2 héttel később...

- Csipkerózsika! Felébrednél? - hallottam Mary hangját, miközben a vállamat lökdöste.
- Hmm... - fordultam a másik oldalamra. - Hány óra? - motyogtam.
- Pont annyi, hogy elkéssünk a főpróbáról. - mondta. Ránéztem. Lara és Mary felettem állva, már felöltözve vártak rám.
- Nem akarok felkelniiiii. - hisztiztem. Valaki betört az ajtón.
- Gyertek! - hallottam Tinit. - Amara?! Te még... Pizsamában vagy? - vont kérdőre.
- Az úgy volt, hogy... - kezdtem. - Jövök... - keltem ki nagy nehezen.
- Siess! - csukta be az ajtót.
Gyorsan összekaptam magam:
- Mehetünk! - mondtam kómásan. - Mikor lesz az első koncert?
- Holnap este. - mondta Lara.
- Húha... - mondtam aggódva.
Lementünk a buszunkhoz.
- Jó reggelt. - üdvözölt minket Jorge.
- Neked is! - ásítoztam. - Ruggero? - kerestem.
- Itt van mögötted. - ölelt át hátulról Ő. Rám nézett. - Reggel hét van. A nap alig van fent. Minek napszemüveg? - röhögött ki.
- Mert még félig alszom. - morogtam, majd megcsókoltam. 
- Gerlepár! - üvöltött Alba nekünk. - Indul a busz!
Éppen, hogy felszálltunk a buszra, amikor a(z amúgy bunkó) buszsofőr beletaposott a gázba, így engem Ruggerora lökve, aki egyensúlyát elveszítve, velem együtt eldőlt:
- Na szép... - nevettem Ruggero mellkasán támaszkodva.
- Jól indul a reggel! - mondta.
A buszút nem volt több tíz percnél, a helyre megérkezve kezdhettük is a próbát:
Az En Girát, a Tienes El Talentot és az Euforiát együtt elpróbáltuk, nagyon jól sikerült:
- Így menjen ez a színpadon is holnap! - mondta a koreográfus.
A többi tánc is jól ment, néhányban volt egy kis hiba. Mivel egyszerre próbáltuk az egészet, így pörgött a próba. A Luz, Camara, Acción is jó lett. Sikerült tökéletesre a dobás. A szólótáncommal is meg voltam elégedve, tehát ez egy jó próba volt.
A srácokkal elhatároztuk, hogy ma pizzázni megyünk. Egy nagyon jó pizzériába mentünk:
- Én egy 32 cm-eset kérnék. - mondta Tini. Alba is, majd Jorge, Ruggero, Cande és mindenki.
- Én... - köszörültem meg a torkom. - 36 cm-eset kérnék... - mondtam.
- Mi van? Mekkora bendőd van? - háborodott fel Facundo.
- Nagy...vagy nem tudom. - mondtam kínosan.
- Alig eszem meg a 32-et, nemhogy a 36-osat - mondta Lara.
- Ti is izgultok a holnaptól? Vagy csak én? - mondtam az ujjaimat ropogtatva.
- Ez természetes. - mondta Tini. - Mi már hozzászoktunk. Csak az esetleges bakizásoktól félünk. - nevetett.
- De attól nagyon! - tette hozzá Ruggero, miközben a kezemet fogta.
Este 11-ig ott voltunk. Jól elszórakoztunk, sokat nevettünk:
- Most már ideje aludni menni, holnap kezdődik az első koncert és nem akarom, hogy elaludjak a színpadon. - mondtam.
- Na gyere te. - kapott fel a hátára Ruggero.- Elaludhatsz a hátamon nyugodtan. - adott egy puszit.
- Oké. - hunytam le a szemem.
................................................
- Te hétalvó! Hasadra süt a nap! - hallottam Ruggero hangját. Kómásan felkeltem.
- Hogy kerültem ide? És hol vagyok? - fogtam a fejem.
- Úgy bealudtál, hogy már féltem, hogy meghaltál. Hogy tudsz ilyen mélyen aludni? - kérdezősködött. - Amúgy én hoztalak ide és a hotelben vagyunk, csak az én szobámban.
- Hű... Ugye nem drogoztál be? - néztem rá.
- Csakis. - mondta és megcsókolt többször is. - Imádlak. - kulcsoltuk össze a kezünket.
- Én is téged. - csókoltam meg. Megszakította a pillanatot egy indulatos kopogás.
- Hahó! Gyertek! Az ország másik végébe kell lennünk négy óra múlva és próbálnunk is kell. - üvöltötte Tini.
Gyorsan átöltöztünk. Ahogy kiléptem az ajtón Tini egy brióst és egy kávét nyomott a kezembe:
- Reggeli. - mondta nekem. - Elviselhetetlen, ha éhes vagy. Magyarázol te is és a gyomrod is. - mondta, miközben sietősen lépcsőzgetett. Ismét mi voltunk az utolsók.
- Jó reggelt! Jó reggelt! - kapkodtam a fejemet a buszon. - Pont maradt két hely nekünk. - mutattam a két üres hely felé.
- Gondolom az ablakhoz akarsz ülni. - mondta Ruggero.
- Honnan tudtad? - döbbentem le.
- Megfigyeltem a szokásaidat. - mondta, miközben leültünk.
- Oké! Mondj egy párat! - néztem kíváncsian.
- Miután hozzáértél egy kilincshez, leporolod a kezedet, esetleg kézfertőtlenítőzöl.
- Nem rossz... - mondtam.
- A táskád cipzárját sosem húzod be teljesen, mert szereted, ha szellőzik és így könnyebb belenyúlni.
- Ezekben az a durva, hogy ezeket senkinek nem mondtam. - lepődtem meg.
- És imádsz a gyomroddal társalogni. - mondta végezetül.
- Ezt azt hittem senki sem látja! - simítottam meg a hasam.
- Én mindig figyeltelek. - csókolt meg.
- Elég a romantikából! - rúgta meg a székemet, a mögöttünk ülő Jorge.
- Hé! Attól, hogy Stephie nincs itt, attól még mi "romantikázhatunk". - fordult hátra Ruggero.
- Bocsi Haver. - ásított Jorge.
Ráhajtottam Ruggero vállára a fejemet és lehunytam a szememet:
- Csak nem aludni fogsz? - kérdezte Ruggero.
- Meglehet. - sziszegtem.
........................................
- Amara! Itt vagyunk! - ébresztettek öten.
- Mióta ébresztgettek? - néztem rájuk.
- Kb. öt perce. Nem rossz! Egész hamar felkeltél. - mondta Tini.
Az Aréna nagyon nagy, tuti rengetegen lesznek. Ideje fő próbálni...