Látogatás...

- Pszt. Amara! - hallottam Ruggero hangját.
- Éppen szundikáltam, ha esetleg nem láttad. - motyogtam flegmán.
- Akkor nem is akarsz a többiekkel beszélni? - kérdezte. Elnéztem az ajtó felé. Ott állt Mechi, Tini, Jorge, Mary és Lara.
- Sziasztok. - mosolyogtam.
- Hogy vagy? - ült le Jorge az ágyam melletti székre.
- Jól...Nem számítottam arra reggel, hogy én este itt fogok feküdni. - néztem körbe a kórházi szobán. - De...Legalább nincsen nagyobb baj. - ásítottam. - Hogy sikerült a koncert? - néztem rájuk.
- Jó volt, de furcsa volt nélküled. Főleg az On Beat, mert abba mindig belerontasz. - nevetett Lara.
- Ha-ha. - nevettem ironikusan. - Csak kétszer rontottam el. - mondtam mentegetőzően.
- Egy koncert alatt. - tette hozzá Mary.
- Pszt! - nevettem elvörösödve.
- És mi ez a gipsz? - nézett Mechi a karomra.
- Hát...Eltörött. Kizárásos alapon. - mondtam a számat húzva.
- Mennyire súlyos? - kérdezte Tini.
- Hát annyira, hogy ne tudjak táncolni vele három hétig. - mondta szomorúan a karomat bámulva. - Legalább Magyarországon felléphetek. - csillant fel a szemem.
- De addig pihenő! - mondta szigorúan Ruggero.
A többiek hajnal 1-ig ott voltak velem, majd elmentek, így Ruggeroval ketten maradtunk.
- Na, most hogy ketten vagyunk... - kezdte Ruggero.
- Beszéljünk az esküvőről?! - fejeztem be.
- Igen. - mosolygott. - Hol legyen? - kérdezte Ruggero.
- Hát...Neked Olaszban, nekem Magyarországon vannak a rokonaim. Két dolog jutott az eszembe: Spanyolország, vagy Svájc. Ne kérdezd miért...Svájc szép és nincs annyira messze.
- Igen. Európában kell gondolkodnunk. A két helyszínből nekem Spanyolország jobban bejön. Mondjuk Barcelonában, vagy Sevillában.
- Sevilla. - vágtam rá kapásból.
- Mikor legyen? - nézett mélyen a szemembe Ruggero.
- Most van augusztus eleje. Nem kell olyan "hű, de nagy" esküvő, szóval szerintem mehetne októberben.
- Október... De melyik nap? - nézte a naptárját.
- Október 16? - mutattam rá.
- Nekem jó. - mosolygott. - És kiket hívjunk meg.
- Rokonok, stáb, legjobb barátok...Ennyi.
- De ugye nem a 100 fős családodra gondolsz? - nevetett.
- Dehogy. - ráztam meg a fejem vigyorogva.
Elkezdtük összeírni az embereket.
- Na jó! Ez már 120. - idegeskedtem. - Elég lesz! A lagzira max. 50 fő. - mondtam és a személyek mellé pöttyöt tettem, akik részt vesznek a lagzin.
Hajnal 3-ra összeírtunk mindenkit és az időpont végleges lefixálása után.
- Meghívókat SOS meg kell csináltatni. - motyogtam.
- Rendben, holnap elintézem.
- Lesz időnk megszervezni? - néztem rá aggódóan.
- Semmi sem lehetetlen. - mosolygott, majd megcsókolt. - Álmos vagy? - kérdezte.
- Hosszú volt ez a nap. - mondtam.
- Pihenj! - adott egy puszit a fejemre.
- Te meg menj vissza a szállásra. - motyogtam csukott szemmel.
- Itt maradok! - fogta meg a nem eltörött kezem. - Jó éjt!
- Jó éjt Ruggero! - szorítottam meg a kezét.