1 hónap elteltével...

"- Remélem. - nézte a földet. - Menj aludni, mert úgy nézel ki, mint egy zombi. - mondta kedvesen.
- Aha...Kösz. - nevettem és a szobába belépve be is dőltem az ágyba."
----------------------------------------------------------------------------------------------------
Jövő héten jön Ruggero...El sem hiszem! Végre láthatom egy és fél hónap után. Ami Stephie-t illeti...Megműtötték sikeresen, azóta szépen épül fel, de még kómában fekszik, ami Jorge-ot nagyon megviseli.
Ma van egy nagy koncert Uruguay-ban. Izgulok is miatta, mert telt házas lesz. A reggelinél a többiek jókedvűen ettek:
- Tudjátok az elmúlt egy hónapban mennyit fogytam? - kérdezte Jorge. Mind megráztuk a fejünket. - 7 kilót.
- Tessék? - sápadtam el. - De most már legalább eszel valamit. - mondtam, majd a telefonom csipogására lettem figyelmes. SMS:
Ruggero ♥

Szia Kicsim!
Ma és holnap stúdióban leszek, ezért nem tudsz elérni!
Csók! R.

Ez egy tegnapi üzenet. Upsz. Jó minőségű a telefonom... :D
- Csak én izgulok a mától? - kérdezte Mary.
- Valamiért én is. - mondtam.
*Koncert előtt pár perccel*
- Na jó...Hányni fogok. - motyogta Alba a hasát fogva.
- Ne a színpadra! - kiáltott Jorge.
- Hajrá csajoook! - kiáltott Tini.
A nagy izgalomtól az első dalban rontottam egy picit, de annyira nem volt feltűnő.
- Amara! Mi volt az a rontás? - nevetett Lara. Vagy mégis feltűnő volt. Upsz.
- A Te Creo a műsor végére kerül, zárószámnak! - mondta a tánctanár a fülembe ordítva.
- Okés! - bólintottam.
A koncert utolsó dala, a Te Creo előtt különösen izgultam (ugye ott szólót táncolok).
- Hol van Tini? - idegeskedtem.
- Gondolom a színpadon, de te inkább menj. - hessegettek fel. Láthatatlanul felsunyultam. A dalt háttal kezdem. A lábaim remegtem, a szívem hevesen dobogott. Meglepetésemre a Te creo gitárral szólalt meg. Jó, hogy szólnak! Most jól el fogom rontani. De a gitár sokkolt a legkevésbé. Egy nagyon is ismerős férfi hang szólalt meg. Hirtelen még a koreot is elfelejtettem. Meglepetten megfordultam. Ruggero egy kis széken ült egy kicsit felém fordulva, így hátat fordítva néhány embernek.
Mi folyik itt? Esetlenül álltam a színpadon. Ruggero nekem énekelt. Annyi kérdést feltennék most neki... A dalt miközben énekelte a közönségben a lányok visítoztak, örvendeztek. A színpad sarkába felsorakoztak a többiek is. Na én ezt már nem értem. Mi van itt??? Természetesen nem tudtam eltekinteni a gyönyörű hangjától és az édes mosolyától, de kíváncsi voltam, hogy mi lesz ennek a vége. Ruggero a dal végén felállt és odasétált hozzám. Csak néztem őt, amolyan "Te mit művelsz?" fejjel. Egy félmosolyt villantott, majd letérdelt. Azt hittem a naiv fejemmel, hogy leejt valamit, de ez egy 1 másodperces gondolat volt, mert a közönség ujjongásából ki lehetett venni, hogy mi lesz itt. Teljesen lesápadtam, kiszáradt a szám és a szívem úgy dobogott, mint még soha.
- Amara Perez! - mondta remegő hangon. - Lennél a feleségem? - kérdezte elvörösödve.
Válasz helyett patakokban folytak az örömkönnyeim. TE JÓ ÉG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ÉN LESZEK MRS. PASQUARELLI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Amara! Válaszolj már! - üvöltötték a többiek.
- Igen! Igen! Leszek a feleséged! IGEN IGEN IGEN. - ugráltam zokogva, mint egy ötéves. Ruggeron láttam a boldogságot és a megkönnyebbülést.
- Na gyere ide, Mrs Pasquarelli. - húzott magához és hosszasan megcsókolt, amolyan "te leszel a feleségem" csókkal. A pillangók olyan erővel csapkodtak a gyomromban, hogy majdnem kirepültek. Továbbra is patakokban folytak a könnyeim. - Ha nem tudnád! - nevetett. - Ez volt az a projekt. A többiek mind tudták.
- Te szemét! - csókoltam meg szenvedélyesen.
- Hallod! - nevetett. - A nagy örömben...Elfelejtettem felhúzni az ujjadra a gyűrűt. - fogta a kezében és újra letérdelve ráhúzta a meseszép gyűrűt az ujjamra.
- Ez gyönyörű. - könnyeztem, Ruggero megfogta a kezem és győzedelmesen felemelte azt. A nézőtér óriási tapsviharban tört ki.
A közönség felé fordultam meghatottan néztem rájuk. Mind ujjongtak, izegtek-mozogtak és fotóztak. Hihetetlen érzés. Mary és Lara hátulról megöleltek, Tini és Mechi elölről, ezzel teljesen elszakítva a VŐLEGÉNYemtől. Folyamatosan sírtam és a könnyeimtől nem láttam semmit, így vakon ölelgettem mindenkit. Ruggero teljesen fel volt pörögve, összevissza ugrált, mint egy újszülött kiscsikó. De várjunk csak! Hisz ő az én jövendőbeli férjem!!!
A nagy ölelgetésekben összetalálkozott a tekintetünk. A szájáról leolvastam, hogy "Nagyon nagyon szeretlek!". Kiszabadultam az ölelésekből, majd a karjaiba rohantam. A stáb többi tagja, valami (számomra ismeretlen) dalt kezdtek el énekelni.
- Ezt mind te rendezted meg? - kérdeztem a fülébe súgva.
- Szerinted? - nevetett. - Tetszik a gyűrű.
- Ebben a napban minden tetszik. - mondtam az ujjamon lévő gyűrűben gyönyörködve. A gyűrűre fókuszáltam, de a homályos háttérben megpillantottam pár ismerőst:
- Anya, apa! - ráztam meg a fejem és odasprinteltem hozzájuk.
- Gratulálunk kicsikém! - ölelgetett anyu. - Itt vannak a testvéreid is.
- Diana, Marco! - rohantam oda hozzájuk is. Szorosan megöleltem őket, főleg a bátyámat, akit ezer éve nem láttam.
- Most kezdődnek a nehéz éveid! - biztatott a nővérem.
- Kösz! - nevettem. Marco Ruggeroval beszélgetett.
- Azt kérik a szervezők, hogy menjünk le a színpadról. - irányított Ruggero minket, amíg Tiniék elénekeltek pár búcsúdalt.
A színpad mögött Marco elmondta a "kedves" beszédét.
- Ha valami okból kifolyólag megbántod a húgomat...Átrendezem az arcodat. - mondta fenyegetően.
- Nem fogom őt soha megbántani! - mondta Ruggero a füle mellett elengedve a bájos szavakat.
- Úgy legyen! - mondta Marco.
Ruggero szülei is megjelentek, így ők jól elbeszélgettek, én pedig Leonardoval váltottam egy pár szót.
A koncert vége után elmentünk egy közös vacsira, amikor is tudatosult bennem minden, a mai történtekből, ezért újra megtelt a szemem könnyekkel.