Szerdai nap...

- Jó reggelt! - léptem be a hotel ebédlőjébe. - Miz.. - kezdtem a kérdést, mire valami habos dolgot tömtek a fejembe:
- BOLDOG SZÜLINAPOOOT! - üvöltötték. Letöröltem a habot a fejemről.
- Nem is ma van srácok. - néztem meglepetten, aztán elröhögtem magam. - Látnátok az arcotokat! - nevetgéltem. - Nyugi, ma van. - mondtam és röhögtem a sokkolt arcokon. - Köszönöm. - tártam ki a karom és egyszerre húszan megöleltek:
- Itt az ajid. - nyomott a kezembe Lara egy ajándékszatyrot.
- Nem kellett volna. - mosolyogtam.
Egyszerre öten nyújtottak még felém ajándékokat:
- Köszönöm nektek. - mondtam, miközben kicsordultak az örömkönnyeim.
- Ne sírj! - ölelgetett Tini. - Együnk tortát! - tolt az asztalhoz, ahol egy hatalmas torta várt.
- Azta! - lepődtem meg. - De ez óriási. Miért?
- Maryék mondták, hogy ezt kb. megeszed egyedül, ezért kettőt csináltattunk. - mutatott a konyha felé, ahonnan még egy tortát hoztak.
- Hihetetlenek vagytok! - mosolyogtam.
A többiek beszélgettek valamiről, amikor valaki hátulról eltakarta a szemem:
- Ki vagyok? - hallottam egy ismerős hangot.
- Nem is tudom... Ez a hang olyan nőies. Tini? - kérdeztem komolyan.
- Nem talált... - mélyítette el a hangját...
- Ruggero tudom, hogy te vagy. - nevettem és a kezét levéve megfordultam.
- Boldog szülinapot a legjobb táncosnak a Földön, húzott elő egy kis ékszeres dobozt.
- Hű! - néztem, majd amikor felnyitottam, majdnem leejtettem. Egy gyönyörű nyaklánc volt, egy gyönyörű gyémánt táncosformával. - Miért költöttél rám? - ámultam el.
- Mert te a családom része vagy. Itt mindenki az... Tetszik?
- Az nem kifejezés. - csatoltam ki.
- Segítek! - fogta meg a két végét a nyakláncnak és a nyakamba akasztotta. A szívem hevesen vert. Ezt nem akartam...
- Köszönöm. Nagyon köszönöm. - mondtam és megöleltem.
- Ma szabad napunk van szóval jól beba... - üvöltötte Jorge, aztán rájött, hogy ezt nem itt kéne. - Jól bebarbizunk.. - halkult el.
- Már akik.. - mondtam én, aki nem preferálja az ivást.
- Amara. Most írod a második X-ed. Muszáj kirúgni néha a hámból.
- De ez nem most lesz! - veregettem meg Jorge vállát.
- Majd meglátjuk! - nevetgélt.
A reggeli jó hosszan elhúzódott, azután strandoltunk egészen délutánig. Kb. este hatkor a többiek elhatározták, hogy menjünk el egy buliba:
- Ugye ez nem diszkó? - néztem rémülten.
- Neem. - rázta meg a fejét Facu. - Ez egy olyan buli, ami majdnem, de csak majdnem diszkó. - modta, miközben Larát karolta át.
- Szuper... - mondtam ironikusan.
Minden lány nagyon ki volt öltözve, én ezt nem vittem túlzásba. Szolidan sminkeltem, a hajamat behullámosítottam és egy fekete rövidnadrágban és fehér, mintás trikóban voltam. Edző cipővel. Meg természetesen a "birthday girl" tiara. Le se tagadhatnám, hogy táncos vagyok.
- Mehetünk? - kiáltotta Jorge. Mindenki bólintott és egy külön busszal elmentünk a "buliba"...ami 100%-ban diszkó.
- Hát ez diszkó. - mondtam lenézően.
- Csak táncolunk és jól érezzük magunkat. - mondta Lara, Facu kezét fogva.
- Felőlem... - mondtam nem túl lelkesen.
A buliban büdös volt, zsúfoltság és zene...zene. "Zene". A lányokkal táncolgattunk. Én a saját vizemet ittam (magammal hoztam, ilyen helyeken nem veszek), a többiek a vodkától kezdve a koktélokig nem álltak le. Egy kicsit aggódtam, hogy hogy megyünk haza, mert például Jorge az ígéretét betartva mindent összeivott:
- Jorge. - léptem oda. - Enned kéne valamit. - mondtam neki. Kissé bizonytalanul, de bólintott, majd röhögve elment kérni magának valami kaját. A tekintetemmel Ruggerot kerestem. Candéval táncikált, látszólagosan csak jókedvű volt, nem volt részeg:
- Amara! Ne ellenőrizz mindenkit, csak érezd jól magad! - jött oda Alba.
- Te sem iszol? - néztem rá. Teljesen józan volt.
- Csak mértékkel. Nem szeretem magamat égetni. - vonta meg a vállát.
Eltelt már pár óra, nagyon sokan "kivoltak" már. Samuel, Jorge, Facu teljesen, de Lara és Cande is túllépett a határon. Tini és María csak vihorásztak. A többiekkel nem igazán futottam össze. Ruggerot egy bárszéken véltem felfedezni. Nagyon gondolkozott valamin:
- Hé! Ruggero! Baj van? - ültem a mellette levő székre. Rám nézett. Volt benne elég ital.
- Csak... - szédült meg. Gyorsan elkaptam a vállát és visszatoltam a pultra. - Gondolkodtam. - mondta nagyon lassan.
- Miről? - néztem kíváncsian.
- Rólad, rólunk... - mondta. Összeszorult a gyomrom.
- Ezt már lezártuk. - sóhajtottam. - Egyél a pizzámból, attól egy kicsit jobban leszel! - adtam oda neki a pizzámat.
- Köszi. - evett bele. - Szóval... Még mindig szere... - kezdte.
- Még mindig Candét szereted! - fejeztem be helyesen a mondatot. - Ruggero ne kavarj!
- Nem akarok kavarni! - háborodott fel. - Ezek a rohadt érzéseim. Mit csináljak?
- Felejts el?!
- Te már elfelejtettél engem? - nézett rám. Elvesztem a szemében. Alig láthatóan megráztam a fejem. - Szóval nem. Akkor miért prédikálsz nekem?
- Mert neked barátnőd van és nem belém kéne szerelmes legyél. Ha te engem szeretsz, ne bántsd meg Candeláriát, hanem szakíts vele.
- Akkor te járnál velem? - nézett mélyen a szemembe.
- Ez így elég kínos. - feszengtem.
- Az egész viszonyunk kínos. - mondta ki Ruggero az igazat.
Aztán lelassultak a dolgok. Elnéztem balra és azt hittem rosszul látok. Aztán ránéztem Ruggerora, aki szintén arra nézett:
- Mondd, hogy ezt most hallucinálom. - dörzsölte meg a szemét.
- Attól tartok... - nyeltem egy nagyot. - nem.
Amit láttunk a következő: Candelaria önfeledten táncolgat egy sráccal, majd a következő képben csak annyi látszik, hogy csókolóznak. Többször is.
Ruggero idegesen felállt. Az önkontrollja helyreállt, mert nem szédelgett:
- Ruggero! - rohantam utána. - Ugye nem verekedsz.
- Nem! - mondta idegbetegen és szétszedte a csókolózó párost. - Szia! Tudod ki vagyok én? - nézett a srácra. Reflexből be akart húzni neki, de hátulról elkaptam a kezét:
- Nyugodj meg! - suttogtam. - Azt akarod, hogy ezen csámcsogjon a sajtó? Légy te az okosabb! - simítottam meg a karját. Ruggero hátra nézett rám. Elmosolyodott és adott egy puszit az arcomra.
- Te miért puszilgatsz mást? - nézett rá Cande.
- Te most szívatsz? - kérdeztem én Ruggero helyett. - Most faltál fel egy ismeretlen csávót, aki el is tűnt.
- Jaj...Nem akartam Ruggi. - ölelte meg. Ruggero kibújt az öleléséből. - Én hányszor megbocsájtottam azért, mert ezzel a csajjal kavargattál.
- De egyszer sem csaltalak meg, csak összezavarodtam. Nem csókolóztam Amarával. Én őszintén szerettelek. De ez már a múlté. Jobban járunk, ha ennek vége. - mondta Ruggero és elment.
Öt perc után megkerestem. Kimentem a diszkóból, amitől kb. 10 percre volt a tengerpart. Tudtam, hogy ott lesz. Leültem mellé a homokba. Már teljesen józan volt. A homokot morzsolgatta és közben a vizet bámulta:
- Hogy találtál meg? - nézett felém.
- Megérzés. - mosolyodtam el.
- Hogy lehettem ilyen hülye. Lehet végig megcsalt. - lógatta az orrát.
- Ugyan már. Nem hiszem. - mondtam. Nagyon hideg szél fújt.
- Te egy trikóba vagy? - dülledtek ki a szemei. Levette a kabátját és rám terítette.
- Köszi. - mondtam. Így ültünk...Sokáig. Csendben.
- Jön már fel a Nap. - mutatta. - A legutóbbi közös Napfelkelténk nem volt túl jó.
- Hát nem. Nagyon be voltam sértődve. - röhögcséltem.
- Amara! - nézett rám. - Elpróbáljuk az emelést.
- Persze. - pattantam fel. Vagy hatszor leestem, vagy a homokot Ruggero szemébe szórtam, de aztán nagyon jól sikerült az utolsó. - Ez remek volt! - ugrándoztam. Ruggero mosolyogva nézett. Most meg akar csókolni? Mit csináljak? Közelebb lépett felém.
- Figyelj! - mondtam. - Most szakítottál, még várjunk egy kicsit! Nem szeretnék csere lenni.
- Te sose leszel az. - húzott oda magához a derekamat fogva. A mellkasán megtámasztottam a kezeimet.
- Ígéred? - néztem mélyen a fekete szemeibe.
- Ígérem. Szeretlek. Végre kimondhatom! - mosolyodott el Ruggero.
- Én is szeretlek! - mondtam. Ruggero közelebb hajolt. A kezeimet a nyaka körül átkulcsoltam. Megcsókolt. Nem akartam, hogy véget érjen a pillanat. Olyan volt, mint egy álom, ami velem (VELEEEEM) történik. Hihetetlen. Ránéztem:
- Akkor mi most...? - kérdeztem. Még egy csókkal válaszolt:
- Remélem leesett, hogy ez igen akart lenni. - mondta és felkapott, mint ahogy a menyasszonyokat szokás.
- Mi a fenét művelsz? - kérdeztem.
Levette a cipőjét és berohant a vízbe velem együtt.
- Neee! - mondtam csurom vizesen.
Reggel hétre visszaértünk a szállásra.
- Nekem ma próbám van. - mondta Ruggero a kezemet (ááá) fogva.
- Én meg alszom szerintem. - tervezgettem.
- Adhatok egy "jó éjt" puszit? - nézett rám.
- Nem! - mondtam. - Minimum kettőt kérek!
- Még egyszer, boldog szülinapot! - mosolygott.
- Ennél jobb nem is lehetne! - mondtam és megcsókolt...Több, mint kétszer. :)