Esküvő - 2. rész

- Hol a torta? - idegeskedtem a telefonba, miközben egy kis szobában öltöztem át.
- Kislányom azonnal lenyugszol! A torta úton van. - mondta anya.
- Ahj...Ajánlom is. - tettem le. Nehogy minden sínen menjen.
Átvettem a ruhát a lagzira, majd lerohantam az ebédlőbe.
- Ruggero. - szaladtam oda hozzá. Háttal állt nekem. - Nincs torta. - lábadt könnybe a szemem.
- Biztos vagy benne? - fordult meg cuki vigyorral a fején és a kezében egy doboz volt.
A vigyorom fülig ért, legszívesebben a nyakába ugrottam volna.
- Hogy csináltad? - nevetgéltem.
- Varázslat. - kacsintott rám, majd egy szájra puszit adva elsétált a tortával. Imádom őt!
A vendégek hamarosan érkeznek. Ideges vagyok!
Feszülten üldögéltem egy székben:
- Minden rendben Amara? - ült le mellém a bátyám.
- Nem. Hányingerem van. - motyogtam a hasamat fogva és néztem ahogyan érkeznek a vendéket. - Marco segíts. - nyöszörögtem.
- Gyere! - segített fel. Ruggero aggódóan odaszaladt hozzám és a másik oldalra állt.
- Kicsim, mi a baj? - simította meg az arcom.
- Úgy érzem hányni fogok. - mondtam kicsiket lépkedve.
- Anya hoz gyógyszert. - nézett rám Marco. - Terhes vagy amúgy, vagy mi? - nézett rám szúrós szemmel.
- Dehogy. - nevettem el magam.
Anya adott egy kis gyógyszert, így hamar enyhült a fájdalom, amit érzek.
A vendégek mind éheztek, így kezdetét vette a vacsora.
- Ez nagyon finom. - mondtam, miközben tömtem magamba az eperkrémlevest.
- Valóban. - bólogatott Ruggero.
A fogások mind finomak voltak, a vendégek is imádták. A leves és a főétel is remek volt.
- TORTAVÁGÁS! - kiáltott anyu, így a vendégek hamar elcsendesedtek. Ruggeroval odamentünk az emeletes tortánkhoz.
- Köszönjük, hogy eljöttetek, erre a számunkra fontos eseményre. - mondta Ruggero, miközben én mosolyogtam a családomra és a barátaimra a kést szorongatva. Szép látvány lehetett. :D
- Akkor eszünk már? - kérdeztem. Azt hittem ez halk motyogás volt, de hamar kiderült, hogy jó hangos kérdés volt, mert mindenki kiröhögött. - Most éhes vagyok na... - mondtam, de ezúttal csak Ruggeronak, aki hasonlóképpen nevetett.
Felvágtuk az első szelet tortát, ami brutálisan nyomorék lett. Nem baj... :D
- Ez jó rút. - nevetett Ruggero, majd egyenesen az arcomba nyomta a tortát.
- Teee! - néztem habos fejjel, bosszúsan, majd egy nagyot markolva a tortából elkentem az arcán...és a haján.
- Oké, akkor játszunk így. - nevetett, majd a hátam mögé állt és lefogta a karomat az egyik kezével, a másikkal meg próbált arcon nyomni.
- Ne! - ráztam a fejem és rángattam a kezem, majd elhajoltam, így Ruggero saját magát nyomta fejbe egy adag tortával. A barátaink a földön fekve nevettek, akárcsak a családtagjaink.
- Te olyan vagy, mint a torta. - nevettem. - Külsőre - néztem a habos fejére. - És belsőre is. - nevettem. - Brutálisan nyomi. - mondtam halkan, a barátok felé, de nem volt olyan szerencsém, hogy Ruggero ne hallja meg.
- Brutálisan nyomi? Igen?! - nevetett, majd ismét lefogott, de ezúttal nem tortát nyomott a fejembe, hanem hosszasan megcsókolt.
- Szeretlek. - nevettem.
Megszólalt a zene, így mindenki átvonult a másik terembe táncikálni.
- Én most átöltözök, utána megesszük a tortát? - nevettem Ruggero-ra nézve.
- Hogyne. - bólogatott mosolyogva.
Elmentem átöltözni. Egy testhezálló fekete ruhát vettem fel, ami kb. 10 cm-rel ért a térdem fölé. A hajamat gyorsan kifésültem, korrigáltam a sminkem és mehettem is. Ruggero amikor meglátott elállt a lélegzete.
- Gyö-Gyönyörű vagy. - mondta végignézve rajtam.
Odamentem hozzá és szorosan megöleltem.
Mindenki táncolt, mi pedig tortát ettünk.
- Na jó. Ne zabáljatok! - nevetett Jorge. - Fel akarom kérni a menyasszonyt egy táncra. Illetve...az asszonyt. - nevetett.
- Oké, jövök! - mondtam, majd levágtam egy nagy darabot a tortából és Jorge-hoz siettem. - Akkor táncoljunk. - nevettem.
Az összes férfi megtáncoltatott és a lányokkal is sokat táncoltam. Anyu azt mondta, hogy öltözzek vissza a menyasszonyi ruhámba. Csodás. :D Hajnal háromkor már lényegesen kevesebben táncoltak. Hajnal fél ötkor a vendégek a széken egymásnak dőlve pihentek és mi ketten Ruggeroval igencsak elevenen táncoltunk.
- Elfelejtettem valamit. - mondta és rám nézett.
- Mégis mit? - néztem rá tanácstalanul.
- Emberek! - kocogtatta meg a poharát, ami miatt mindenki ránézett. - Elfelejtettem a legfontosabbat.
A vendégek amolyan "mondjad már" fejjel nézték Ruggero, aki teljesen fel volt pörögve.
- Elrabolni a menyasszonyomat. - nevetett, majd egy nagy lendülettel felkapott. - Túl sok a tüll, nem látok. - nevetett, majd kisietett velem.
- Ömlik az eső. - hallottuk valaki hangját, de Ruggero csak szaladt velem.
- Gyorsan futsz, ha elesünk véged! - nevettem, majd kilökte az ajtót. Na jó...Az eső tényleg ömlött. Kb. fél perc után egy száraz rész nem volt rajtunk. Ruggero letett a földre.
- Férj és feleség vagyunk. - mondta csillogó szemekkel. - Nagyon nagyon szeretlek Amara! - húzott magához.
- Kislányom... - szakította félbe szerelmes jelenetünket. - Abban az esetben, ha nem akarsz tüdőgyulladást kapni, azonnal bejössz. - mondta komoran.
Ruggeroval nevetve visszamentünk.
- Íme az ázott kutyák. - mutatott ránk Jorge vigyorogva.
- Na jó. - mentem oda hozzá és jó szorosan megöleltem.
- Ne...Tiszta víz lettem. - nevetett.
- Így jár az, aki nem bírja tartani a száját. - néztem rá bosszúsan.
Reggel hétkor búcsúzkodtunk. Ruggeroval holnap indulunk nászútra, ami egy hét lesz (és ezzel együtt koncertszünet).
- Menjünk aludni. - siettem az autóhoz Ruggero-ra támaszkodva. A kocsi elvitt minket az apartmanhoz, ahol aludni siettünk.
- Van 24 óránk aludni. - motyogtam az ágyban fekve.
- Az egész jó. - mondta, majd még mondott valamit de a mondata közepén elaludtam. :)