Az utolsó (negyedik) magyar koncertre ellátogat 2 barátnőm. Daniella és Flóra. Kis korom óta ismerem őket és nagyon boldog vagyok, hogy majdnem 1 év elteltével újra láthatom őket. Mindjárt meg is érkeznek...:)
- Várod a barátnőidet? - karolt át Ruggero.
- Igen, de hol vannak már? - néztem az órámra idegesen. - Mindig a megbeszélt időpont előtt érkeznek 2 perccel, de érzem, hogy késni fognak. - sopánkodtam.
- Késni, idő előtt? Azt hogy akarod? - hallottam egy csilingelő hangot a hátam mögül.
- Flóra! Daniella! - rohantam oda hozzájuk és rájuk ugrottam.
- Nyugi van! - nevetett Daniella.
Daniellának nagyon szép kreol bőre és göndör haja van, Flórának pedig szögegyenes szőke haja és fehér bőre.
- Nem tudom elmondani mennyire, de mennyire hiányoztatok. - zokogtam örömömben.
- Te is nekünk! - öleltek szorosan.
- Pszt! - szólalt meg sejtelmesen Flóra. - Az ott...? - nézett a vállam felett.
- Ruggero Pasquarelli. - vigyorogtam - A...Vőlegényem.
- Nekem meg a férjem Channing Tatum. - mondta Daniella. - Ne viccelődj! - nevetett.
- Jaj már...Direkt nem mondtam el nektek, mert meglepetésnek szántam...De miért nem hisztek nekem? - biggyesztettem le a számat.
- Csak olyan hihetetlen... És egyből azzal a hírrel kezdesz, hogy összeházasodtok. - nézett Flóra. - De ez annyira szuper. - ugrált.
- A következő kérdés... - mondtam. - Lennétek a koszorúslányok? - néztem rájuk.
- Hogyne! - ugráltak visítozva. - Kik lesznek még?
- Lara, María, a nővérem, ti és talán Mechi és Tini. - mondtam.
- Hű...Együtt leszünk koszorúslányok Martina Stoessellel? - kérdezte Daniella izgatottan.
- Reméljük. - mosolyogtam. - Ruggero ne bujkálj! Be akarlak mutatni! - szóltam oda neki. - Ruggero! Ők itt Daniella és Flóra. - mutattam rájuk. - Ruggerot meg szerintem nem kell bemutatnom.
Egy kicsit beszélgettek Ruggeroval (angolul, mivel a lányok nem tudnak spanyolul), majd a koncert kezdetét vette, így az első sorból nézhettek minket.
- Azta! - rohantak hátra - Ez fantasztikus volt! - öleltek meg.
- Köszi. - mosolyogtam - És köszönöm azt is, hogy eljöttetek.
- Ugyan! - legyintettek mosolyogva. - Mikor mész menyasszonyi ruhát venni.
- Holnap. Mondani akartam, hogy gyertek el. Számíthatok rátok? - néztem felváltva rájuk.
- Ez kérdés volt? - kérdezte Daniella nevetve.
- Akkor holnap gyertek erre a címre. - firkantottam le egy fecnire a címet.
- Rendben. Holnap találkozunk! - öleltek meg.
Elmentek a barátnőim. Őket Jorge váltotta fel:
- Gyere! Megyünk karaokezni. - tolt előre.
- Ööö... Oké. - mondtam. - Át kéne öltöznöm. - mutattam a fellépő ruhámra.
- Igyekezz! Megvárlak. - állt meg egy raktár előtt.
- Miért sietünk ennyire? - fordultam felé.
- Öltözz! - hessegetett.
Gyorsan átöltöztem, majd siettünk a taxihoz, ami elvitt minket a karaoke bárba. Van ilyen Budapesten? Fura. :D
- Most már elmondhatnád miért siettünk. - mondtam futólépésben követve Jorge-ot.
- Ja...Amúgy nem siettünk. Csak már bulizni akartam. - vonta meg a vállát és otthagyott a tömegben.
- Kösz. - motyogtam. Nagyon sok póthajas, műkörmös, plasztikázott, miniruhás lány suhant el mellettem. Tipikus magyar szórakozóhely. Fél órát járkáltam, de nem találtam senkit, akit ismernék
Előkaptam a telefonomat és tárcsáztam Ruggerot:
- Szia! Hol vagytok? - kérdeztem.
- A karaoke bárban, a színpad sarkánál.
- Én is itt vagyok. Nem látlak titeket.
- Az nem lehet. - mondta Ruggero.
- Akkor láthatatlan lennék? Mert nem vagyok olyan vékony. - mondtam idegesen, mellettem pár cicababa nyávogását túlkiabálva. - Sőt... Itt pont kilógok a tömegből. - néztem rá pár lányra, akik igazán ki voltak pakolva.
- Milyen bárban vagytok pontosan? - kérdezte Ruggero.
- Keresek egy szórólapot. - mondtam. - Addig mondd el, hogy ti hol vagytok. - sétálgattam.
- "Magyar Karoke bár" - mondta iszonyúan aranyos akcentussal.
- Aha...Az jó. Mert mi... - álltam meg egy szórólap felett, majd kidülledt szemekkel elsuhantam. - Egy sztriptíz bárban. - mondta elpirultan. - Megkeresem Jorge-ot és jövünk. Puszi. - tettem le a telefont, majd a bárszékben nyerítő Jorge-hoz siettem.
- Miért nem énekel senki? - vihogott Jorge a pultosnak.
- Azért - húztam le a székről idegesen. - Mert ez nem egy karaoke bár. - fogtam a karját idegesen és húztam a kijárat felé. Kissé ittas állapotban volt.
- Ahjj... Maradjunk mééég. - kapaszkodott az ajtóba.
- Nem! - csaptam le a kezét. - Taxi! - intettem.
A taxi elvitt minket a karaoke bárba, aminek a bejáratánál Ruggero álldogált idegesen.
- Csak, hogy ideértetek. - sétált felénk. - Te kiütötted magad, haver? - nézett Jorge szemébe.
- Voltunk szpitríz...Akarom mondani szitptpíz...Na... - bajlódott a szóval.
- Sztriptíz bárban. - fejeztem be.
- Na gyere, kapsz egy józanító italt. - karolta át Ruggero.
- Neeem! Azt neeem! - ellenkezett. - Józan vagyok! - vigyorgott.
A karaoke bárban éppen Alba és Cande énekeltek valamit, de már pont vége lett. Egy laza lány felpattant a színpadra, egy gitárral:
- Ezt a dalt a két újdonsült barátomnak küldeném. Facondo, Ruggero. - mondta a mikrofonba nevetve.
Larával idegesen összenéztünk. Odaálltam mellé és a kezét szorongatva hallgattam a produkciót. A lány a Nickelback - Far away című dalát énekelte, aminek a szövege nem éppen a barátságról szól.
Larának és nekem lángolt a tekintetünk, legszívesebben megfojtottam volna a lányt.
- Egy pillanat. - léptem el és odasétáltam a lányhoz. - Szia. - léptem oda hozzá.
- Szia! - motyogott rám sem nézve. - Autogramot kérsz?
- Nem, egy kicsit beszélgetnék veled. - mondtam karba tett kézzel.
- Ez most nem alkalmas. - mondta a gitárját pakolva és továbbra sem nézett rám. - Tudod, rengeteg fellépésem van és most is oda sietek.
- Addig nem mész sehova, amíg nem beszélünk! - mondtam tekintélyt parancsolóan. A lány rám nézett. - Amara Perez vagyok! - fogtam vele kezet.
- Én... - dadogott kínjában. - Ismerlek.
- Én viszont nem téged, szóval örülnék, ha elmondanád a nevedet.
- Én Dália vagyok. - motyogott.
- Megtudhatnám, hogy mitől olyan nagy barátod Ruggero és Facundo? És miután behazudtad a sztorit, mondd is el, hogy kinek énekelted a dalt.
- Hát... Én mindig írtam levelet nekik és mindig visszaírtak és...és barátok lettünk. De most találkozhattam velük és egy csomót beszéltünk most is - hadarta - És így ismerem őket.
- Kinek énekeltél? - kérdeztem.
- Melyik nevet akarod hallani?
- Egyikkel sem járnál jól, de áruld el.
- Miért bánt téged az, hogyha valaki szerelmes a vőlegényedbe? - árulta el ezzel a választ. - Tudod, nagyon rossz látni a felhőtlen kapcsolatotokat. Te biztosan nem éltél át ilyet, ugyanis tied az a pasi, akire mindig is vágytál.
- Szerinted nekem ez olyan egyszerű volt.
- De érts már meg, hogy nem akarom elvenni tőled. El akartam énekelni egy dal, annak, akit szeretek. Te meg itt, mint egy tíz éves, csinálod a balhét. - magyarázott nekem.
- Tudod miért? - kérdeztem idegesen. - Mert átéltem azokat, amiket te. Megcsalt már és akárkitől hallom a nevét, féltékeny leszek, mert nem akarok újra bőgni. Nem olyan egyszerű ez nekem sem. - mondtam könnybe lábadt szemekkel.
- Ha nem akarod elveszíteni, légy résen, mert sokan vágynak rá, akik sokkal rámenősebbek, mint én. - kapta fel a gitárját a fiatal lány, majd lassan elsétált.
Csalódottan leültem a színpad lépcsőre. Szegény lányt letámadtam, pedig csak egy vallomást tett. Én is biztos így tennék az ő helyében:
- Egy új vállalkozó! - nézett rám a műsorvezető.
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Ez nem kérdés volt. - húzott fel a színpadra.
- Mit énekel? - kérdezte.
- Semmit. - mondtam komoran.
- Egy kis Violetta a népnek, ha már itt van egy táncosuk.
- Honnan tudja, hogy az vagyok? - néztem rá furán.
- Ott lóg a nyakában a belépőkártya. - mutatott rá, majd lelépett a színpadról és elindult a Te Credo. Ez nem megy. Rengeteg szempár rám szegeződött, de én erre nem vagyok képes. Már rég énekelnem kellett volna, de nem jön ki hang a torkomon, csak a lány szavai járnak a fejemben. Lefolyt egy könnycsepp az arcomon, amit követné még több társa is, de visszafogtam a bőgést. Nem sírhatok egy színpadon. Tanácstalanul néztek rám. Elkaptam Ruggero tekintetét, aki a színpad felé sietett.
- Gyere le! - hívott magához.
Odasiettem hozzá és a lépcsőre álltam.
- Ruggero. Muszáj énekelnem, nagyon gáz lesz, ha most csak úgy lejövök. - mondtam a sírással küzdve.
- Emiatt ne aggódj. - pattant fel, majd jelezte, hogy indítsák újra a dalt.
Ruggero végig énekelt velem, így nem hallatszott annyira, az amúgy pocsék hangom. A dal végén, hatalmas tapsot kaptunk. Ruggero kezét szorítottam, majd elnéztem a kijárat felé, ahol ott állt a lány, a gitárral a hátán. Szomorúan bámult maga elé, majd elment.
Egész este mart a bűntudat, csak arra tudtam gondolni, hogy szörnyeteg vagyok. Ruggeronak inkább nem meséltem el a történteket, nem akartam, hogy megharagudjon esetleg őt is nyomassza. Egyedül arra kell koncentrálnom, hogy holnap megtaláljam a hozzám illő menyasszonyi ruhát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése