Az ajtón becsapva kitört belőlem a zokogás. Konkrétan fuldokoltam. Lemostam a maskarát a fejemről, felkontyoltam a hajam, visszabújtam a melegítőmbe és befeküdtem az ágyba. Bámultam a sötét plafont. Miért történt ez? Egy hihetetlen délután után (ami olyan volt, mint egy álom), mindent elront. Nem hiszem el.
Az oldalamra fordultam és továbbra is zokogtam. A könnyeimmel eláztattam a párnát...
Már háromnegyed órája szenvedtem. Próbáltam aludni, de nem ment. Aztán hallottam, hogy megérkeznek a lányok. Egyből visszatartottam a sírást és alvást szimuláltam:
- Nézd meg! Szegény. - hallottam Lara hangját.
- Hát, nem úgy sikerült a vacsora, ahogy azt elterveztük. De nagyon jól bírta.
- Fel akarom ébreszteni. - mondta Lara.
- Ébren vagyok... - ültem fel nehezen.
- Jaj...Ne sírj. - ült le mellé Lara.
- Mi történt, miután elmentem? - szipogtam.
- Hát... - ült le María a másik oldalamra. - Elmentél, aztán Ruggero csak annyit mondott, hogy elmegy a mosdóba, de az állapotodat látva, tuti hozzád ment. Azután visszajött, de nagyon ideges volt. Cande elkezdte faggatni, hogy mi baja van, de vele is nagyon összeveszett, tehát szerintem most Jorge szobájába szorult. - magyarázott Mary.
- Ennyire összevesztek? - néztem magam elé.
- Hát miután elmentek mindketten, mondták a többiek, hogy ennyire nem szoktak összeveszni. - mondta Lara
- Most ez lett a vége. Ez! - mutogattam. - Miattam összeveszett a barátnőjével.
- Mit mondott neked, amikor ketten voltatok? - kérdezte Lara. Egyből eszembe jutott minden és ismét zokogásba törtem ki. - Jaj, nem akartam feltépni a sebeket...Sajnálom. - biggyesztette le a száját Lara.
- Elmondta, hogy - szipogtam - hogy... hogy belém..
- Beléd...mi? - nézett kíváncsian Mary.
- Hogy...Belém szeretett. - mondtam ki.
- Te most szívatsz? - nézett rám Mary.
- Úgy látszik? - mutattam magamra. - Aztán elküldtem a fenébe. És így lett vége a dolognak. De, ha most megbocsájtotok - takaróztam be - én most alszom. - feküdtem el.
Reggel ötkor felébredtem, azaz aludtam kb. 4 órát. Azt is csak félálomban. Felvettem egy melegítőt, egy haspólót, összefogtam a hajam, felvettem a tánccipőm és elmentem egy kicsit sétálni, mert a reggeli csak hatkor van. Kisétáltam a strandra és leültem a homokba. Éppen kelt fel a Nap. A szellő kicsit hidegen fújt, ezért néha kirázott a hideg... vagyis sokszor. Lehet nem volt jó ötlet kijönnöm, de most már itt maradok. Hirtelen egy pokrócot éreztem a hátamon:
- Szóval te is koránkelő vagy? - hallottam meg Ruggero hangját.
- Ha te is az vagy, akkor inkább igyekszem tovább aludni. - mondtam és elmenni készültem.
- Azért meghallgathatnál. - mondta. - A szemembe se fogsz belenézni.
- Nem. - válaszoltam flegmán.
- Miért nem?
- Mert akkor újra... - csuklottam el. - Újra visszatér az az érzés, amit már évek óta le akarok küzdeni. - néztem rá. A szívem gyorsan elkezdett verni, a tekintetébe belehaltam és... Visszatért az az érzés.
- De a dolgokat meg kell beszélnünk. - mondta. - Tudod, az tegnap délután nagyon jó volt. Túlságosan is jó. Annyira jól éreztem magam, hogy... - akadt el.
- Hogy?
- ...Kordában kellett tartanom az érzéseimet, mert majdnem megcsókoltalak.
- Mi van? - háborodtam fel. - Neked elvileg barátnőd van. És szerintem gyakorlatilag is.
- Szerinted miért mondtam, hogy "kordában kellett tartanom az érzéseimet"? Szeretem Candét, de - mondta, de közbevágtam.
- Na itt az a fontos szó. A szeretem. Te szereted a barátnődet. Hol itt a gond? - kérdeztem.
- A fejemben van a gond. Akárhányszor Candeláriával vagyok, azt hiszem te vagy az. Egyszer már majdnem Amarának hívtam.
- Hát ehhez csak gratulálni tudok! - mondtam.
- A flegmasággal nem oldasz meg semmit. - mondta.
- De azzal igen, ha elmegyek. - álltam fel. - Verj ki a fejedből. Úgy mindkettőnknek jobb lesz. Reggelinél találkozunk. - intettem és otthagytam.
Cikáztak a gondolatok a fejemben. Egyik felem halálosan szerelmes belé, de azt most elnyomja a gyűlöletem. Szeretem, hogy utálom vagy Utálom, hogy szeretem. A reggeliig bent ültem egyedül az étterembe, aztán szépen lassan jöttek a többiek is:
- Jó reggelt! - ült le mellém Facu. - Jól aludtál? - kérdezte. Ez most komoly?
- Fogjuk rá. - mondtam. - Te?
- Hát, annyira nem. - ásított.
- Miért?
- Egy dolgon gondolkoztam...
- Min? - néztem kíváncsian.
- Van köztetek valami Ruggeroval? - nézett rám.
- Nem mondanám. Miért?
- Tudod. Amióta összejöttek Candeláriával, én és Cande eltávolodtunk és hiányzik. És azt hittem, hogy ti most, ha összejöttök, újra visszakapom Candét.
- Aha... - bólintottam. - Figyelj! Nagyon szívesen elmesélek neked mindent, de már hallom, hogy jönnek a többiek és itt most ez nem lenne alkalmas. - mondtam halkan.
- Rendeben. Próba után elmondod?
- Hogyne. - mosolyogtam rá.
A többiek is megérkeztek.
- Helló Amara. Te meg hol voltál? - nézett rám Lara.
- Megnéztem a Napfelkeltét. - mondtam és a szemem sarkából láttam, hogy megérkezik Jorge és Ruggero. Ruggeronak egy rózsa volt a kezében.
- Az király. Felkelthettél volna, én is kíváncsi voltam rá.
- Legközelebb megteszem. - mosolyogtam Larára.
Jöttek a többiek is, Cande volt az utolsó:
- Jó reggelt!
- Szia Cande. - mondták szinkronban a többiek. Hirtelen egy ismerős hang csapta meg a fülem. Ruggero a rózsával a kezében énekelt Candeláriának. Békítő ének... Milyen bájos! Természetesen kibékültek, így újra falhatták egymást. A többiek örömtapsban törtek ki. Viszont négy ember nem tapsikolt örömében... Mary, Lara, én és Facu. Mind a négyen viszont egy műmosolyt villantottunk nekik, elhitetve örömünket. A reggeli nagyon finom volt, de utána egyből siethettünk a táncpróbára.
- Sziasztok! Újra itt vagyunk! - köszöntött minket a tánctanár. - Nincs sok időnk, ma három táncot tanulunk. Igyekeznünk kell, mert nagy show a cél. Álljatok fel és melegítsetek be, én addig felelevenítem a dolgokat.
Tíz perc múlva neki is álltunk. Egész hamar kész lettünk, már délután ötkor nagyon jól ment mind a három tánc. Este hatig elpróbáltuk eszközökkel is. Szuper lett:
- Királyok vagytok! Végeztünk mára. Holnap kettő táncot tanulunk, reggel kilenckor találkozunk.
Indultunk is hazafelé:
- Egy esti strand? - szólalt meg Jorge.
- Én benne vagyok! - mondta Tini és Alba is.
- Okés. - mondták Ruggeroék. Végül mind rábólintottunk. A szálláson mindenki felkapta a fürdőruháját és rohantunk is le a partra:
- Amara! - lépett oda Facundo. - Akkor elmeséled?
- Persze. - mondtam. - Gyere, sétáljunk egy kicsit odébb.
- Rendben. - mondta. A parton sétálva elmeséltem neki mindent. - Hű! - szólalt meg a végén.
- Vélemény?
- Ez elég bonyolult... - mondta Facundo. - De én neked adok igazat.
- Köszi. De figyelj! Beszélned kéne Candéval, hogy rendeződjön a kapcsolatotok. - tanácsoltam.
- Úgy lesz. Megyek is. Kitartást. - rohant el.
- Neked meg sok sikert! - kiáltottam utána. Mögöttem Lara állt. - Hú! De megijesztettél.
- Van köztetek valami? - nézett rémülten.
- Mi? - kerekedett ki a szemem. - Dehogy. Csak kíváncsi volt arra, hogy mi történt, én meg elmondtam neki.
- Ja...Már megijedtem. - nyugodott le Lara
- Sosem tennék veled ilyet. Senkivel sem. De veled pláne. - öleltem meg. - Bemegyünk a vízbe? - nevettem.
- Ez kérdés volt? - húzott magával. Már a Nap is lemenőben volt, de még mindenki lent játszadozott a strandon. Facundo láttam, hogy Candeláriával beszél, Ruggero meg írt valamit. Kíváncsi voltam, mit írhat:
- Dalt ír. - hallottam magam mögül. Tini volt. - Láttam, hogy nagyon agyalsz. - mosolygott. - Megjött neki az ihlet. Szerintem miattad.
- Úgy gondolod? - néztem a part felé.
- Nem gondolom, tudom. Szombaton megyünk a karaoke bárba, akkor már tuti hallani fogjuk.
- Ma csütörtök van? - gondolkodtam.
- Szerda. - hallottam kórusban Tinitől, Marytől és Larától.
A strandról kivételesen egész hamar elmentem. Megszárítottam a hajamat vacsoráig és megint elsőként voltam ott. Már majdnem mindenki itt volt, csak néhányan hiányoztak:
- Hol van Lara? - kérdeztem Maryt.
- Nem tudom, a strandon Facundoval beszélgetett, most nem tudom hol van. - vonta meg a vállát.
Öt perc múlva ők is megérkeztek, egymás mellé ültek és sokat nevetgéltek:
- Szerintem alakul itt valami. - sziszegtem Marynek.
- María. - szólalt meg Jorge. Mary még pislogni is elfelejtett. Lefagyott. Egy kicsit megböktem.
- T-tessék? - dadogott válaszul.
- Mi van velük? - mutatott a nevetgélő Facura és Larára.
- Ööö...Szerintem. Ööö...Nem tudom. - nyögte ki a választ. - Nagyon gáz volt?! - súgott felém.
- Nem! - nevettem.
Kaja után mindenki ment aludni:
- Lara hol a fenében van? - mutattam az ágya felé.
- Szerintem azóta lent röhögcsél Facuval. - mondta María, miközben ágyazott.
- Hát én meg nem várom. Hulla fáradt vagyok. - ásítottam.
- Nem csak te... Kapcsoljuk le a villanyt.
- Oké, Jó éjt Mary.
- Jó éjt Amara.
.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése