Érkezés

Hát itt vagyok... Olyan mint egy álom. Itt cikázott évek óta a fejemben és most teljesült. Én vagyok a Violetta Live egyik táncosa. Hihetetlen. Nyáron volt egy meghallgatás, ahol több mint kétszázan jelentkeztek, de én és még további 4 lány voltunk a legjobbak.
Ma lesz az első próbánk. Ma kapjuk meg a beosztást, hogy melyik dalokban fogunk táncolni. Egy kicsit izgulok, remélem megfelelek az elvárásoknak.
Ma találkozom először a srácokkal. Mármint a stábbal. Már várom a dolgot.
Bementünk az öltözőbe a 4 táncoslánnyal:
- Hol vannak a többiek? - célzott az egyik a stábra.
- Lehet ez valami átverés? - nézett körbe a másik lány. - Nézzétek már! - mutatott fel - Omlik a fal. Egy ilyen nívós stáb biztosan nem ilyen - nézett körbe - helyre hozott volna minket.
- Remélem nem valami belezés lesz itt. - mondta egy szőke táncos lány.
- Vagy valami prostituált rendelt ide minket. - szólalt meg a negyedik lány is.
- Neked mi a véleményed? - nézett rám a szőke lány.
- Az hogy ott jönnek - mutattam, kinézve az ablakon. A limuzinból kiszálltak mind. A lányokkal az ablakban sorakoztunk és kukkoltunk.
- Te jó ég! - visított az egyik. - Nézzétek Jorgét.
- És Facundo? - nyáladzott a szőke lány.
- És... - kezdtem bele én is. - Ruggero. - olvadoztam. A két kimaradt lánynak barátja van (az egyiknek vőlegénye), ezért ők csendben méregették a srácokat, míg mi hárman olvadoztunk:
- Sziasztok. - lépett be a tánctanár. - Örülök, hogy csatlakoztatok a kis családunkhoz. Gyertek a táncterembe, ott felosztunk mindent, elmondom ki miben fog táncolni. - hadarta. - Gyerünk. - intett.
Öten, megszeppenve sétálgattunk a romos falak között:
- Megkérdezhetném - szólalt meg az eljegyzett lány - Hogy miért ilyen csúnya helyen vagyunk.
- Te ezt látod. - mutatott körbe a tánctanár. - Mi meg ezt. - nyitott ki egy nagy ajtót, ahol egy óriási, gyönyörű terem várt minket.
- Ez nagyobb, mint a lakásom. - ámult el az egyik lány.
Martináék egy körben ülve nevetgéltek és mesélgettek sztorikat egymásnak.
- Mi most... - kezdte a szőke lány - Odamenjünk? - nézett kérdően ránk.
- Nem tudom. - sziszegtem. Hátranézett Jorge:
- Gyertek lányok! - nézett ránk. Négyen elindultunk, de az egyiknek legyökerezett a lába:
- H-h-hozzám szólt. - dülledtek ki a szemei. - Jorge Blanco lelányozott engem. - visítozott.
- Na gyere - húztam a kezét fogva, amíg meg nem láttam egy mosolyt. Azt a mosolyt. Az övét. Ruggeroét. Most az én lábam gyökerezett le. - Te szentséges atyaúristen! - szaladt ki a számon.
- Na elég a szerelmeskedésből. - lökött meg minket az eljegyzett táncoslány:
- Üljetek le hozzánk! - mosolygott Tini . Egyszerre lehuppantunk. - Hogy hívnak titeket?
- Én Maria vagyok. - mondta a Jorge rajongó lány.
- Én Amara. - mondtam sokkos állapotban.
- Én Esmeralda. - mondta az a lány, aki el van jegyezve
- Én Lara. - mondta a szőke lány.
- Én pedig Rosaline. - mutatkozott be a lány, akinek van barátja.
- Milyen szép nevek. - mosolygott Jorge. Láttam Marián, hogy az ájulás kerülgeti.
- Örülök, hogy a családunkba tartoztok. - mosolygott Tini.
Belépett a tánctanár:
- Maria Martinez. A dalok, amikben táncolsz. - nyújtotta oda a lapot.
- Esmeralda Lopez. - adta oda a lapot.
- Lara Rossi.
- Amara Perez és Rosaline Nano. - adta nekünk is oda. Elkezdtem olvasni a lapot. A dalok, amikben részt veszek:
En Gira (mindenki)
Tienes El Talento (mindenki)
Euforia (mindenki)
Alcancemos Las Estrellas (lányok)
Luz, Camara, Acción (wááááá)
Supercrativa (vegyes)
Como Quieres (Amara, María, Lara)
On Beat (mindenki)
Juntos Somos Más (vegyes)
Ser Mejor (mindenki)
En Mi Mundo (lányok)
Peligrosamente Bellas (lányok) 
Te Creo (szóló)

Szóval... Az gáz, ha jobban izgulok a Luz, Camara, Accióntól, mint a szólótól?
- Szóval, táncosok, stáb! - csapta össze a tenyerét a tánctanár. - Holnap reggel héttől este kilencig En Gira, Tienes El Talento és Euforia. A cél továbbra is a tökéletes. Először megtanuljuk a közösöket, azaz holnap után On Beat, Ser Mejor, majd megyünk a vegyesekre, aztán a többire. Holnap találkozunk. María- Lara, Amara jöjjetek ide kérlek. - odaballagtunk. - Tietek a Como Queres. Négyünk közt szólva, ti vagytok a három legjobb táncos lány itt. Természetesen Esmeralda és Rosaline sem rosszak, de bennetek több az erő. Arra kérnélek titeket, hogy koreografáljátok meg magatoknak a Como Querest, majd tanítsátok be Tininek. Köszönöm. - mondta és választ meg sem várva elviharzott.
- Hű... - mondtam. Ez durva lesz.
- Az biztos. - mondta egyszerre Lara és María.
- Csajok. - kiáltott felénk Alba. - Gyertek, megyünk a szállásra.
Beszálltunk egy óriáslimuzinba:
- Gyertek! - húzott magával minket María. Pont szembeültem Ruggeroval és Candéval, akik éppen nagyon nagyon szerelmeskedtek. Rossz volt nézni...Szíven ütött. Lara mellé Facu szorult, ezért erősen csipkedte a kezem izgalmában. A másik oldalomon María csöpögtette a nyálát Jorge felé, aki vadul chatelt valakivel. A fél órás út után megérkeztünk a hotelbe. Maríával és Larával egy szobában akartunk lenni. Mellénk került: Alba - Tini, másik oldalunkra Esmeralda és Rosaline, szembe velünk Ruggero és Cande. Lepakoltunk a gyönyörű szobába. Mindenkinek volt egy egész nagy ágya, meseszép fürdővel, minihűtővel. Természetesen egyből a hűtő felé vettem az irányt, míg Mary a fürdőt nézegette, Lara pedig az ágy puhaságát. Hát igen... A zabagép, a tisztaságmániás és a gyerekszellem:
- Csajok ez a fürdő eszméletlen. - lépett ki Mary.
- Az ágy is. - fetrengett Lara.
- E a űő i ó. - mondtam teletömött szájjal, arra célozva, hogy "Ez a hűtő is jó".
- Nézzétek a kilátást. - szaladt María az ablakhoz.
- Hűha. - ámult el Lara is. Én is odasiettem egy zacskó csokis keksszel.
- Ez nem semmi. - néztem az óceánt és a strandot. Kopogás zavarta meg a nézelődésünket. - Gyere! - Tini nyitott be egy szalmakalapban és fürdőruhában.
- Gyertek a strandra! - mondta - Megvárlak titeket. - lépett be. - Wow. Kétségtelen, hogy a ti kilátásotok a legszebb. Ruggeroék csak a parkolót látják, bár ők úgy sem a kilátást fogják nézni. - nevetgélt. Összeszorult a gyomrom a neve hallatán.
Gyorsan átöltöztünk és siettünk le a strandra a többiekhez. Tini egy lendülettel berohant a vízbe:
- Gyertek! Pancsikolt. - A két lány beszaladt, én pedig leterítettem a törölközőmet.
- Elmegyek egy fagyiért. - kiáltottam utánuk:
- Hé! - hallottam egy hangot magam mögül. - Gyere velem. - megfordultam. Ruggero állt ott. A szívem olyan tempóban vert, ami nem nevezhető normálisnak.
- Oké! - mondtam remegő hangon.
- Tudtad, hogy együtt táncolunk a Luz, Camara, Acciónba? - dobott fel egy témát.
- Igen, láttam. Nagyon szeretem azt a dalt.
- De azt tuti nem tudtad, hogy te leszel, akit dobálok. - ez lesokkolt.
- Mi? - néztem rá. - Nem azt a lányt fogod, akit eddig?
- Ő terhes lett és te ugrassz be arra a helyre.
- Mi van ha miattam elrontjuk? - agonizáltam.
- Nem fogjuk. Csak megfogom a csípődet. - fogta meg. - Te átkulcsolod a nyakam. - mondta, majd átkulcsoltam (meg kell jegyezzem, hogy alig kaptam levegőt az izgalomtól). - Jó! És most felemellek. Nem izgulj. Támaszkodj a vállaimon és bízz bennem. - összeszorított szemekkel hagytam, hogy felemeljen. - És ez az alap. - tett le. - Látod?! Nem is vészes. - mosolygott rám.
- De azért nem is olyan könnyű. - mondtam sokkos állapotban. Azt vettem észre, hogy úgy társalgom Ruggeroval, mintha rég óta ismernénk egymást.
- Na gyere, vegyünk fagyit. - indult el. - Milyet kérsz?
- Te meg akarsz hívni?
- Mondjuk úgy, hogy fizetek neked egy fagyit a bátorságodért - incselkedett.
- Nagyon is izgultam. - mondtam nevetve. - Köszi a fagyit. - vettem el a citromos fagyit.
- Hé! Te nem kented le magad? Úgy lefogsz égni, hogy a rákot az ikertestvérednek fogják hinni.
- A csudába... Tudtam, hogy valamiről megfeledkezek.
- Itt van naptej. - adott nekem.
- Köszi! - kenegettem a karom, hasam, lábam, arcom, aztán igyekeztem a hátamat is.
- Majd én. - vette ki a kezemből a naptejet. Te jó ég! Engem keneget Ruggero Pasquarelli. Én most álmodom?
- Köszönöm! Bejössz a vízbe?
- Most kentelek le és te már rohannál a vízbe? Együk meg a fagyit legalább - nevetett.
- Ruggero! - kiáltott Tini a vízből. - Cande?
- Alszik fent a szálláson, mert álmos. - kiáltott vissza Ruggero. Öt perc alatt megettük a fagyit. - Na gyere menjünk. - húzott be a vízbe (miközben a kezemet fogtaaaa)
- Beszálltok a a labdázásba? - kérdezte Lara.
- Persze. - mondtam. A labda párszor fejen talált, de nagyon jó szórakoztunk. Mikor már többen lettünk, a parton folytattuk a röpizést. Már három órája strandoltunk, ezért egyre kevesebben lettünk. A végére már csak Tini, Ruggero, Lara, María és én maradtunk. Egy hatalmas mennydörgés hangzott el a fejünk felett.
- Ajaj. - néztem fel. Már fél órája beborult, de most már az eső is csepegett...Fél perc múlva szitált, egy perc múlva zuhogott. - Ááá... - rohantunk a cuccainkat összeszedve.
- Amara. - állt meg Ruggero. - Egy utolsó beszaladás a vízbe. - nézett rám eszméletlenül cukin.
- Te most viccelsz? - néztem rá. - Azt hittem már sose jut az eszedbe. - rántottam el nevetve. Ledobtuk a cuccainkat és besprinteltünk a vízbe. Az eső ömlött, mi pedig csak nevettünk, mert csak mi maradtunk a strandon. És bár nem az lett a vége a dolognak, hogy szivárvány és napsütés, de így is jól elnevetgéltünk. Az eső nem állt el. Jobban szakadt, ezért elindultunk felfelé. Végig nevettük azt a 200 métert a hotelig:
- Hű! Ti aztán jól megáztatok. - nézett végig rajtunk Jorge.
- Amara! - szólt nekem Ruggero mielőtt bementem a szobába. - Este jöttök vacsizni? - nézett rám nagyon aranyosan.
- Persze. - mondtam. - Akkor vacsinál találkozunk. - intettem neki, majd az ajtón belépve kipottyantak az örömkönnyeim...