- Elaludtunk? - kérdezte motyogva Ruggero.
- Nem. Kivételesen. Beázott a szoba. - ültem az ágy szélén és éppen a bokáig érő vizet bámultam.
- Ugye most csak szórakozol? - ült fel. - Hány óra van?
- Hajnal 2. - mondtam. - 18 órát aludtunk.
- 6 óra múlva indul a gépünk. Addig belefulladunk a vízbe.
- Mit csináljunk? Még a fürdőruhám sincs itt. Szerencse, hogy a bőröndjeink lent vannak.
- Oké...Ez szép és jó. De mi van, ha lent is beáztunk? - nézett rám.
- Ezt csak egy módon deríthetjük ki. - mondtam és leléptem a talajra. Illetve a vízre. Kicsattogtam az ajtóhoz, amit kinyitva elámultam. - Üdv az Aquaworld-ben! - néztem Ruggero-ra.
- Ennyire súlyos? - sétált mellém.
- A házban mindenhol ömlött a víz, kb. 10 cm nagyságban.
Átmentem Facu és Lara szobájába. Nincsenek ott. Tini-Mechi: ők sem. A házban senki nem volt ott.
A lépcsőn nagyon óvatosan mentünk, nehogy elsodorjon minket az ár.
Kiléptünk a kertbe, ahol az eső továbbra is ömlött:
- Amara! - hallottam Albát. - Itt vagyunk! - mondta egy kis garázsból. Mindenkinél ott volt bőröndje, szerencsére a miénket is megmentették.
- A bőröndünket kihoztátok, de minket nem? - háborodtam fel.
- Szóltunk nektek, de te félkómásan közölted, hogy "legalább meglesz a napi fürdésem". - idézett.
- Ez komoly? - nevettem. Nagyon álmos lehettem. - Mikor kezdett el így beázni.
- Ugye reggel 8-ra értünk ide. - mondta Mary. - Kb. este 10-kor.
- És ki vette észre?
- Cande. Éppen ment ki a mosdóba, amikor a talajra lépve észrevette, hogy áll a víz. Már megijedt, hogy bepisilt. - nevetett Alba.
. És most mi lesz? - néztem körbe.
- Hívtuk a szerelőket. Azóta várunk rájuk. - mondta Cande álmosan üldögélve.
- Szóval most 12-en meghúzzuk magunkat egy 6 négyzetméteres területen.
- Ja. De ha elmentek már csak 10-en. - mondta Diego.
- Álmos vagyok. - ült le Lara nyűgösen.
- Gyere dől ide. - ült le Facu is, így Lara megtalálta kényelmes párnáját.
Fél óra alatt mindenki bealudt, még a 18 órát alvó Ruggero is. Azt hittem csak én vagyok ébren, de tévedtem, mivel hallottam valakik halk nevetgélését. A telefonom zseblámpájával világítva észrevettem, hogy két ember igenis ébren van. Diego és María szorosan egymás mellett ülve, együtt betakarózva nevetgéltek és amikor feltűnt nekik, hogy ébren vagyok, azonnal elhalkultak.
- Oké. Szóval ti ébren vagytok és elmondjátok mi folyik itt...
- Víz. - vágta rá Diego, amitől Mary nevetésben tört ki.
- Na jó. María felkelted az alvó társaidat. És most elmondjátok mi folyik...illetve - javítottam magam, hogy nehogy megint benyögjék a kis "viccüket" - most elmondjátok mi van köztetek, mert nem hinném, hogy csak barátság. - világítottam feléjük és közelebb ültem hozzájuk.
- Hát... Diegoval eddig nem nagyon beszélgettünk egymással. - nézett rá csillogó szemekkel Mary. Bunkón fogalmazva eddig fel sem tűnt, hogy létezik.
- Hé! - bökte oldalba Maryt.
- Szóval, most, mivel te önfeledten boldog voltál és vagy is Ruggeroval, ezért nem akartalak titeket zavarni, Laráékkal ugyanez. Tini is elvolt Mechivel a lagzitokon, így egyedül maradtam. Aztán odajött hozzám Diego. És beszélgettük...Nagyon jól elvoltunk, aztán megcsókolt, de senki sem látta. Most pedig itt ülök és ezt mesélem neked.
- Értem. Nem akarok ünneprontó lenni, de Diego. Mi van Clarával?
- Megcsalt. - húzta a száját. - Kb. 1 hónapja.
- Sajnálom...Viszont nektek nagyon gratulálok. - öleltem meg szorosan őket. Rájöttem, hogy Diegóval kb. egy szót nem váltottam érkezésem óta. Épp ideje volt, nagyon szimpatikus. :)
Hagyni akartam őket, ezért Ruggero mellé feküdtem.
- Csak hiszik, hogy senki nem látta őket csókolózni. - suttogta nekem Ruggero. Azt hittem alszik.
- Te láttad? - kérdeztem halkan.
- Igen. - mosolyodott el, majd odahúzott magához, így a mellkasán pihentettem a fejemet.
*Hajnal 4*
- Ahj...Indulnunk kell. - ébredtem fel és oldalba böktem Ruggero-t.
- Itt van a taxi is. - mutatott oda.
A taxis elvitt minket a reptérre.
- Fél órát késik a Thaiföld-i gép. - olvasta le Ruggero.
- Nem baj... - legyintettem.
A nászutunk a Thaiföldön lesz, egy gyönyörű tengerpart melletti apartmanban. Szerintem ez a kép mindent elárul:
- Oké...Figyelem, dobpergés. - mondta Ruggero és a kulccsal kinyitotta a házat.
- Te jó ég! - csillant fel a szemem.
- Ez szebb, mint a képeken. - mondta Ruggero.
- Ezerszer. - ámultam.
Lepakoltuk a cuccainkat és elfeküdtünk a hatalmas francia ágyon.
- Egy hét. Csak ketten. Senki nincs itt, aki megzavarhatna minket. A telefonunk kikapcsolva. Ez egyszerűen csodás. - néztem a plafont. Ruggero válasza erre egy hosszú csók volt.
Egy kis szusszanás után átvettük a fürdőruhánkat és medencéztük:
- Egy kis bort? - hozott ki egy üveggel Ruggero.
- Egy pohárnyit elfogadok. - mondtam bemászva a kellemes hőmérsékletű medencébe.
- Tessék. - töltötte ki.
- Köszönöm. - adtam neki egy szájra puszit.
- Koccintsunk a szép jövőnkre. - tartotta Ruggero a poharat.
- Ez elég nyálas és filmbeillő. - mondtam, elrontva a jelenetet.
- Én is szeretlek Amara. - mondta gúnyos vigyorral Ruggero. Beleittam a borba:
- Ez száraz? - vágtam fancsali képet.
- Igen. - mondta és már le is húzta az első adagot.
- Ruggero csak mértékkel! Téged a bor hamar kiüt. - nevettem.
És így történt az, hogy én ittam meg a háromnegyed üveg bort. Féltem, hogy Ruggero berúg, amit nagyon nem szeretnék.
- Amara. Minden oké? - nézett rám. - Elég lett volna, ha azt mondod, hogy igyuk meg később, viszont most így magaddal szúrtál ki. - úszott mellém.
- J-Jól vagyok. - mondtam, de egy kicsit szédültem. - Együnk valamit. - léptem a létrához és ahogy másztam ki, a gyomrom a torkomba ugrott. Kellemes volt mondthatom.
- Gyere. - karolt át a derekamnál. - Van hot-dog.
Ettem egy kicsit, így jobban lettem.
- Rég láttam olyan embert, aki délután 1-kor képes becsiccsenteni. - nevetett Ruggero.
- A te érdekedben tettem. - mosolyodtam el.
Mivel nagyon meleg volt, így a házban maradtunk és filmeztünk délután 3-ig. Utána kimentünk a strandra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése