Az első koncert...

A fő próba tökéletesen sikeredett, ruhástul, hajastul, sminkestül. Már nagyon izgulok, mert kb. 3 perc múlva megnyitják a kapukat:
- Nyugi! - ölelt át hátulról Ruggero.
- Nem bírom! El fogok...
- Alduni? - vágott közbe. Nevetésben törtem ki,
- Azt akartam mondani, hogy el fogok ájulni. - nevetgéltem, míg el nem halkított egy csókkal.
- Amara! Azonnal menjél a sminkeshez, Ruggero, te meg öltözzél! - üvöltötte valaki. Egy búcsúcsókkal kettészakadtunk.
- A színpadon találkozunk. - mondta Ruggero.
- Úgy legyen!
A székbe beülve arra koncentráltam, hogy ne aludjak el. A sminkes lány végig csacsogott, méghozzá jó nyávogós hangon, így nem aludtam be:
- Ama! - rohangált valaki mögöttem.
- Itt vagyok! - szóltam a székből, miközben sminkeltek.
- Drágám! Hol a ruhád? - mondta kétségbeesve a stylist.
- Ott valahol. - mutattam balra. Egy kicsit szétszórt.
- Amara! - hallottam Larát.
- Mondd!
- Nem tudom, hogy van egy rész a Como Queres?-ből.
- Melyik rész? - kérdeztem. Lara elmondta én pedig elmagyaráztam neki, hogy hogy van.
- Köszi, imádlak. - mondta és elviharzott.
Közben hallottam, hogy óriási hangzavar van. Kapunyitás. A gyomrom görcsbe rándult.
- Készen vagy! - mondta a sminkes.
- Köszi. - rohantam öltözni. Belerohantam valakibe. - Bocsi! - mondtam hátra sem nézve, de visszarántott.
- Már észre se veszel? - mosolygott rám édesen Ruggero.
- Nehéz nem észre venni a tarajod. - nevettem.
- Neked sikerült. - csókolt meg. - Na, siess!
Átöltöztem, hajat csináltattam, rohangáltam, aztán ideje volt kezdeni.
- Készen álltok? Menjetek! - hessegettek minket a sötét színpadra. A színpadon állva hallottam a szívverésemet. A közönség elhalkult. Tini megérkezett, óriási visítás és tapsvihar. Aztán elkezdtük az összetett koreot. Mind a három tökéletesre sikeredett. A színpad mögött óriási nagy káosz uralkodott. Rohanás, rohanás és rohanás. Volt három szabad táncom, ahol felkészültem az Alcancemos Las Estrellasra.

- Lányok! Menjetek! - Volt egy kis szöveg, amivel szórakoztatták a közönséget, aztán elkezdtek énekelni, ez a tánc is jól sikerült, nem rontottunk.
Utána volt a rekordöltözés, ahol rettenetesen gyorsan kellett öltöznöm, mert egyből jött a következő dal, amiben benne voltam (Peligrosamente Bellas). Ez után volt egy kis szusszanás (ez kb 1 percet takar), aztán átöltöztem a Luz, Camara, Acción produkcióra. Ruggero előre felment, mi oldalról. Nagyon jól kezdte az éneklést. Az emelésnél összetalálkozott a tekintetünk. Itt elég látványosan rám kacsintott. Nagyon jól sikerült a dobás és minden klappolt.
Még az On Beat, Juntos Somos Más is volt. A Como Queres is nagy sikert aratott, akárcsak az En mi Mundo és a Supercreativa. A Te Creo szólótáncomat nagyon élveztem, bár nagyon izgultam. É a legvégén a Ser Mejor is csodás volt. Életem legszebb napja. A színpadon a legtöbb lány sírva fakadt, a fiúk csak ölelgettek minket. Felbecsülhetetlen érzés volt!!! A színpadon mindenki ölelkezett:
- Na milyen volt? - üvöltötte Ruggero. A közönség ujjongott, de mi is.
- Eszméletlen. - törölgettem a szemem. Ruggero odalépett és magához húzott. - Ezt itt nem kéne, nem? - mondtam.
- Kit érdekel?! Nem bírom ki. - mosolyodott el és szenvedélyesen megcsókolt. A közönség sikoltozott és fotózott. Ebből lesznek hírek...
- Szeretlek! - öleltem át szorosan Ruggerot.
A színpadon boldogítottuk még a közönséget, de azután hivatalosan is vége lett az első koncertnek.
- Wááá! - üvöltött egy nagyot Facu. - Ez nagyon király volt! - ugrált.
- Megcsináltuk! - vigyorgott Tini és a karját kitárva, beleszaladtunk az ölelésébe.
- Annyira jó volt! - pityergett Alba.
- Hiányzott már ez az érzés! - mondta Ruggero, miközben átkarolt engem.
- Csodás volt. - mondtam én is.
Ott voltunk kb. éjfélig, azután már elmehettünk. De fáradság helyett inkább mindenki fel volt pörögve.
- Éjszakai strand? - dobtam fel kivételesen én az ötletet.
- Féltem, hogy sose mondja senki. - mondta Jorge és a másik oldalról átkarolva ugrált. Ez az ember kettyós. De nagyon bírom!
Mindenki összeszedte a holmiját. Mivel már viszonylag hűvös volt, így ruhástul rohantunk a vízbe.
- Ruggero! Ne merd! - mondtam még szárazon. Ruggero könnyedén felkapott. - Ne dobj beee! - csapkodtam a hátát. - Ne! - csimpaszkodtam rajta, amikor már tédig állt a vízben.
- Macskának érzed magad? Nem bírod a vizet? - csikizett nevetve.
- Fejezd be! - kiáltottam kacagva. - Megharapom a fülcimpádat! - váltottam komolyra.
- Én meg most elengedlek. - engedett el, ígéretét betartva. Már csak magamat tartottam.
- Jó! - mondtam. - Megadom magam. - eresztettem el Ruggerot és belezuhantam a vízbe. - Utálom, hogy mindig te nyersz! - biggyesztettem le a számat és felálltam.
- Hogy lehetsz ilyen gyönyörű? - mosolyodott el. Egyből elpirultam, a szívem ki akart ugrani a helyéről.
- Te meg, hogy tudsz ilyen jól bókolni. - kulcsoltam át a kezem a vállán és megcsókoltam. Közben egy sunyi mozdulattal kigáncsoltam, így összecsuklott és a vízbe esett.
- Te! - nézett rám bosszúsan. - Hogy képzelted? - pattant fel és elkezdett kergetni a vízben.
- Ne! Bocsi! Nem teszem ezt többet! - sikoltottam, de hátulról elkapott és szorosan magához húzott. Adott a nyakamra egy puszit, majd eldöntött a vízbe.
- Na! - nevetgéltem. - Elég lesz! - mondtam a vízben ülve.
Közben, mire kinéztünk, észrevettük, hogy egy árva lélek nincs már a strandon.
- Ennyire megunták? - nézett körbe Ruggero a sötétben.
- Ott vannak! - hunyorítottam. Messze voltak tőlünk. - Ennyire elrohantam volna? - néztem.
- Menjünk oda hozzájuk. - mondta, felhúzva engem a vízből. Kézen fogva odasétálgattunk:
- Ti meg mit csináltatok olyan messze? - kérdezte Tini.
- Én menekültem előle. - mutattam Ruggerora. - Ti nem mentek be a vízbe? - néztem rájuk. A többségük száraz volt.
- Én bent voltam! - mondta Jorge.
- Azt sejtettem! - legyintettem rá nevetve.
Kb. még fél óráig lent voltunk, de utána már mindenki ment aludni. Beléptem a szobába.
- Amara? Te mit csinálsz itt? - nézett Lara rám.
- Bejöttem...A szobánkba? - néztem rájuk furán.
- Velem már Facundo van. - mondta Lara.
- És Mary? - néztem rá kérdőn.
- Ő Albával és Tinivel.
- Jó ez így stimmel... - mondtam. - De hol a fenében vagyok ÉN? - mutattam magamra.
- Ne légy ilyen primitív állt fel és kikísért a szobából, majd benyitott a szemben lévő Ruggero szobájába. - Itt vagy te! - mutatott.
- Jó tudni. - mondtam, majd bedőltem az óriási ágyba. - Ruggero hol vagy? - kiáltottam.
- Zuhanyzom. Ne aludj el! - hallottam a mosdóból.
- Igyekszem... - kiáltottam vissza. Öt perc múlva ki is jött. - Miért tartottál ébren? - ásítottam.
- Jó éjt csókot akartam adni! - mondta, majd adott egy tökéletes "jó éjt" csókot.... :)