Nászút 1. napja és a nagy kavarás...

A strand üres volt. Nem tudom, hogyan lehetséges ez, de egy árva lélek nem járt erre.
- Oké, ez fura. - mondtam, miközben kézen fogva sétálgattunk Ruggeroval.
- Inkább élvezzük ki a pillanatot, hogy ketten vagyunk. - vonta fel az egyik szemöldökét, perverz tekintettel :D.
- Eszednél vagy? - pirultam el.
- Most már legális. - húzott magához. - Házasok vagyunk. - vigyorgott.
- De nem a strandon. - motyogtam és a színem egy kaliforniai paprikáéhoz hasonlított.
- Még jó. - nevetett Ruggero, majd hosszan megcsókolt. A keze lejjebb csúszott a derekamon.
- Te nem értesz a szép szóból? - nevetettem. - Beszaladunk a vízbe? - néztem könyörgő tekintettel rá.
Ruggero cuki vigyorral megszorította a kezem és elkezdett rohanni a víz felé. Este 9-ig lent strandoltunk.
- Ez fantasztikus volt. - nevettem. - Esküszöm. Imádom, hogy nincs itt egy árva lélek sem. - dőltem be az ágyba.
- Tényleg csodás volt. Végre ketten vagyunk. - feküdt mellém Ruggero. - Egy teljes hétig, senki sem zavarhat meg minket. - nézett rám mosolyogva. Odacsúsztam felé és hosszan megcsókoltam, majd a mellkasára fektettem a fejem.
- Kimondhatatlanul szeretlek. - néztem a plafont.
- Mégis kimondtad. - rombolta le az illúziót.
- Na szép.. - nevettem. - Elmegyek lezuhanyzom.
- Nem zuhanyzó van. - szólt utánam Ruggero.
Benyitottam egy fürdőbe, ahol egy hatalmas fürdőkád tárult elém. A lámpák különböző fényűek voltak és lehetett zenét is hallgatni. A fürdőkád mellett volt egy szauna.
- Oké...Két óra múlva kijövök. - ámultam el és romantikusan becsuktam az ajtót Ruggero orra előtt.
- Micsoda nászút. - nevetett. Erre a mondatra kinyitottam az ajtót.
- Mit vársz? Tárjam ki a lábaimat, úgy ahogy ezt az ajtót. Te csak erre vágysz Ruggero? - háborodtam fel. A válasz a kérdésemre csak egy félmosoly volt.
- Én nem siettetlek, a hetedik napon már nem kell könyörögjek neked. - kacsintott Ruggero pimaszul.
- Te nem vagy normális! - csuktam be az ajtót idegesen. Mit hisz rólam? Nem vagyok egy olcsó, mihaszna lúd.
Az ígéretemet betartva 2 órán át a fürdőben bíbelődtem. Mikor kiléptem, hihetetlen látvány tárult elém.
- Wow, Ruggero. - ámultam el.
Gyönyörű ibolyaszerű fények, és szép izzók voltak a szobában, rózsaszirmokkal tele, az ágyon meseszép, piros, puha takaró. És Ruggero egy rózsával a kezében, elegánsan felöltözve.
- Én... - motyogtam.
- Lehet egész nap olyannak tűntem, mint egy éhező hiéna. És ezt nagyon sajnálom. Be akarom bizonyítani, hogy ezerszer fontosabb vagy nekem annál, mint amennyire te azt gondolod. Nem akarok rád erőltetni semmit sem és nem szeretném azt sem, hogy rosszul, vagy feszülten érezd magad ezen a héten. Nagyon szeretlek és fontos vagy nekem! - mosolygott izgatottan.
Óriási vigyorral a fejemen odarohantam hozzá és ráugorva hosszan és szenvedélyesen csókoltam őt. Kérdőn rám nézett. Elvesztem a gyönyörű szemeiben, amik az izgalmat tükrözték. Rövid hezitálás után bólintás helyett hosszan megcsókoltam.
........:)
Ruggero szorosan ölel, én pedig a karját simogatom. Szeretem! Ő a mindenem! Megfordultam és ráfeküdtem a mellkasára.
- Tudod mi van itt nálam? - kérdeztem.
- Na? - kíváncsiskodott.
Elsétáltam a bőröndömhöz és egy szatyrot dobtam az ágyra. Ruggero mit sem sejtve belekukkantott.
- Na jó...Délelőtt még győzködtelek, de te most már képes lennél felvenni a három cérnából és egy kis csipkéből álló ruhaneműt? - nevetett.
- Még meglátom. - feküdtem vissza mellé és adtam egy puszit az arcára. - Megbecsülöm az ajándékokat, amiket tőled kapok. - csókoltam meg.
- Sunyi vagy. Ez tetszik. - nevetett.
Eldöntöttük, hogy most egy rövid ideig mindketten bekapcsoljuk a telefonunkat. Ahogy bekapcsolt, Ruggerot Jorge hívta:
- Beadta a derekát? - hallottam Jorge hangját. Hangos nevetésben törtem ki.
- Jorge... - mondta elpirulva Ruggero.
- Bocsi...A dolgok közepén hívtalak? - kérdezte komolyan.
- Nem Jogre. - fogta a fejét Ruggero.
- A dolgok elején hívtalak?
- Jorge. Ezt a témát lezárjuk. Mizu? - váltott át Ruggero.
- Ruggika látom az elpirult fejedet, engem nem verhetsz át. - nevetett Jorge.
- Te mikor lettél ilyen brutál kettyós? - röhögött Ruggero. - Várjál csak. Te ittál... - esett le neki. - Hétfő van, ilyenkor sose iszol. Mi történt?
- Én nem iszom, hanem vedelek. - nevetett jóízűen saját poénján Jorge.
- Jorge komolyan. Mi történt?
Jorge nagyon gyorsan átváltott, a röhögése átváltott zokogásba(?!).
- Stephie... - kezdte. Megállt bennem az ütő.
- Stephie...?! - kérdeztük egyszerre.
- Szakított velem.
- Hogy mi???? - háborodtunk fel.
- Azt mondta, hogy beleszeretett egy bizonyos valakibe, akit ismerek.
- Ki ez a valaki? - kíváncsiskodtam.
- Diego. - motyogta.
- Diego? A mi Diegonk? A barátunk Diego? - idegeskedett Ruggero.
- Igen. Összejöttek.
- Á-Á-Állj! - ültem fel idegesen. Diego rohadtul Maryvel jár.
- Járt. - javított ki Jorge.
- Hol van Mary? - vettem el Ruggero-tól a telefont.
- Itt van velem. - mondta Jorge. Ahogy kimondta, hatalmas kő esett le a szívemről.
- Beszélni szeretnék vele! Most! - mondtam.
- Szia.. - hallottam Maryt, aki nagyon szomorúan szólt a telefonba.
- Mary!!! Hogy vagy? Ittál valamit?
- Igen. - mondta lassan. - Ittam. Hogy hogy vagyok? Úgy érzem magam, mint egy papír. Amit elégettek és széttéptek.
- Istenem. - motyogtam. - 6 napot bírj ki és jövünk.
- Jorge vigyáz rám. - szipogott.
- Ne tégy semmi olyat, amit megbánsz! - mondtam idegesen.
- Jó... Most megyünk. Sziasztok. - tette le.
- Ez csodás. - dőltem hátra idegesen. - A legjobb barátnőm és a legjobb barátom éppen darabokra hullott.
- Nyugalom. - ölelt meg Ruggero szorosan. - Te ne légy feszült! Kérlek! Vigyáznak egymásra.
- Azt nem tudtam felfogni, hogy Diego egyetlen nap után szakított egy olyan lánnyal, mint Mary?
- Én sem értem Diegot... - húzta a száját Ruggero. - Gyere! Csinálok neked kaját. - mosolygott.
- Mindig tudod mire van szükségem. - néztem rá szerelmesen.
Ruggero megetetett, majd nyugovóra tértünk. A nap része Jorge hívásáig tökéletes volt. Utána már kevésbé, de Ruggero mindent megtett azért, hogy boldog lehessek. :)