Olaszország...

Egész héten annyit koncerteztünk, hogy a lábaim már le akartak szakadni. Nem tudok mozdulni az izomláztól, de ezzel nem vagyok egyedül. Az utolsó koncerten, amit a héten adtunk, zombinak éreztük magunkat, de attól függetlenül jól sikerült minden. A várt ünneplés elmaradt, a party arc Jorge is rohant egy maratoni alvásra. Kettő nap szabadság felér számunkra, egy egy hónapos wellness hotellel. Meg kell jegyezzem, hogy Olaszországba tartunk. A repülőgép, ahogy landolt, mindenki rohant aludni. Délután ötre értünk oda és másnap 11:30-ig aludtunk:
- Még van másfél nap pihenőnk. - mondtam Ruggeronak a plafont bámulva.
- Már egy óra van? - ugrott fel. - Kettőre ebédelni megyünk hozzánk.
- Ruggero! Rómában vagyunk. Fél tizenkettő van és te át akarsz érni Pescarába. Hajrá! - néztem rá furán.
- Megoldjuk! - öltözött át. Hasonlóképp tettem, mert láttam, hogy nagyon siet. - Fogunk egy taxit. - gombolta be az ingét.
- Ahogy gondolod! - mondtam.
- Nem tudok elmenni melletted úgy, hogy ne mondjam, milyen csinos vagy! - nézett végig rajtam, majd magához rántva hosszan megcsókolt. Az incidens után sikeresen fogtunk egy taxit, aki bár nem szívesen, de elautókázott velünk a 200 km-re lévő Pescaraba.
- Oké! Ebből a taxi összegből vehettünk volna egy házat is. - néztem nagyot a kocsiból kiszállva.
- Ne aggódj emiatt! - fogta meg a kezem. Beléptünk a kapun.
- Tudják, hogy jövünk? - suttogtam.
- Nem...Azért mondták, hogy jöjjünk kettőre ebédelni. - nevetett. Az ajtón belépve ott várt minket a család:
- Ciao! - lépett be Ruggero nevetve. Mindenkinek nagy ölelést adott és jól elcsevegtek olaszul. Ruggero anyukája örömében el is sírta magát. - Ne aggódj! - fordult hátra. - Tudnak valamennyire spanyolul.
- Én is olaszul. - mosolyogtam. - Összerakjuk majd a képet!
- Anya, apa, Leonardo! - csitította a családot Ruggero. - Ő itt a barátnőm, Amara. - karolta át a derekam, büszkén.
- Szia Amara! - fogott velem kezet kedvesen az anyukája, majd megölelt. Hasonlóképpen tettek a férfi tagok is. - Gondolom kitaláljátok mi az ebéd... - kezdte Ruggero anyukája.
- Csak nem pizza? - nézett sejtelmesen Ruggero.
- Még jó, hogy az! - ült le az asztalhoz Leonardo, farkas éhes tekintettel.
Valamit Ruggero apukája mondott Ruggeronak, de nem értettem, mert olaszul mondta és gyorsan. Ruggero szintén ilyen szélsebesen válaszolt. Kíváncsi voltam, miről van szó, mert sokszor néztek felém:
- Amala! - hallottam, a nevem (egy kissé hibásan). Odafordultam. - Szeretsz focizni? - kérdezte Leonardo olaszul.
- Hát - kezdtem -, nézni szeretem és egész jól játszom...Magamhoz képest.
- Vacsi után kihívlak egy meccsre. - nyújtotta a kezét.
- Benne vagyok! - ráztunk kezet.
A pizza isteni volt. Sikeresen elfogyasztottam egy egészet, amit Ruggero anyukája csillogó szemekkel nézett. Sok mindent megtudtam Ruggeroról és a családjáról. Úgy ahogy, megértettem pár olasz mondatot, de igyekeztek spanyolul beszélni.
Leonardóval felálltunk, azzal a céllal, hogy kimenjünk:
- Hova mentek? - fogta meg a kezem Ruggero.
- Foci. - mondtam.
- Ne ebben a szép ruhában! - nézte végig. - Adok melegítőt.
Ruggero szobája tipikus zenész szoba. Gitár, kották, dalszövegek stb. Kaptam tőle egy melegítőt, ami amúgy leesett volna rólam, egyedül a madzag tartotta meg. Továbbá egy pólót, ami a combom közepéig ért:
- Hm... - néztem magam a tükörben. - Hasonlítunk! - nevetgéltem. Ruggerotól kaptam egy öklöst a vállamba. - Hééé! - ütöttem vissza. Majd elkezdett csikizni, én is őt...Aztán megcsókolt...És én is őt.
- Gyertek! - hallottuk Leonardo hangját az udvarról.
Az udvaron, egy kicsit bemelegítettünk:
- Készüljetek fel - mondtam, miközben összekötöttem a hajam -, én vagyok Messi. Sőt Jobb vagyok, mint Messi. - ismertem be...Egészen addig, amíg meg nem kaptam az első gólomat. - Ööö...Messi is hibázik. - mondtam bizonytalanul.
- Ühüm, persze. - ölelt át hátulról Ruggero és megpuszilta a nyakam. Ezt az alkalmat kihasználva, gyorsan a lábam alá guruló labdát tökéletesen a kapuba rúgtam.
- Ennyi vagy! - nevettem ki.
Elfocizgattunk este hatig. Utána megnéztünk egy focimeccset.
- Oké! - ettem a pattogatott kukoricát. - Én Barcás vagyok... Bocs. - mondtam. Két dühös tekintettel találkoztam. - Ti Realosok? - néztem rájuk erőltetett mosollyal.
- Dehogy. - röhögött Ruggero. - Csak szívatunk. Barcás a család. - vonta meg a vállát és átkarolt. - El is felejtettem, hogy ilyen kényelmes ez a kanapé. - fészkelődött.
A meccs mozgalmas volt, a végeredmény 1-0 lett a Barcának.
- Jól végződött ez a nap. - ásítottam.
- Szerintem is. - mondta Ruggerot. Aztán vártuk Leonardo válaszát is...De ő már aludt. - Szegény, biztos sokat unatkozott egyedül. - mondta Ruggero és betakarta Leonardot. - Fürödj meg, aztán én is és akkor aludhatunk.
- Oké! - mondtam.
Eltartott egy ideig, mire rájöttem, hogy működik a a zuhanyzó, de végül sikerült. Utána Ruggero is lezuhanyzott.
Az ágyban feküdtem, amikor bejött Ruggero is.
- Nem érdekel, itthon vagyok! - mondta és levette a pólóját. - Nem szeretek idegen ágyneműknél félmeztelenül aludni.
- Pedig nem lenne ellenemre... - szaladt ki a számon. - Mármint... - köhögtem.
Ruggero reakciója erre egy hosszú, szenvedélyes csók volt.
- Szeretlek! - feküdtem a mellkasára.
- Hát még én téged! - kapcsolta le a villanyt. - Jó éjt Szerelmem!
- Jó éjt.