hétig. - mondta szomorúan a karomat bámulva. - Legalább Magyarországon felléphetek. - csillant fel a szemem.
- De addig pihenő! - mondta szigorúan Ruggero.
A többiek hajnal 1-ig ott voltak velem, majd elmentek, így Ruggeroval ketten maradtunk.
- Na, most hogy ketten vagyunk... - kezdte Ruggero.
- Beszéljünk az esküvőről?! - fejeztem be.
- Igen. - mosolygott. - Hol legyen? - kérdezte Ruggero.
- Hát...Neked Olaszban, nekem Magyarországon vannak a rokonaim. Két dolog jutott az eszembe: Spanyolország, vagy Svájc. Ne kérdezd miért...Svájc szép és nincs annyira messze.
- Igen. Európában kell gondolkodnunk. A két helyszínből nekem Spanyolország jobban bejön. Mondjuk Barcelonában, vagy Sevillában.
- Sevilla. - vágtam rá kapásból.
- Mikor legyen? - nézett mélyen a szemembe Ruggero.
- Most van augusztus eleje. Nem kell olyan "hű, de nagy" esküvő, szóval szerintem mehetne októberben.
- Október... De melyik nap? - nézte a naptárját.
- Október 16? - mutattam rá.
- Nekem jó. - mosolygott. - És kiket hívjunk meg.
- Rokonok, stáb, legjobb barátok...Ennyi.
- De ugye nem a 100 fős családodra gondolsz? - nevetett.
- Dehogy. - ráztam meg a fejem vigyorogva.
Elkezdtük összeírni az embereket.
- Na jó! Ez már 120. - idegeskedtem. - Elég lesz! A lagzira max. 50 fő. - mondtam és a személyek mellé pöttyöt tettem, akik részt vesznek a lagzin.
Hajnal 3-ra összeírtunk mindenkit és az időpont végleges lefixálása után.
- Meghívókat SOS meg kell csináltatni. - motyogtam.
- Rendben, holnap elintézem.
- Lesz időnk megszervezni? - néztem rá aggódóan.
- Semmi sem lehetetlen. - mosolygott, majd megcsókolt. - Álmos vagy? - kérdezte.
- Hosszú volt ez a nap. - mondtam.
- Pihenj! - adott egy puszit a fejemre.
- Te meg menj vissza a szállásra. - motyogtam csukott szemmel.
- Itt maradok! - fogta meg a nem eltörött kezem. - Jó éjt!
- Jó éjt Ruggero! - szorítottam meg a kezét.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)