Blogszünetelés.

Sziasztok!
Mint a címből is láthatjátok, meg észre is vehetitek, hogy mostanában nincs új rész, amit nagyon sajnálok.
Egyszerűen nem jön ihlet és én nem szeretnék olyan blogot vezetni, amivel nem vagyok megelégedve 100%-osan.
Szóval agyalok még, összeszedem a gondolataimat, ami a történet folytatását illeti.
Nagyon sajnálom, igyekszem minél hamarabb visszatérni.
Puszi!
Vala Ki ♥
U.i.: Olvassatok bele addig a másik blogomba is. :)
Ser Mía

Vissza az időben: Első nap, Ruggero szemszögéből

Sziasztok! Nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy most hoztam csak meg az új részt. Nyaraltam és még egy kis gond is adódott az fiókommal, amit az előző rész kommentei közt olvashattok.
Ma egy különlegesebb résszel készültem. Egy kis időugrás, mégpedig az első nap Ruggero szemszögéből. Remélem tetszeni fog. :*
----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nem hiszem el, hogy mindig elkésünk a próbáról. Mindenről az a fránya sofőr tehet. Több zselé van a haján, mint amennyi a világon létezik.
- Ott vagyunk már? Ott vagyunk már? - hallottam Jorge barátom hangját.
- Jorge ez nem a Shrek! Megfájdul a fejem. - masszírozta a halántékát Tini. - Ráadásul el is késünk. Mit fog hinni az az öt új lány. Eleve az épület nagy része omlik. Azt fogják hinni, hogy becsapjuk őket.
- Amilyen fizetést kapnak biztosan megvárnak minket. - nyújtózkodott Facu.
- No, csak ideértünk. - pattant ki Alba. - Hiányzott már ez az épület. Egy kicsit benőtte a gaz.
- Valóban. - lépett mellé Mechi is.
- Menjetek. - terelt minket Sergio.
Megfogtam Cande kezét és bevonultunk a terembe.
- Senki nincs itt. - nézett körbe Jorge.
- Biztos az öltözőben vannak. - ment ki Sergio. A többiekkel leültünk egy körbe és arról beszéltünk, hogy vajon hogyan fognak kinézni a lányok.
- Remélem jól. - mondtam Facu. - elterülve.
- Jönnek. - mondta Mechi halkan. Amikor megláttuk az első lány, azonnal nevetés tört ki belőlünk.
- Mennyibe, hogy katona volt? - röhögtem.
- Pszt. Gyűrű van a kezén. - bökött oldalba Cande.
- A mellette álló lány egész normálisnak tűnik. Nem ez az a Rosaline? - kérdezte Samu. - Róla láttunk pont egy casting videót.
- Tényleg. - jutott eszembe.
- Nézzétek az a lányt. - ámult Facu. Egy hosszú lábú, szőke hajú lány ugrándozott összevissza.
- Bejön mi? - nevettünk.
- Na jó...Én arra a lányra azt hittem, hogy Jorge. - mondta Tini a fekete hajú lányra célozva. - Ugyanolyan a járásotok. Így rugózik. - rázkódott meg Tini. Hangos nevetésben törtünk ki.
- Azta...Ő kicsoda? - nézett Jorge. Háttal ültem annak a bizonyos lánynak, így hátrafordultam. Amikor megláttam kirázott a hideg és a szívem vadul dobogott. Gyönyörű őzike szemei, hosszú világosbarna haja és elképesztő mosolya van. Köpni nyelni nem tudtam. Mi történik velem?

Csak azt a lányt tudtam nézni. Láttam, hogy néha ő is felém néz. Egyszer összenéztünk, de elkapta a fejét. Bemutatkoztak sorra. A neve Amara. Amara Perez. Olyan különleges, mint ő. De hova gondolok? Barátnőm van! Kiderült, hogy ő is benne lesz a Luz, Camara, Acciónban. Amikor elmentek a többiek az autóhoz én ott maradtam Sergiónál.
- Sergió. - pattantam oda. - Meg tudnád mondani, hogy kit fogok emelni a dalomban.
- Larát. - mondta a papírjait pakolva.
- Mi? Miért? - háborodtam fel.
- Ő a legkönnyebb. - mondta a teljesen evidens választ Sergió.
- De...Amara szerintem talpraesettebb a feladathoz.
- Nem is beszéltél még vele. 
- De... - kezdtem
- De...?
- Na jó. Tetszik a lány. Nagyon. Légy szíves hagy emeljem őt.
- Ó...De még Cande a barátnőd nem?
- De. Csak összezavarodtam. Meg akarom ismerni ezt a lányt is, hogy utána eldönthessem, hogy mit akarok.
- Te tudod. Hát legyen. Átírom. - mondta Sergió.
- Köszi. - pacsiztam le vele.
A limuzinban sokat gondolkodtam. Nagyon szeretem Cande-t is, fontos nekem. Nem tudnám eldobni csak úgy azt a pár hónapot. Hisz lehetetlen. De eközben megjelent ez a lány. Olyan, mintha mindig is ismertem volna. Nem tudom mi legyen.
A hotelszobába Cande azonnal elaludt, ezért átmentem Jorge-hoz.
- Mizu Ruggi? - pakolt.
- Beszélnünk kell. - mondtam idegesen.
- Ez nem hangzik túl jól. - húzta a száját.
- Bejön Amara. - nyögtem ki.
- Mi van? - ejtette le a pólókupacot a kezéből. - Ruggero! Barátnőd van. Ha nem akarod megbántani őket, felejtsd el Amarát és szeresd Candelariát.
- De ez nem ilyen egyszerű. - feküdtem el az ágyon.
- Azt fogod csinálni, hogy megismerkedsz Amarával. Flörtöltök. Ő már beléd szeret, azt hiszi, hogy lehet köztetek valami. Ekkor rájössz, hogy Candét szereted, de Cande rájön arra, hogy neked Amara is bejön. Amarának leesik, hogy te Candét szereted és így lesz egy szingli Ruggero és kettő összetört szívű lány. - hadarta.
- Miért mindig ez történik?
- Mert nyomorékul ismerkedsz. - nevetett.
- Kösz.
- Jössz strandra?
- Aha.
Lementünk a strandra. Be akartam menni a vízbe, de láttam, hogy ő nem. Mit akar csinálni?
- Elmegyek egy fagyiért! - hallottam a hangját. Remek esély az ismerkedésre.
- Hé! - szólítottam meg. - Gyere velem! Én is oda tartok. - mondtam remegő hanggal. Remélem nem tűnt fel neki.
- Oké. - mosolygott. Örült, hogy van társasága. Nem tudtam miről beszéljünk. Nem kérdezhetem meg, hogy "Hány éves vagy?", mert az gáz. Inkább valami mást.
- Tudtad, hogy együtt táncolunk a Luz, Camara, Acciónban? - kérdeztem idegesen. Izzadtam, mint a fene.
- Igen, szeretem azt a dalt. - bókolt. Bókolt? Szereti a dalt? Szereti a hangom? Ruggero! Nyugi.
- De azt tuti nem tudtad, hogy te leszel, akit dobálok. - mondtam ki. Mi? Ez miért érdekelné?
- Tényleg? - nézett érdeklődően. - Nem azt a lányt dobálod, akit eddig?
- Terhes lett. - mondtam. Amúgy nem is. Nem tudom mi van vele, de valamit mondanom kellett.
- Mi van ha elrontjuk miattam? - agonizált.
- Ne félj! - mondtam, majd rövides gondolkodás után megfogtam a csípőjét. Csodáltam, hogy nem pofozott fel és üvöltött rám, hogy "Te pedofil". - Szóval. Megfogom a csípődet. - mondtam nem túl meggyőzően. - Te átkulcsolod a kezeidet a nyakam körül. - magyaráztam. - Most fel foglak emelni. Bízz bennem, nem lesz semmi gond. - emeltem meg óvatosan. A szemében láttam az izgalmat és a koncentrálást. - Látod, ez az alap.  - mosolyogtam rá. Óvatosan letettem a földre. Szemeivel fürkészett engem én pedig a gyönyörű mosolyát tudtam csak figyelni. Ébresztő Ruggero! - Na! Vegyünk fagyit. Milyet kérsz? - mosolyogtam erőltetetten.
- Öhm...Te meg akarsz hívni? - kérdezte zavartan.
- Mondjuk úgy, hogy fizetek neked egy fagyit a bátorságodért. - vigyorogtam.
- Köszi a fagyit. - vette el a pultról a citromosat.
- Bármikor. - legyintettem.
Sétáltunk vissza a parthoz, amikor láttam, hogy szegény tűzpirosra ég.
- Hé! Nem kented be magad? - kérdeztem meg.
- A csudába. - húzta a száját. - Mindig elfelejtem.
- Tessék. - adtam oda neki a naptejet.
Mindenhol bekenegette magát, de láttam, hogy a hátával bénázik, ezért felajánlottam neki, hogy bekenem.
- Köszi. - motyogta zavartan. - Bejössz a vízbe. - vigyorgott.
- Most kentelek le és te már rohannál a vízbe? Együk meg a fagyit legalább - nevettem. Olyan édes, úgy megölelném. Imádom ezt a lányt. Miután megettük a fagyit, a kezénél fogva megrántottam és behúztam a vízbe (bátor lépés volt). Labdázgattunk, de közben leszakadt az ég. Az eső csak úgy ömlött. A többiek rémülten szaladtak fel, mintha csak cukorból volnának. Viszont valaki tárt karokkal nézett az ég felé, miközben a nagy hullámok felcsaptak a derekáig, majd észbe kapva, hogy ez nem kis vihar, ő is kirohant a vízből, így felé vettem az irányt.
- Amara! Egy utolsó beszaladás a vízbe? - kérdeztem pimasz vigyorral.
- Oké. - szorította meg a kezemet és villámgyorsan a fék szót nem ismerve, berohantunk a vízbe.
Nevetve mentünk fel a hotelba, ahol Jorge csúnyán nézett rám. Amolyan "Meg fogod bántani" fejjel.
- Ti aztán megáztatok. - erőltetett egy vigyort az arcára. Nem bírtam tartani a szemkontaktus legjobb barátommal, így Amarára néztem:
- Jöttök vacsizni este?
- Igen. - bólintott mosolyogva, majd belépett a szobájába.
- Ruggero el fogod cseszni. - nézett Jorge komolyan. - Ez a két lány nem játékszer.
- Jorge...Beleszerettem. - néztem a földet idegesen.
- Gratulálok. Te nem vagy százas.
- Nem így terveztem. - húztam a számat. - Inkább bemegyek a szobába, írok egy dalt róla és jobban leszek. - surrantam be a szobába.

 Tök jó dalt írtam. Büszke vagyok magamra...No meg a szerénységemre. Vacsora idő van, Candét nem is láttam, mert átment Albáékhoz, miután felébredt. Érzem, hogy a sárga ruhájában jön, így hozzáöltözök. Pont elkészültem, mikor belépett az ajtón.

Elállt a szavam. Valami káprázatosan nézett ki. Ekkor nyert nekem értelmet az, hogy kit is szeretek igazán. Amara csak egy fellángolás, míg Cande a szerelmem.
- Na, hogy tetszem? - pördült meg.
- Imádom! - léptem hozzá és hosszan megcsókoltam.
- Gyere, mert már lent várnak minket. - mosolygott rám.
.....
-...Megérezett a gerlepár is! - nevetett Jorge. Egy előttem álló lány megszeppenten megfordult. 'Amara? Ez ő?' futott át a gondolat a fejemben. Gyönyörű sminkben és ruhában volt, megszeppent tekintetével minket méregetett. Egyszerűen gyönyörű volt. Á-állj. Én ilyet nem mondhatok! Ruggero állj le...Candét szereted.

- Csajok! Milyen az első nap? - nézett ránk Facundo.

- Csodás. - nézett rá Lara. - Olyan jó itt lenni, veletek. Egy álom. 

- Azért mindennek van árnyoldala. - szólaltam meg. Ööö...Nagyon bunkó megszólalás volt? - Annak is, hogy ti idekerültetek. - fejeztem be, de itt már nagyon megbántam. Láttam, hogy Amara döbbenten néz rám, a többiekkel együtt. Mary törte meg a csendet:

- Mire gondolsz? - nézett rám kíváncsian. 

Gondolkodtam mit mondjak. Mentsem a helyzetet? Minek? Ennél gázabb már úgysem lehet.

- Egy-két ember felfordíthatja az életedet. Nehogy félreértsd! Ez a példa nem feléd szól. - mondtam Marynek, majd óvatosan Amara felé néztem. Szikrázott a szeme a dühtől és a csalódottságtól.

- Ezt nem egészen értem. - szólalt meg Amara idegesen. - Mi a problémád velünk Ruggero? 

- Szerintem ezt nem itt kell megbeszélni. - mondtam elvörösödve.

- Mi tart vissza, hogy itt elmondd azt az árnyoldalt? - kérdezte flegmán.

- Valaki. - néztem finoman Candelariára. 

- Értem. - csapta le a poharat az asztalra. Nem sok tartotta őt vissza attól, hogy széttépjen. Semmit nem evett egész este. Én sem. Jorge tekintete szinte lyukat fúrt bennem. De inkább azzal törődtem, hogy Candénak a kedvére tegyek, legalább ő jól érezze magát.

- Mehet Instagramra? - mutatott felém egy képet kettőnkről. 

Láttam szemem sarkából, hogy Amara elsétál. Utána kell menjek. 

- Kimegyek a mosdóba. Sietek! - adtam egy szájra puszit Candénak.

- Amara Perez! - szóltam utána a liftből kilépve

- Ruggero Pasquarelli! - fordult hátra. - Te meg mit csinálsz itt? Elment a net és nem töltődik fel a csókolózós képetek? 

- Ne légy ilyen szarkasztikus!

- Mondod te, miután megaláztál. Mi bajod van velem? 

- Az a bajom, hogy túl jól éreztem magam a délután.

- És ezért voltál egy igazi bunkó most?

- A "túl jó" alatt arra célzok, hogy az érzéseim egy kicsit bekattantak.

- Mire gondolsz a "bekattantak" alatt?

- Beléd szerettem. - mondtam ki. Lehet át kellett volna gondolni.

- Ezt rosszul hallottam szerintem. - nézett rám Amara.

- Minden szót jól hallottál. - néztem őt.

- Hát nem hiszem. Ha szeretnél, nem lennél még Candeláriával. Ha szeretnél nem lettél volna ekkora bunkó vacsoránál és ha szeretnél, akkor nem néztél volna levegőnek. 

- Ki akartam szeretni belőled. 

- Én is belőled. - emelte meg a hangját. - De megsúgom, ez nem egy délután. Istenem. Két éve szerelmes vagyok beléd. Halálosan. Ruggero... Végignéztem ma is, ahogy szerelmeskedtek Candeláriával. Sírtam azokon a képeken, ahol boldog voltál. De nem velem. Vártam, hogy egyszer eljön az a pillanat, ami most délután volt. Csak miattad vagyok itt. Mert közelebb akartam kerülni hozzád. De tudod mit? Most már nem akarok tőled semmit. Csak a koncertre fogok koncentrálni. Nem érdekelsz! Nem akarok sem a barátnőd, sem a barátod lenni. Nekem te egy idegen vagy a mai megaláztatás után. Menj vissza vacsorázni. Jó éjszakát Ruggero Pasquarelli! - csapta rám idegesen az ajtót. 

- Te jó ég! Mit csináltam?! - fejeltem le a falat. - A fenébe. - motyogtam, majd a szobámba belépve, elkezdtem írni a következő dalomat...