Ruhapróba... ♥

Reggel még mindig bántott a tegnapi dolog. Nagyon sajnáltam, hogy nem kértem bocsánatot szegény lánytól. A gondolataimba mélyülve ültem az ágyban reggel 7-kor:
- Nem tudsz aludni? - hallottam meg Ruggero álmos hangját.
- Nem. - sütöttem le a szemem.
- Akkor itt valami nagy baj lehet. - ásított - Elmeséled? - nézett rám hunyorítva.
- Csak annyi történt... - kezdtem - Hát...Tegnap. - motyogtam.
- Elmondod még ma? - nevetett.
- Huh...Szóval. Tegnap voltunk karaokezni és ott volt az a lány. Tudod, barna, hullámos haj, gitár... - soroltam.
- Dália?!
- Aha. - bólintottam.
- Amara! Ugye nem rendeztél féltékenységi jelenetet? - temette az arcát a kezébe.
- De...De még mekkorát. Azóta bűntudatom van és bocsánatot akarok kérni szegénytől. - biggyesztettem le a számat.
- Emiatt ne aggódj. - simította meg az arcom. - Írsz neki egy emailt, rajtam keresztül.
- Oké. - öleltem meg szorosan Ruggerot, majd ráfeküdtem a mellkasára.
- Mikor mész ruhát venni?
- Délben. - néztem a plafont.
- Addig aludjunk? - kérdezte.
- Aha. - nevettem.
*Pár óra múlva*
Valami eszméletlen hangos kopogásra lettem figyelmes.
- Mi van itt? - ültem fel idegesen. - Nyitom! - üvöltöttem, majd idegesen kinyitottam az ajtót. - Ááá...Szia anya. - váltottam hangnemet.
- Kislányom! - lépett be a szobába. - Hány óra van? - vigyorgott idegesen.
- Honnan tudjam? - ásítottam.
- 12:23! - mondta ingerülten.
- Ööö...Megtudom magyarázni. - húztam a számat.
- Azt kötve hiszem. - rázta meg a fejét. - Mi ez a rumli itt? - nézett körbe.
- Anya ne sipítozz, szegény Ruggero felébred. - csitítottam.
- Nem baj az. Édesapád már hajnal 4 óta fent van. Minden reggel. Milyen férj lesz így? - nézett a mélyen alvó Ruggero-ra.
- Attól, hogy te még bal lábbal keltél, nem kell mindenkinek elrontani a kedvét. - toltam ki a szobából. - Felöltözök. És jövök! - csuktam be az ajtót. - Fú... - pufogtam magamban.
*Esküvői szalon*
- Csak nem elaludtál? - nevetett Mary.
- Ahh... Kitaláltad. - öleltem meg őket sorra.
Itt van velem anya, a nővérem, Daniella, Flóra, Mary, Lara, Tini és Mechi.
Bementünk a boltba.
- Vakít a sok fehér ruha. - hunyorítottam.
- Jó napot kívánok! - jött oda hozzánk egy fiatal nő. - Miben segíthetek? - mosolygott.
- Esküvői ruhát keresünk. - mondtam, majd bemutatkoztam és bemutattam a többieket is.
- Szóval Amara. Milyen ruhát keresel? A derekad vékony, a csípőd szélessége pont jó. A lábad izmos, szóval az alakod teljesen rendben van. Látom azért inkább a lazább ruhákat kedveled, így gondolom a menyasszonyi ruhádat sem akarod túl csillogósnak.
- Csillogósnak tényleg nem szeretném. - ráztam meg a fejemet. - Viszont szeretnék valami... - kerestem a szavakat. - Habosat.
- Amara...Ez nem egy torta. - fogta a fejét a nővérem.
- Ááá...Szóval tüllös ruhára gondolsz? - kérdezte az eladó.
- Pontosan. - csillant fel a szemem.
- Akkor mutatok párat. - sétált el a bolt másik végébe. Mi meg, mint egy csorda, követtük őt. Elmondtam neki az árértéket és kapásból a kezembe adott hat ruhát.
- Próbafülke arra van. - mutatta. - Bármi van, segítek. - viharzott el, mert jöttek a következő vásárlók.
Odacsattogtunk a fülkéhez. Az első ruha nem tetszett annyira, de azért felpróbáltam:
- Nos? - húztam el a függönyt.
- Egy kicsit szűk MELLesleg. - szólalt meg Daniella.
- Olyan vagy ebben, mint egy zsák. - mondta Tini.
- Ezt vedd le! - húzta a száját Mechi.
- Úgy nézel ki benne, mint egy felrobbant csirke. - nevetett a nővérem.
- Háát... - húzta a száját Lara. - Nem hiszem, hogy Ruggero ebben igent mondana.
- Kislányom! - szólalt meg anya. - Ez a ruha úgy felnyomja a melleidet, hogy úgy nézel ki benne, mint egy szajha, aki maga köré tekert egy függönyt.
- Jó elég lesz! - húztam vissza a függönyt.
A maradék öt ruhát nézegetve, tetszési sorrendbe állítottam őket. A második ruha nagyon szépnek tűnt, amíg fel nem vettem:
- Te jóságos ég! - takarta el a szemét a nővérem.
- Milyen bájos és tapintatos vagy. - motyogtam neki.
A harmadik ruha gyönyörű volt, szerintem annyira nem állt rosszul... Az előzőekhez képest.
- Felejtős. - szólalt meg az eddig csendes Flóra.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert ez nekem kell az esküvőmre. - nevetett.
- Vedd le ezt a szemetet kicsikém. - mondta anya komolyan.
- Ahhj... Már csak két ruha van. - idegeskedtem.
A negyedik ruhába egyszerűen szerelmes voltam...De nem annyira, mint az ötödikbe:
- Fantasztikus! - mondta Mary.
- Csodás. - csillogott Lara szeme.
- Azt a mindenit! - nézett Tini.
- Nem rossz. - mondta a nővérem.
- Tűrhető. - mondta anyukám.
- Ez eddig nem is rossz. - nevettem, majd felvettem az ötödik ruhát:
- Oké...Végem van. - ájuldozott Daniella.
- Ez álomszép. - nézte Flóra.
- Hűha. - hallottam a nővérem hangját.
Az anyukám felé néztem, aki elismerően bólintott.
- Oké... - mondtam. - Azt hiszem...MEGVAN A RUHA! - ugráltam.
- Ez nehéz szülés volt. - nevetett Mary, majd mind megöleltek.
A ruhámnak szív alakú dekoltázsa, vékony pántja van, derékból bővül és a tüll része hatalmas. Pont az én szöges ellentétem. Ezért tetszik annyira. :)
A bolt előtt elbúcsúztam a nővéremtől és az anyukámtól, ugyanis holnap mi már utazunk el.