A szürke napok...

Óriási hiány vagy a szívemben. Nem bírom Ruggero nélkül. Csak forgolódom az ágyban de a párnám nem helyettesítheti a mellkasát. Hajnal fél 5-kor írt egy SMS-t, hogy megérkezett és aludjak, de nem ment. Fel akartam hívni.
- Kicsim nálad nem hajnal 5 van? - vette fel a telefont. A hangjától egy nagyot dobbant a szívem. - Nem alszol?
- Nem bírok. - mondtam szomorúan, bedugult orral.
- Ugye nem sírtál?
- Ööö...Hazudnék, ha azt mondanám nem... - mondtam.
- Amara! - szidott le a telefonon keresztül.
- Hány óra van nálatok? - tereltem a témát.
- Reggel 9, de ne tereld a témát! - mondta. Jól ismer.
Még kb. 1 órát beszélgettünk, mikor már ő is elfáradt.
- Megyek aludni, vigyázz magadra és nyugodj meg! Nagyon nagyon szeretlek! - mondta a telefonba.
- Én is nagyon szeretlek! - válaszoltam, majd letettem. Ettől a hívástól jobb kedvem lett, de hamar elszállt. Nem beszélhetek vele akármikor. Volt, amikor az éjszaka közepén felkeltem és felkelt csak azért, mert én nem bírtam aludni.
Még csak negyed 7 volt, de nem bírtam tovább aludni, ezért kimentem a tengerpartra. Most Rio de Janeiroban vagyunk. Gyönyörű hely, de még nem tudtam körbejárni. Itt az ideje.
Mázlim volt, mert ilyen korán reggel nincsenek turisták, így egyedül járkáltam. Elmentem a nagy Jézus szoborhoz. Ami nem is nagy. Hanem óriási. Senki nem volt ott, így egyedül sétálgattam, mármint azt hittem. Egy srác, egy hatalmas térképpel sétált.
- Hát te mit csinálsz itt ilyen korán? - kérdezte spanyolul.
- Csak sétálgatok. - mondtam.
- Fél hétkor? - nézett az órájára nevetve.
- Igen. - mondtam. De te mit csinálsz itt? - kérdeztem.
- Úgy sem tudsz segíteni. - legyintett.
- Honnan veszed te ezt? - néztem rá szúrós szemmel.
- Kb. Húsz éves lehetsz. Ha azt mondom neked, hogy a Violetta Live stábját keresem nem röhögsz ki? - nézett rám.
- Nem. Mert én vagyok az egyik táncosa.
- Tényleg? - nézett rám. - Én meg egy új táncosa. James vagyok. - mosolygott rám.
- Én Amara! - fogtam vele kezet.
- Szép neved van. - mondta. - Szóval! Miért sétálgatsz itt szomorúan, a Jézus szobor alatt? - ült le egy padra.
- Mennyire vagy tisztában a Violetta színészeivel? - kérdeztem.
- A húgom mániákus rajongó, szóval tudom... - mondta.
- Aha persze, a húgod a nagy rajongó. - nevettem.
- Akkor ne higgy nekem! De vissza a témához.
- Szóval Ruggero... Tudod ki ő nem? - álltam meg egy pillanatra. Bólintott egyet. - Ööö...Ő az én barátom.
- Jó barát vagy barát barát? - kérdezte.
- Barát barát. - mondtam. - És valamilyen projektbe kezdett Olaszországba, ezért most el kellett menjen három hónapra. - szomorkodtam.
- És szakítottatok? - kérdezte.
- Nem. Csak...Hiányzik. - sütöttem le a szemem.
- Mikor ment el?
- Tegnap. - húztam a számat.
- Elrepül az idő, ne aggódj! - simította meg a vállam.
- Remélem. - néztem rá egy erőltetett mosollyal. - Gyere, elviszlek a szállásra. - mondtam.
Elsétáltunk a hotelhez. Addig beszélgettünk. James elmesélte, hogy kb. 2 hete tudta meg, hogy a barátnője megcsalta.
Reggelihez megérkeztünk, mert a hotel előtt még sétáltunk egy kicsit.
- Sziasztok. Ő az új táncos James. - mutattam be a többieknek.
- Szia. - pacsizott vele Jorge.
- Hello. - jött oda Facu is.
Mindenkivel beszélt James egy pár szót, majd leültünk reggelizni, aztán irány a próba, ahol beépítettük Jamest a koreográfiákba. A Luz, Camara, Acción helyére az Amor en el aire került. Erre megtanultuk a táncot. Este 9-ig ott voltunk. A hotel kaja, ma pocsék volt, így rendeltünk pizzákat, amiket mindenki a szobájában fogyasztott el. A lányok nem akarták, hogy egyedül legyek, ezért Tini és Mechi átjött.
- Mi van Xabival Mechi? - kérdezte Tini.
- Nem tudom. - rázta meg a fejét szomorúan Mechi. - Nem beszélünk olyan sokat és meg sem látogat.
Mi lesz ha velem is ez történik majd? Én abba belehalnék. Mechi hogy lehet ilyen erős?
- Hogy bírod? - bámultam magam elé.
- Ti ezt látjátok kívülről. - mutatott végig magán. - De ami belül van, az olyan, mint te most kívülről. - mondta.
- Hű... Szóval azt akarod mondani, hogy neked jó az álarcod? - kérdeztem.
- Pontosan. - mosolygott. Az ajtón belépett James.
- Te meg mit művelsz itt? - néztem rá furán.
- Ez az én szobám. - nézett minket.  - Azt mondták, hogy ez üres.
- Fantasztikus. Még a szobámból is kidobnak. - háborodtam fel. - És én hol alszom?
- Ne haragudj...Bekéredzkedek valakihez. - mondta és el akart menni.
- James! Maradj nyugodtan... - mondtam. - Átmegyek Maryhez. Szegény egyedül van.
- Biztos? - kérdezte.
- Hogyne. - mosolyodtam el.
A lányokkal kiürültünk a szobából. Átköltöztem Maríához, aki nagyon örült nekem.
- Lesz már miről dumálnunk. - vigyorgott Mary.
- Az biztos. - biccentettem.
Este beszéltem egy fél órát Ruggeroval, utána pedig Maryvel beszélgettünk hajnal 2-ig...